Kékmadarak, TIM Stúdió, 2025. március 23., 17:00

Játsszák: Csoba Emese, Debreczeni Zsuzsi, Ferenczy Lili, Germán Peti, Gimesi Levente, Göbölös Bálint, Sándor Barbara, Tillai Zita, Tóth Marci, hangtechnika: Révai Zsófia, fények, segédrendező: Tőzsér István Martin, rendező: Fodor Orsolya

A Kékmadarak mostani előadása a TIM Stúdióban egy másik csapattal két éve bemutatott előadás remake-je. Csapó Attila osztálya ezzel a produkcióval kapcsolódik az elődökhöz, gondozza azt a hagyományt, ami ennek a már évtizedes közösségnek a sajátja. A Naptalan földet létrehozó közösséget más szempontból is erősen megszólíthatta a Maurice Maeterlinck mesejátékból készített átirat. Gondolatilag szerves folytatása a Naptalan földnek, az életről és halálról való közös elmélkedésnek, a boldogságkereséssel, a felnövés problémáival való intenzív érzelmi munkának ideális alapanyaga A kék madár. Érdemes elolvasni a Deszkavízió Fodor Orsolyával készített 2023-as interjúját az előadás korábbi változatáról.

Színházi szempontból pedig kifejezetten érdekes, hogyan lehet ezt az allegorikus, számos helyen giccsbe hajló szöveget érvényesen előadni. Nagyon igaznak érezzük Szerb Antal értékelését, amit A világirodalom története című művében ad a szerzőről.

„A szecessziós édeskésség, túlzó finomkodás, felesleges lelki élet Maeterlinckben olyan arányokat ölt, hogy olvasása közben néha azt hisszük, egy Maeterlinck-paródiát olvasunk”

Fotó: Mucsi Ágota

Fodor Orsolya rendező, Tőzsér István Martin segédrendező és a csapatok együtt alkották meg az előadás szövegkönyvét nagyon erőteljes dramaturgiai munkát végezve. A jelenetek, helyszínek túlnyomó többsége megmaradt, de a rendkívül terjengős, túlbeszélt szöveg áramvonalasítása jót tett az előadás feszességének. A hipergiccses Anyai Szeretet jelenet teljesen kimarad, amiért nem lehetünk elég hálásak. Amitől igazán bevonódunk az előadás világába, az az a megoldás, hogy az allegorikus alakok – a Tej, a Cukor, a Kenyér, a Fény, a Kutya, a Macska – önbemutató monológjai teljes természetességgel átfolynak a szerepet alakító színész reflexiójába az elhangzottakhoz. Ezek a színpadra tett szerepelemzések egyfelől rámutatnak a dráma szerepeinek egydimenziós, tanulsághordozó természetére, így engedélyt kapunk, hogy annak lássuk őket, amik. Másfelől a személyes érintettség révén árnyaltabbakká válnak, a megformálásukkal küzdő színésszel már lehet azonosulni, a bevonódás az ő személyes világukba, Maeterlinck konstruált világa helyett, már könnyen megy. Ehhez persze az is kell, hogy minden egyes szó teljes természetességgel, manírok és idézőjelek nélkül hangozzon el. A kétféle megszólalásmód egyáltalán nem különül el egymástól, az alakítások önazonosak és hitelesek tudnak maradni.

Fotó: Mucsi Ágota

Nagyon sokféle eszközt mozgósít az előadás, hogy a csupasz térben megjelenhessen az a rengeteg helyszín, amit a kék madarat űzve bejár a testvérpár. A jelmezek, arcfestések nagyon kifejezőek, Csoba Emese piros blúza és kék farmerja, mint Tűz és Víz, a Cukrot alakító Sándor Barbara árpacukor ujjai és rózsaszín melegítője, a Macska (Gimesi Levente) fluffy bundája, Tej (Debreczeni Zsuzsi) kicsit szétfolyó sminkje, telitalálatok. A megjeleníthetetlent, mint az ajtó mögül kitörő háborúkat vagy a hajnali temetőt csak hangok segítségével teremti meg Fodor Orsolya, míg az eljátszhatót, például az életre kelt erdőt vagy a gyémánt megforgatásait és lelket kiszabadító hatását vagy magukat a madarakat mozgásszínházi eszközökkel. Különösen szép játéka van Fénynek (Ferenczy Lili) önmaga elemével, a zseblámpák egy-egy pontot kiemelő fénye és a kalitka árnyékával játszó jelenetek igazán sejtelmes atmoszférát teremtenek.

A TIM módszertana és a rendező tudatos döntése a giccs lerombolása vagy legalább is elviselhetővé tétele mellett lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a Kékmadarak levesse magáról A kék madárra rakódott évszázados terheket. Még a Mézga Aladár kalandjaiba, vagyis Romhányi fantáziájába is erősen beleragadt a nosztalgikussá, mézesmázossá ragacsosodott eredeti (Luxúria epizód). A Stúdió K-ban is láthattuk ennek a nagyon szimbolikus műnek a még szimbolikusabbá emelését, ami végül az allegorikusság indokolatlan apoteózisához vezetett. A csapat egy nagyon személyes stratégiát választott ahhoz, hogy kapcsolódni tudjon ehhez a "szép" történethez. A fiatal felnőttek életében akad egy pont, amikor már egyértelműen érzik, hogy vége a gyerekkornak. És ebben a  visszavonhatatlan mozzanatban már csak visszatekinteni lehet, amely szemlélődés eredménye lett ez a csodálatos adaptáció. Az maradt meg A kék madárból, ami az alkotócsapatban is közös emlék: gyermekkori képek, amikhez mindannyian kötődni tudnak. A két gyerek (Tillai Zita és Tóth Marci) menetelése ebből az emlékből származik, de a többiek karakterjegyei is ennek a visszatekintő pillanatnak az eredménye, a kenyér (Göbölös Bálint) bumfordi kedvességétől a tej lötyögéséig. És ez az a közös élmény, ami bennünk is megelevenedik, amikor a gyerekek arcán megpillantjuk az őket körülvevő tárgyi világ visszatükröződéseit. 

Fotó: Mucsi Ágota

Külön szerettük, hogy Macska intrikálása nem a macska-természet velejárója volt, hanem az élethez és öntudathoz való ragaszkodás motiválta. Kutya (Germán Peti) feltétel nélküli rajongásában sem volt ostoba, a Tündér nem evilágiságát szépen kiemelte az a fölényes, kicsit türelmetlen beszédmód, amivel Csoba Emese társította, és az, hogy az útra indító jelenetben minden megelevenedő szereplő a hangját adja neki. Ferenczy Lili gondoskodó, lélekvezető Fénye nem csak melegséget sugárzott, de amikor kellett, élesen megvilágította Tyltyl és Mytyl (Tillai Zita) számára azokat az igazságokat, amikkel útjuk során szembesülniük kellett.

Fotó: Mucsi Ágota

Nagyon örülünk, hogy láthattuk a TIM Stúdió Kékmadarakját, legnagyobb meglepetésünkre sikerült egy olyan variációt látnunk a darabból, ami megmutatta, hogy lehet ezt a kicsit poros, nehezen színre vihető szöveget érvényesen eljátszani.

♥

Kedves Emese, Zsuzsi, Lili, Peti, Levente, Bálint, Barbara, Zita, Marci, Zsófia, Martin és Orsolya, köszönjük ezt a gyönyörű előadást, gratulálunk a sikeres kísérlethez!