2018. már 15.

Kutyaharapás

írta: Két Lámpás
Kutyaharapás

Székely Csaba: Kutyaharapás – Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmje nyomán, Nézőművészeti Kft–Vádli–Jászai Mari SzínházSzkéné. Szkéné, 2018. március 12. 19:00

9150.jpg

Játsszák: Fodor Tamás, Bercsényi Péter, Nagypál Gábor, Mucsi Zoltán, Király Attila, Kaszás Gergő, Katona László, Szikszai Rémusz, Kovács Krisztián, Kardos Róbert, Pálmai Anna.

Díszlettervező: Varga-Járó Ilona, jelmeztervező: Kiss Julcsi, dramaturg: Szikszai Rémusz, video: Újvári Csaba, fény: Mervel Miklós, hang: Molnár Péter, szakmai tanácsadó: Ambrus Attila, a rendező munkatársa: Gyulay Eszter, rendezte: Szikszai Rémusz.

A nemhibázó csapat (kiegészülve más kiváló tagokkal) a Rosencrantz és Guildenstern, az I. Erzsébet és a Caligula helytartója után egy újabb kihagyhatatlan produkcióval csábítja  rajongóit a Szkénébe. A Quentin Tarantino kigondolta dramaturgiai vázból, Székely Csaba kiváló adaptációjából és parafrázisából valamint Szikszai Rémusz és alkotótársainak megannyi színpadi ötletéből megalkotott Kutyaharapás sokkal több, mint könnyű esti színi előadás. Ahogy Quentin Tarantino filmjei sem csak pusztán azok amik, hanem a filmkultúra előtti tisztelgések, úgy a Kutyaharapás sem csak egy félresikerült bankrablás története, hanem egyben a mai színházról szóló példabeszéd is. Hibátlan és kihagyhatatlan – tehát meg kell nézni.

 Az előadás adatlapja.

,,Ma csak egy Tarantino lesz.'' Quentin Tarantino művei, ahogy említettük maguk is reflexiók a film világára. A B kategória autós üldözős vagy karatés filmjein kívül gondoljunk csak a Becstelen brigantik (2009) mozis témájára, illetve arra, ahogy ott a füstbe vetített kacagó női arc megidézi számunkra a Metropolis (1927) című monumentális film főhősének vízióját a füstben feltűnő diabolikus arcról, vagy a szmokingos uraságokat megőrjítő színpadon magasló táncosnőről. Ahogy Tarantino reciklikálja a filmművészetet, úgy kápráztat el minket Székely Csaba darabja a jelen színházi életre vonatkozó utalásaival. A Kutyaszorítóban (1992) egy szikárabb, realistább játékot mutató mű. Az amerikai művészetben a realizmus, az ,,olyannak mutatjuk, amilyen valójában'' ismert és nagy hatású eszköz, de itt Magyarországon, a mi színpadi kultúránkban picit kevéske lenne, főleg azért mert éppen egy másik, a stilizálásra, főleg stilizált színészi játékra nagy súlyt fektető vonal az uralkodó nálunk. A Kutyaharapás persze nagyon is ismert és hétköznapi karaktereket mutat fel, de erősen él a sűrítés eszközével, a gesztusok, események, közlések sokkal koncentráltabban jelennek meg a színpadon. Ez a bevonódást segítő elem alaposan el is varázsolja a nézőt. Tulajdonképpen ennek az elementáris erejű színjátszásnak a hatására válunk függővé a kortárs magyar színjátszástól. Ám, nem marad meg csak a szöveg szintjén a Kutyaszorítóban újrahasznosítása, Szikszai Rémusz rendezése a fények, a zene, a hangok szintjén is felidézi például a Kill Bill (2003) betétdalaival vagy néha a monokróm világítással a tarantinós élményeket.

kutyaharapas_10.jpg

Mucsi Zoltán (Román), Kovács Krisztián (lengyel 1.), Kardos Róbert (lengyel 2.). Békemenetesek és akik okosabbak náluk. (Fotó: Nézőművészeti Kft.)

