2020. jan 11.

Lót – Szodomában kövérebb a fű

írta: Két Lámpás
Lót – Szodomában kövérebb a fű

Térey János: Lót – Szodomában kövérebb a fű, Örkény Színház, 2020. január. 9., 19:00

lot_thumbnail_2.jpg

Játsszák: Gálffi László, Kerekes Éva, Stork Natasa m.v., Kókai Tünde, Borsi-Balogh Máté, Dóra Béla, Patkós Márton, Békés Itala m.v. / Zsótér Sándor m.v. Kórus: Borzási Boglárka / Fenyvesi Gabriella (szoprán), Kaffehr Zsuzsanna / Ruszó Alexandra (alt), Erdős Róbert / Varga-Tóth Attila (tenor), Csölley Martin / Cser Ágoston (basszus), cimbalom: Szalai András / Egervári Mátyás. Díszlet: Antal Csaba, jelmez: Benedek Mari, irodalmi konzultáns: Nádasdy Ádám, dramaturg: Ari-Nagy Barbara, zeneszerző: Fekete Gyula, súgó: Kanizsay Zita, ügyelő: Sós Eszter, fotók: Horváth Judit, rendező: Kovalik Balázs.

Kifelé menet a színházból érdemes belehallgatni a nézők beszélgetéseibe. Most azt hallottuk az egyik pártól, hogy ez is egy polgárpukkasztó előadás. Nos, ha, így van, az helyes, mert nem azért megyünk színházba, hogy jól érezzük magunkat. Ám, mégsem arról van szó, hogy ez egy polgárpukkasztó előadás lenne. Ha valami meglepő, hát az a szembesülés a Bibliával, közvetlenül pedig a Térey János által feldolgozott részlettel. A neves liberális püspök, John Shelby Spong, mondta egyszer, hogy az egyház nagy XXI. századi csatáját az LMBT-téma harcmezején fogják megvívni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a magyar keresztény felekezetek többsége a migráció kérdésében - vállaltan vagy rejtetten - az elzárkózó álláspont mellett tette le a voksát, világos, hogy a nacionalista-tradicionalista kereszténység számára Lót története egy igazi taposóakna. Ha a toleranciaellenességet tűzi zászlajára, a felvilágosodással és az egyetemes emberi jogokkal megy szembe, ha Lót történetében a vendégjogot megsértő szodomaiakat kárhoztatja, akkor pedig saját elzárkózó álláspontja ellen érvel. Amennyiben ez az előadás polgárpukkasztó, akkor az éppen a bibliai történeten való komoly elgondolkodás miatt lehet, ami, hála istennek, nem úszható meg, és ajánlatos is megtenni.

Az előadás adatlapja az Örkény Színház oldalán.

Blogunkban már írtunk Térey-műről, a Káli holtakról. Akkor az volt egyik fő megállapításunk, hogy az a regény nem kulcsregény, azaz ne próbáljunk meg felállítani egy kódot, ami egy-az-egyben megfelelteti a ma színházi világát a regénybeli világgal. Térey ezen trükkje, hogy egyszerre hasonlít Szodoma a mai Magyarországra és egyszerre siklik ki minden párhuzam a jelennel, ez esetben is a fellelhető, és a szerző irodalmi zsenialitását igazolja. Kovalik Balázs rendezése nagyon jól látja ezt, és úgy haladunk jelenetről jelenetre, hogy a párhuzam a mával érzékelhető legyen, de alaposan elgondolkodtatja a nézőt, hogy hol nem működnek az azonosítások. Szeretjük, ha az alkotók intellektuális kihívások elé állítanak minket, és Kovalik ezen rendezése épp emiatt egy nagyon okos, mindazonáltal, vagy éppen emiatt egy nagyon megrázó produkció.

lot_ea_horvathjudit_print-1088.jpg

Dóra Béla (Rafael), Patkós Márton (Gábriel) és a sok konzervdoboz (díszlet: Antal Csaba) (Fotó: Horváth Judit)

