2024. nov 28.

Mintha élne

írta: Két Lámpás
Mintha élne

MINTHA ÉLNE - 3 egyfelvonásos Kafka nyomán, A Radnóti Színház, a Gólem Színház, a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Cseh Centrum együttműködése, Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ, 2024. november 25., 19:00

kafka.jpg

Játsszák: Berényi Nóra Blanka, Gazsó György, Kozma Veronika, Major Erik, dramaturg: Németh Virág, díszlet- és jelmeztervező: Balla Hanga, Pauline Helen Stephan (a bécsi Iparművészeti Egyetem színpad-és filmes látványtervező szakának hallgatói), látványtervezők munkatársa: Simon Ferenc István, zene: mdmx, Arleta Berndorff, dalszöveg: Réder Ferenc, a rendezők munkatársa: Kóti Eszter, színpadi adaptáció és rendezés: Borgula András, Sahin-Tóth Sára, Regős Simon

Franz Kafka halálának 100. évfordulója az apropója a Mintha élne című előadásnak. A Radnóti Miklós Színház színészei, Berényi Nóra Blanka, Gazsó György, Major Erik és a színházban szakmai gyakorlatát töltő Kozma Veronika vállalkozott arra hogy alávetik magukat három rendező agyműködésének, és megjelenítenek a színpadon három Kafka-novellát. A novellákat maguk a rendezők alkalmazták színpadra (Borgula Andrásnak Németh Virág is segítségére volt). Mitől lett mégis egységes ez az esemény, mitől vált egy előadásnak érződő Kafka-ünneppé? A dramaturg mindhárom esetben Németh Virág volt, ez szavatolta, hogy nem esik szét három különálló egységre az este. Például a jelenetek sorrendjének van egy egyre erősödő dinamikája: a meditatívabb Az odútól, a konfliktusosabb Az éhezőművészen át a kirobbanó Colonial Mood című A fegyencgyarmaton átiratig. Jót tett, hogy Balla Hanga és Pauline Helen Stephan dolgozott minden esetben a látványvilágon. A díszletek, jelmezek illeszkedtek az egyfelvonásosokhoz, de az alkotók megtartották az egységes színvilágot, és a díszlet néhány eleme is a helyén maradt más-más funkcióban. Közös szólam a három kiválasztott novellában valamiféle rögeszme, monománia. És ennyi összetartó erő már pont elég, hogy a rendezők – Borgula András, Regős Simon és Sahin-Tóth Sára – nagyon eltérő stílusa, a kafkai abszurdhoz való viszonyulása megmutatkozhasson anélkül, hogy szétforgácsolódjon a Mintha élne.

kafka1.jpg

Fotó: Hirling Bálint

Az ilyen elhatározás természetesen tökéletes ostobaság volna, amelyet csak az értelmetlen szabadságban eltöltött túlságosan hosszú élet idézhet elő...

Sahin-Tóth Sára Az odúból készített jelenete a leginkább szöveghű és szövegcentrikus a három alkotás közül. Az odúlakó lényt Berényi Nóra Blanka, Kozma Veronika és Major Erik egyenrangúan formálják meg. Ez a háromfejűség, és a szűk dobozban tekergőzés, vonaglás erősen megidézi a főhős zoomorf voltát, és azt a szűk életteret, ahová önként bebörtönözte magát. Lassú ráhangolódás ez az adaptáció az estére. Jó elveszni az Eörsi István fordította mondatokban, melyek pont olyan tekervényesek, mint az odú járatai. Fő vonása főhősünknek a paranoia. Szélsőségesen vágyik a biztonságra és erős territoriális viselkedés jellemzi. Cserébe nem csak a szabadságát, de minden társas kapcsolatát is föladja. Sahin-Tóth Sára egyszer tér el a novella szövegétől, Major Erik fájdalmas kiáltása: - Ne menj el! fölerősíti a lény magányosságát és ebből fakadó fájdalmát. A biztonságért szabadságot ördögi alkuja és ennek értelmetlensége számunkra erősen figyelmeztető jelleggel bír. Ilyen alkuk ma is, számunkra is fölajánltatnak. Meggondolandó, érdemes-e élni velük.