,,Hagyományos rablást akarok, [...] nem alternatívat...'' Nagypál Gábor mondta egyszer, hogy szerinte Fodor Tamásnak (az előadásban Dzsó bácsi, bandafőnök), már az óvodában is független színház volt a jele. Fodor Tamás karaktere nagyon sok közvetlen vagy közvetett utalást tesz színjátszásra. Például a pénztelenségre, vagyis hogy hány színész kell, hogy eljátsszon egy darabot vagy arra, hogy nem kell az alternatív, független, kísérleti performansz, neki klasszikusan legyenek szívesek megtervezni a bankrablást. A gengszterek pilótának öltözős, parókás rablása is olyan, hogy a karakterek maguk sem csak magukat játsszák, hanem megküzdenek azzal, hogy egy másik ember bőrébe kell bújniuk. Ez néhányuknak semmilyen problémát nem jelent, például a román értelmiségit játszó Szikszai Rémusz Marius nevű karakternek (akinek a bankrabláskor Zsidó lesz az álneve) vagy a Tótnak keresztelt székelynek, a Katona László által alakított Szlovacsek Richárdnak. Más karaktereknek, például a Ukrán nevet kapó nacionalistának, akit Király Attila alakít, komoly identitásbeli gondot jelent elfogadni új, balhébeli nevét. A színházról beszélő olvasat egyáltalán nem véletlenül van benne a darabban. Maga a színészcsapat kereste föl Székely Csabát azzal a kéréssel, hogy ilyen témában írjon nekik egy átíratot. Az alkotók (színészek, szövegalkotók egyaránt) a színészidentitásról, a jelen színházi állapotokról is szerettek volna beszélni, innen a Tarantino-filmben nem szereplő sok kiszólás. Ez a törekvésük pedig egészen biztosan célt ért. A finomabb utalások és kikacsintások talán szokásosak lehetnek. Az előadás azonban addig nem engedi el a nézőt, amíg zsigerileg nem éli át csodált színészeink valóságos jelenlétét. Az ilyen önvallomásos jelentek közül a központi olyan kiválóra sikerült, hogy felszabadult, gurgulázó, harsány nevetés nélkül néző nem hagyhatja el a Szkéné nézőterét. 

kutyaharapas_46_1.jpg

Katona László (Tót), Szikszai Rémusz (Zsidó). Vajon miről szól a Saul fia? (Fotó: Nézőművészeti Kft.)

Mondanunk sem kell, hogy az egész történetet körüllengi a hiba. Valami hiba történt. Ahogy Kárpáti Péter Pitbullja is azzal a filozofálással kezdődik, hogy valami elromlik, és hogy az vajon mi lehet. Hogy bizonyos esetekben talán az az isteni beavatkozás? Itt is talán sejthető, talán csak véletlen, de a végkifejletet a hiba okozza. Hogy ennek lenne teológiája és kapcsolatos lenne a Saul fiával? Már hogy ne vetődne fel ez egy magyar zsiványban, hiszen a Saul fiát, az Oscar-díjas magyar filmet mindenki látta... Vagy csak a távkapcsoló romlott el? Esetleg nem kellett volna egy pszichopatát bevenni a bankrablásba? És ha mégsem ez a hiba?

Színek. Az eredeti Tarantino-filmben a bankrablók álnevei színek. Itt nemzetiségek nevei. Ez sokkal több társadalmi mondanivalóra és persze eközben sokkal több poénra is ad lehetőséget. Most Kaszás Gergő egészen más karaktert alakít, mint a a Bányavízbeli rezignált lelkész vagy a felső tízezerhez tartozó Othello a Stúdió K-s Othelloban. Viszont nagyon jól megválasztott, a sztereotípiákra nem építő alakítást láthatunk tőle Cigány szerepében. Magas labdát üt le az előadás azzal, hogy egy jelenet utal Kaszás Gergő valóságbeli lótenyésztő mivoltára. A nyelvi sokszínűség is páratlanul változatossá teszi az előadást. Kihagyhatatlan, de érthető: Szikszai Rémusz karaktere, aki Romániában bölcsészként végzett románul szólal meg. És a legértelmesebb, legsúlyosabb művészetkritikai megjegyzéseket teszi. Persze a Saul fiáról. Természetesen nem is értjük, mert románul mondja, csak a székely, azaz Tót (Katona László) fordításában jutnak el hozzánk a fejtegetései, amelyek nem kevésbé súlyosak, mint amilyennek éppen képzelünk egy Saul fiáról szóló értelmezést. Kettejük, Tót és Zsidó szövegbe írt összetartozása és hogy a székely milyen nagy szeretettel pátyolgatja tesóját a románt, megható, szívmelengető, elgondolkodtató helyzet. Hasonlóképpen színészeinket ismerve otthonos érzés, például az Isteni műszak (2013) miatt, amikor Nagypál Gábor szerbül szólal meg. 

dsc_6867.jpg

Fodor Tamás (Dzsó bácsi), Mucsi Zoltán (Román), Kaszás Gergő (Cigány) (Fotó: Gergely Bea)