Lót (Gálffi László) ebben a Szodomában jól menő céggel rendelkező üzletember, persze bevándorló, és lévén hagyományosan pásztor, talán húsfeldolgozó cége van. Az arany színű konzervdobozok és a birkák látványa miatt nyilván az aranyborjúra asszociálunk, és a szövegben ez meg is jelenik aranybárányként. Világos: Lótnak nagyon megy a szekér. Rá is fér, mert idős rokona, korábbi üzlettársa, a szégyentelenül sikeres Ábrahám árnyékában nagyon nehéz létezni. Lót csak örök második lehet. Abszolút értjük, hogy miért kerekedik fel, és próbál magának máshol piaci lehetőséget találni. Lót számára ez nem pusztán kellemetlen körülmény, amin túllép, amennyiben eltávolodik a pátriárkától. Lót számára Ábrahám utolérhetetlen nagysága monomániává válik. Egész életében a megsemmisítő sikeresség nyomasztó árnyékában kell élnie, és ettől akkor sem tud eltekinteni, amikor már világos, hogy ő maga is páratlanul sikeres vállalkozóként tevékenykedik a saját közegében. Rendkívül eredeti ötlet ezt a történetet Lót szemszögéből láttatni. Gondoljunk bele! Miről szól Lót története? Arról, hogy Ábrahám félelmetesen tehetséges kereskedőként megalkuszik még az Istennel is, hogy kimentse rokonait Szodomából. Hol van itt Lót? Sehol.

Ha már monománia, akkor megérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy dráma-e ez a színmű abban az értelemben, hogy a cselekmény a szereplők erős interakciói eredményeként alakul ki. A válasz pedig az, hogy nem. Leginkább egy ógörög drámához hasonlít. Elvek, mondhatni isteni erők, csapnak össze, és ennek a viharnak a középpontjában áll az ember. Próbál érvelni, elmondja mi bántja, de az isteni erőknek nem lehet ellenállni, az embernek csak az események elszenvedése a sorsa, és lehetősége csak annyi, hogy lábjegyzetelheti saját életét. Ilyen szempontból ez a mű polifonikus, amely struktúra nagyon jól is illik az ilyen drámaiatlanított drámákhoz, mint például Závada Péter Je suis Amphitryonja is volt (az Amphitryonnak a rendezője, Geréb Zsófia, szintén operarendező). Bár a karnak az ógörög drámákban más a funkciója, a kórus itt is szerepel a színen, ez esetben mint a szodomaiak papagájkommandója.

lot_ea_horvathjudit_print-1283.jpg

Gálffi László (Lót) és a sok kórus. (Fotó: Horváth Judit)

Lót felesége (Kerekes Éva) a színmű igazi tragikus hőse. Az előadás elején ezt még nem érzékeljük. Lehetne akár mellékszereplő is. Még a nevét sem tudjuk (a zsidó hagyomány Edithnek nevezi). Egy életet kell leélnie a férje mellett úgy, hogy a férfi az ő vágyairól, otthonról, családról alkotott elképzeléseiről semmit sem tud. Amolyan ókori Nóra. Miközben Lót a monomániájától hajtva városról városra megy, és küzd Ábrahám árnyképével, a felesége az, aki minden szálláshelyükön megteremti a nyugalmas otthont, a család számára alkalmas teret, a normalitást. Ezt persze a férje minden egyes alkalommal, amikor a belső késztetése vagy képzelgése hajtja, felrúgja, szétbombázza, megsemmisíti. A nő minden egyes alakommal a kánaánt teremti meg a család számára. A pusztítást minden alkalommal Lót végzi, a nő nélkül Lót környezete egyszerűen sivataggá válik, amit maga okoz minden alkalommal magának. Lót felsége egy reggeli beszélgetős műsorban beszél az otthonteremtésről, az ő világképéről, amolyan nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek alapon. Lótot egyáltalán nem érdeklik ezek a show-műsorok és ezzel még el is büszkélkedik, persze a maga szemszögéből teljesen érthető módon.

lot_ea_horvathjudit_print-1623.jpg

Kerekes Éva (Lótné). (Fotó: Horváth Judit)