kafka2.jpg

Fotó: Hirling Bálint 

Egyre csak azt akartam, hogy csodálják éhezésemet

Borgula András Az éhezőművésze a legkevésbé abszurd megközelítés. Jutalomjáték Gazsó György és Berényi Nóra Blanka számára ez a lenyűgöző látványvilágú lélektani dráma. Az árnyjáték és a cirkuszi elemek alkalmazása illenek a történethez, és elképesztő hangulatfestő erejük van. Talán életünk legszomorúbb bohóctréfáját láttuk Berényi Nóra Blanka előadásában. Sok minden eszünkbe juthat erről Az éhezőművész-variációról. Meddig szoríthatjuk háttérbe a saját ambícóinkat, egyéniségünket más „művészetének” oltárán? Meddig kell támogatnunk idősödő szülőnk monomániáját, van jogunk a saját életünkhöz? A lány karaktere nagyon szépen végig viszi és kibontja ezt a szálat. Nekünk ez a része az egyfelvonásosnak megidézte a szomszéd várban, az Apertúra Bázison, látott Thomas Bernhard művet A színházcsinálót Urbanovits Krisztina rendezésében. A két karakter konfliktusa átgondolható a művészeti paradigmaváltás szempontjából is, vagy akár egyéni szinten, a kiöregedés, a művészetből való kikopás szempontjából is. Emellett szólt nekünk a jelenet művészet és megváltás kapcsolatáról. Míg a szabadság, szabadulás motívuma Az Odúhoz kapcsolja az előadásnak ezt a középső részét, a transzcendencia motívuma a Colonial Mood-dal rokonítja.

kafka3.jpg

Fotó: Hirling Bálint 

 

Légy igazságos!

Abszolút csúcspont volt az este második része, Regős Simon átirata és rendezése. Bár ez a novella lett a leginkább átírva, mégis, nekünk ez idézte meg a leginkább Franz Kafka műveinek világát. Az abszurd zsigeri rettenete mellett annak humorát is fel tudta mutatni. A fegyencgyarmaton Kafka egyik leggyomorforgatóbb műve, és a rendező ezt a tulajdonságát is meg merte mutatni az írásnak. Ettől a hangulati hullámvasúttól lett ez a rendezés az előadás legintenzívebb része. És attól, hogy itt szerepbe lettünk helyezve, méghozzá nagyon jelentős szerepbe, mi lettünk az Utazó, aki meghívást kapott az ítéletvégrehajtás megtekintésére. Berényi Nóra Blanka tisztje minket próbál meggyőzni, hogy a gépezet működtetése helyes és magasztos. Hogy itt valamiféle számunkra felfoghatatlan rítusról van szó, több elem is hangsúlyozza. A nézői szemnek valóban kibetűzhetetlen írás, a fájdalom és a gyönyör szétválaszthatatlan összekeveredése, és az a módosítás, hogy a régi kivégzésről való beszámoló egyes szám első személyben hangzik el a síron túlról egy régi elítélt hangján. Gazsó György nem csak a hajdanán közösségi eseményként lezajló ítéletvégrehajtásról beszél, hanem valamiféle átlényegülésről, megváltásról is. Regős Simon azt a kérdést is nyitva hagyja, hogy a régi rendet képviselő és ebben a küldetésben elbukó tiszt önítéletvégrehajtásában eléri-e a megváltást. Major Erik elítéltje és Kozma Veronika őre hozzák ugyanazt a harsány, kifelé forduló, intenzív játékmódot, mint Berényi Nóra Blanka tisztje. Egységesen ütköztetik a mi, az Utazó, európai, polgári értékrendjét ennek a furcsa, világtól elzárt fegyencgyarmatnak a számunkra befogadhatatlan működésmódjával.

kafka4.jpg

Fotó: Hirling Bálint 

Bár mindenkit nagyon jó volt látni, ez a produkció Berényi Nóra Blankáé. Három nagyszerű szerep sokszínű és magabiztos megvalósítása. Rengeteg színt meg tud mutatni magából. Az odúban csapatjátékos, Az éhezőművészben remek partnere Gazsó Györgynek, és légtornászként valamint bohócként elkápráztatott minket. A Colonial Moodban pedig ő irányít, az ő ritmusérzéke, dinamikája húzza a többieket is, és neki kell elérnie, hogy a közönség is bevonódjon a játékba. Jó lenne minél több ilyen crossover a kőszínházak és a függetlenek között. Mindenki csak nyer vele, a legtöbbet természetesen a néző.

Kedves Nóra, György, Veronika, Erik,Virág, Hanga, Pauline Ferenc István, Arleta, Ferenc, Eszter, András, Sára és Simon, köszönjük ezt a különleges előadást!

Szólj hozzá

Gólem Színház Radnóti Miklós Színház Borgula András Regős Simon Sahin-Tóth Sára