Aktualitások, poénok, sziporkázás. Üdítő jelenet a gengsztervilágban, amikor Mucsi Zoltán karaktere (Román) megmutatja nekünk, hogy kell két békemenetes poláktól pénzt kinyerni. Kardos Róbert lengyel fidesz szimpatizánson kívül nyomozót is játszik. Ő tájékoztat minket (és Szerbet), hogy mi a bankrablás jelentősége rendőri szempontból, és hogy milyen magasra nyúlnak a szálak. Nem lelkes amerikai nagymenőkről van szó pusztán, ahogy azt Tarantino láttatja. Az amerikai változathoz képest itt elég jól meg van indokolva, hogy azért nehéz Dzsó bácsit (Fodor Tamást) elfogni, mert a politikai hatalom minden szintjén vannak jó ismerősei. Hihetetlenül jó látni, mennyire imádja ezt az előadást Kovács Krisztián. Az Ukrán (Király Attila) által elfogott rendőr szerepében ledrótozott arccal is plasztikus színészi alakítást nyújt. Néha egy-egy felismerhető improvizáció is belefér a Király Attilával közös jelenetébe. Király Attila sok értelmiségi szerep után, például a Kohlhaasbeli Luther és a Rosencrantz és Guildenstern halottbeli Hamlet után most egy igazi erőszakos, bosszúálló, bunkó parasztot játszik. Nagyon jó volt látni, mennyire lubickol ebben a szerepben is.

kutyaharapas_31.jpg

Bercsényi Péter (Kicsi Dzsó), Király Attila (Sanyi, Ukrán) (Fotó: Nézőművészeti Kft.)

,,Elszökünk Thaiföldre!'' Két LMBT karakter is színesíti a produkciót. Sanyi (Ukrán, Király Attila) és Kicsi Dzsó (Bercsényi Péter) húzd-meg, ereszd-meg kapcsolata nem nyilvánvaló hátteret ad a bankrablás történetének. Az egészben az az érdekes, hogy a többi karakter lényegében egyáltalán nem tud arról, hogy Sanyi és Kicsi Dzsó között mi van, csak a nézőben lesz fokozatosan tisztább a kép. Székely Csaba darabjában az ezen kapcsolat körüli megjegyzések hasonlóképpen felszabadult poénokkal telik, mint a többi duettnél. Ez egyáltalán nem baj. Most már kezdjük érteni, hogy Székely Csaba a darabjait több nagyon-nagyon súlyos mondanivalóval telíti, és felkínál a színpadi emberek számára emellé több ponton számos feloldó, felszabadító poént. Ha a rendező ezekből jól válogat, akkor a mondanivaló nem veszít erejéből. Talán a Bányavíz rendezésének egyik hibája az volt, hogy nem voltak az alkotók kellően érzékenyek arra, hogy milyen élethelyzetek ábrázolását lazíthatják ott, ahol azt szabad, és hol vannak azok a pontok, ahol a poénok már a moralitás ellen hatnak. Itt azonban érzékenyítés szempontjából Szikszai Rémusz rendezőként és dramaturgként erősen a produkció ütőerén tartotta a kezét. Nem hangoznak el olyan poénok, melyek a két meleg ember szexuális életét és kapcsolatát dehonesztáló megjegyzéssel illetik. Ha mégis néhány utalás elhangzik, az csak nagyon áttételesen és később eshet le a nézőnek. Ez a mérhetetlen tisztelet, mellyel Szikszai Rémusz még a nemzeti kisebbségekhez képest is nagyobb mértékben viseltet a melegek iránt üdvözlendő és követendő. Meghagyja a néző jogát arra, hogy önállóan gondolkodjon erről a kapcsolatról, de nem kényszeríti a nézőt arra, hogy ízetlen poénokon kelljen nevetnie. Hasonló finomsággal nyúl a dologhoz, de legalább annyira egyértelmű alkotói állásfoglalással mint a Soltis Lajos Színház Szentivánéji álmában Sándor Júlia dramaturg és Nagy Péter István rendező.   

Trailer, amiben Pálmai Annát (a Deadline Airlines munkatársát) mozgókép alapon megtekinthetjük. Az előképen Szikszai Rémusz (Zsidó).