Borzasztóan érdekes hallani, ahogy Lót saját erkölcsi, hitbeli felfogásáról vall. Egyértelműen egy jó embert látunk. Egy igazi evangéliumi keresztényt, a progresszív, liberális fajtából. Ő az újszövetségi hitet vallja. Megtartja a törvényt, és kéri is gyermekeit, hogy tartsák meg, de nem korholja őket, ha ezt nem teszik, hanem kisebb zsémbeskedés után elfogadja. Megadja Szodomának, ami a szodomaiaké és Istennek, ami Istené. Ha hiszünk Térey János Lót szájába adott szavainak, akkor az ő nézőpontjából az angyalok az Újszövetség istenének hírnökei. Talán kezdetben még drukkolunk is az angyaloknak, akik a vendégek kiszolgáltatását követelő, Lótot számonkérő szodomaiak miatt veszélyben vannak. Ők azonban nem az a Gábriel (Patkós Márton), aki Máriának az új életről szóló hírt hozta vagy a gyógyítás angyala, Ráfáel (Dóra Béla). Ők nem a családdal az úri vacsorát elköltő jó angyalok: nem is esznek. Ők a halál és a bosszúállás angyalai.

Az Ószövetség istene féltékeny és bosszúálló isten, az angyalok pedig az ő követei. Udvariasan megköszönik Lótnak, hogy megpróbálja őket kimenteni a szodomaiak karmai közül, de tudatják, hogy nem azért vannak itt, hogy próbára tegyék Lótot. Az ítélet már megvan, a várost el fogják pusztítani, Lót Ábrahám miatt menekül meg, nem a saját érdemei miatt. Lót voltaképpen akármit csinálhat, az nem számít. Az angyalok feladata pusztán annyi, hogy elindulásra bírják. Az isteni értékrend szerint nincs tíz jó ember a városban ezért elpusztul, és saját érdekében is jobb, ha Lót nem is tudja mennyi jó ember van. Az angyal tudja a számot, és feltehetően ez a szám a nulla. Elkeserítőek az ember kilátásai az apokalipszis kellős közepén.

lot_ea_horvathjudit_print-1903.jpg

 Gálffi László (Lót), Patkós Márton (Gábriel), Dóra Béla (Rafael), Borsi-Balogh Máté (Menahem) (Fotó: Horváth Judit).

Ez az a pont, ahol felvetődhet bennünk, hogy lehet, hogy nem is a makacs isten oldalán kéne állnunk, és hogy nem békülhetünk ki azzal a magyarázattal, hogy Isten törvényei jók, akik pedig nem tartják meg, azok rosszak, és az ő bajuk, ha Isten ezért elpusztítja őket. Mi van, ha Szodoma lakosai valójában semmivel sem rosszabbak, mint bármelyik másik város lakossága? Mi van, ha itt csak egy leállíthatatlan isteni terv működik, ami teljesen ember-, ad abszurdum, életellenes? Kétség kívül jól esik a nézőnek, hogy a szerző Szodoma város vezetőinek magatartását ugyanolyannak festi le, mint amilyen a jelen Magyarországának vezetőinek viselkedése. Populista, pénzéhes, és a város népét gátlástalanul manipuláló, idegenellenes banda. Fontos látni ezt a párhuzamot, de Téreynél sosem ilyen egyszerű a dolog. A képet teljesen átszínezi Lótnak az angyallal történő vitája, amelyben egy nagyon szép Nádasdy-parafrázis található. Eszerint a Szodomaiak nem félnek a hibától, elfogadják, békében élnek együtt vele. Ezzel szemben az angyal kijelenti az isteni igazságot: a hiba bűn. Ráadásul az a hiba, amivel Isten teremtette az embert.

Teremtés

Hibás darab, mondtad, és kiemeltél
a futószalagról egyenletes
ütemben jövő darabok közül,
föltartottál a fény felé, szakértő,
keskenyre húzott szemmel nézegettél,
forgattál ujjaid finom begyével,
megnyomkodtál kicsit, aztán körömmel
kocogtattál, sőt valami savat
is cseppentettél rám (bár meg kell adni,
ez utóbbit igen figyelmesen,
üvegrudaddal épp csak birizgálva),
de minden stimmelt, textúrára, színre.
Még meg is szagoltál, de semmi, ott se.
Hibás darab, mondtad, és visszatettél
a sok egyforma késztermék közé. 