Deadline Airlines. A Kutyaszorítóban is szereplő flashbackeket Szerb haláltusája közben a benne feltűnő deliriumos álmok irányítják. Az álomban (videón) Pálmai Anna a Deadline Airlines stewardesse kíséri végig az utolsó néhány hónap történésein Nagypál Gábor karakterét. Már maga a légitársaság elnevezése se semmi, hiszen angolul tartalmilag nincs köze a halálhoz (határidő), viszont formailag mégis – kicsit jojózik tőle az agyunk, és ez jó érzés. Pálmai Anna egyszerre félelmetes és gondoskodó, a kegyetlen következményeket nem eltitkoló, de légies szabadságot sugárzó domina. Kiváló alakítását, változatos játékát egyáltalán nem homályosítja el, hogy csak a Tót által csesztetett tévé képernyőjén láthatjuk. És ami a legfontosabb, nagyon kell ő és a karaktere ebbe a macsó közegbe.

Nagypál Gábor (Szerb), Kaszás Gergő (Cigány) (Fotó: Mészáros Csaba.)

,,Hát csinálja, aki ráér, barátom, aki meg nem ér rá, annak nagyon sajnálom, köszönjük szépen, kapja be a faszunkat, majd értesítjük.'' Ahogy a produkcióról szóló filmből tudhatjuk, Szikszai Rémusz csapata és Székely Csaba nagyon sokat dolgoztak a szövegen, ami a próbákon még szintén nagyon sokat alakult. Nem kerülhető ki ez a munka: dramaturg nélkül nem megy. A dramaturg az, aki a színpad számára élővé teszi a szöveget. Van, amit a szövegben le kell íni, de színpadon feleslegesen hangzik és jobb, ha csak el van játszva. Ma úgy is nagyon megy egy vegyes kifejezésmód, ami a fizikai színházban csúcsosodott ki, azaz, hogy a szöveg csak egyetlen elem a hang, fény, mozgás, színészi kifejezőképesség mellett. Ott van például Cigány. Azt a szerepet Székely Csaba Kaszás Gergőre írta. De nem csak rá kellett közben gondolnia, hanem amikor Kaszás Gergő elmondja, akkor ő is úgy kell, hogy alakítson a szövegen, hogy az tényleg gördülékenyen hagyja el a száját. Márpedig az eddig is világos volt, hogy Székely Csaba nagyon jól kreál szöveget színpadra, azaz nagyon élvezik a színészek a számukra írt mondatait. Ez a kettő, a kreatív, csapatcentrikus színészi munka és a jó alapanyag a garanciája a jó előadásnak. (Ez úton is köszönjük Székely Csabának, hogy a darab általa írt variánsát a rendelkezésünkre bocsátotta.)

 25532563_d565c0fe626d3c7dfbce40ce5e2c1138_l.jpg

Nagypál Gábor (Szerb, nincs jó passzban), Mucsi Zoltán (Román) (Fotó: Mészáros Csaba)

,,Te az Ambrus Feri fia vagy.''  Igen, Mucsi Zoltánról (Román, Zoli) elmondható, hogy nem volt még egy olyan magyar színész, aki annyit üvöltözött meg káromkodott az elmúlt kétszáz évben, mint ő. De nem ezért színészfejedelem, hanem például azért, amit Háy János ólomsúlyosságú Nehéz című darabjával is képes művelni. Ambrus Feri sírjánál egy valóságos országos cimbora üldögél, aki siratja barátját. Ám aki látott már ilyen cimborát az sem tudja elképzelni az alakítást, mert Mucsi Zoltán a valóságosnál is eredetibb módon tudja nekünk eljátszani. A rendezés komolyított ezeken a pontokon. Románon (Mucsi Zoltánon) nagyon látjuk, hogy mélyen megérinti elhalt barátja fiának figurája, miközben az Ambrus Feri fiát játszó Szerb (Nagypál Gábor) nagyrészt megmarad a svihák szerepében. Végül is a darab arról szól, hogy ezek a gengszterek mérhetetlen emberséggel viseltetnek a szeretteik iránt, míg akit gyűlölnek, azt halálosan gyűlölik. A tragédiához voltaképpen ez vezet el. És persze talán az is igaz, hogy minden színész arra vágyik, hogy egyszer eljátssza a shakespeare-i királydrámák véres végét: meghalni sorban a színpadon. Talán ez egy olyan játék, melyet ez a két színész egész életében várt. Akár így van, akár nem, az látszik, hogy a Kutyaharapás színészei imádják a darabot és benne imádják eljátszani, ahogy a Hamletek és Laertészek a színpadon bevégzik.

 ♥

Kedves Zoltán, Rémusz, Gábor, Krisztián, Anna, Gergő, Tamás, Róbert, Péter, Attila, László és Csaba! Köszönjük ezt az elvarázsoló élményt! 

Szólj hozzá

Szikszai Rémusz Vádli Nézőművészeti Kft. Nagypál Gábor Szkéné Színház Tatatbányai Jászai Mari Színház