 Nádasdy Ádám

Ebben a nem nacionalista párhuzamban a szodomaiak tudják, hogy szabad nem tökéletesnek lenni, és ez tolerálandó. Ennek a felismerését a jövevényektől is elvárják, ha kell úgy, hogy korrumpálják őket. Az együttélésben mindenki sérül, nincs konfliktus, sőt, trauma nélküli élet. Igen, átélünk rossz dolgokat, bántjuk egymást, de élni kell, tovább kell menni. A legkönnyebb dolog elpusztítani mindent és elrohanni a konfliktusok elől. Sokkal nehezebb ott maradni és elkezdeni építeni a nem tökéletes, hanem a csak eléggé elfogadható életet.

lot_ea_horvathjudit_print-1237.jpg

 Stork Natasa (Golda), Kókai Tünde (Zelma), Patkós Márton (Gábriel),  Dóra Béla (Rafael) (Fotó: Horváth Judit).

A dráma életfilozófiai jellege miatt érthető, hogy a monológoké a terep, és ez nem mindegyik karaktertől követel túl erős alakítást. Kókai Tündének (Zelma) és Borsi-Balogh Máténak (Menahem) ezúttal nem jutott az a szerep, amiben megmutathatják magukat. Őket nagyon szeretjük, de most nem rájuk épül ez a dráma. Hasonló a helyzet a három angyallal, mi Zsótér Sándorral, mint Mikháellel láttuk az előadást. Stork Natasa (Golda) megrázó jelenetben borítja rá apjára az évek óta gyülemlő problématengert. Nagyon örülünk, hogy a független előadásokból ismert Natasát ezúttal az Örkény színpadán is láthatjuk. Zelma és Golda szerepe mindazonáltal ugyanolyan fontos a produkció működése szempontjából, ahogy egy polifonikus mű sem lenne jó, ha nem lenne benne annyi sok önálló szólam.

Kétség kívül a csúcsjelent Kerekes Éva monológja, amiben Lót elé áll azzal az elhatározással, hogy visszafordul. Szívbe markoló asszociációkat kelt itt Térey. Lót felsége arról beszél, hogy miért kéne elmenniük ennyi továbblépés után? Miért nem szabad emlékezni? Miért kéne elmenekülni otthonról? Miért lenne az olyan nagyon jó, ha akár Amerikáig is menekülnének, és ott mindent elfelejtenek és új életet kezdenének? Még akkor is, ha itt a halál vár rá, ez a hazája.

Visszatérve a polgárpukkasztásra, érdemes tudni, hogy az Ószövetség nem szállóige gyűtelmény vagy szentenciatár, még kevésbé életvezetési szabálykönyv. Az Ószövetség mitológia, és a mitológia nem azt mutatja be, hogy mi a jó, és mi a rossz, mit szabad és mit nem, hanem világmagyarázatot ad. Az évszázadok során a rabbik ezer szemszögből értelmezték a Teremtés történeteit, akár egymással szöges ellentétben is. Nem az bánik tiszteletlenül a Bibliával, aki olvassa, sokat gondolkodik rajta és sok értelmezést talál az egyes szakaszokra, hanem az, aki abban a hitben él, hogy az egyedül jó értelmezésnek ő van a birtokában, és aki nem így gondolkodik, az félreértelmezi a Bibliát. Ebből a szempontból Térey János Lót-értelmezése egy eredeti, kiváló, és mélyebb szemantikai rétegeket gondosan kibontó teológiai elemzés.

lot_ea_horvathjudit_print-1156.jpg

 Gálffi László (Lót), Dóra Béla (Rafael), Kerekes Éva (Lótné), Stork Natasa (Golda), Patkós Márton (Gábriel)(Fotó: Horváth Judit).

Fájdalmas látni, hogy a fiatalon elhunyt szerző utolsó színpadi műve ilyen sötétre sikeredett. Kilátástalanság, sivatag, egymás mellett való elbeszélés, isten vagy ha úgy tetszik a sors vagy a társadalmi helyzet által kijelölt kényszerpályák, természeti összeomlás. Az egyén pedig ebben a világban élettelen bábuként sodródik az elmúlás felé.  

Kedves Alkotók! Nagyon köszönjük ezt az emlékezetes, megrázó és elgondolkodtató előadást!

Szólj hozzá

Örkény Színház Kovalik Balázs