2020. már 01.

Alkésztisz

írta: Két Lámpás
Alkésztisz

Euripidész: Alkésztisz, FAQ Színház, MU Színház, 2020. február 7., 20:00 83871794_1768389296627344_1063227293087825920_o.jpg

Játsszák: Messaoudi Emina, Fehér Balázs Benő, Georgita Máté Dezső, Orbán Borbála, Tárnoki Tamás, Tóvaj Ágnes, Martinkovics Máté. Látvány: Molnár Anna, dramaturg: Varga Zsófia, konzultáns: Al-Farman Petra, rendezőasszisztens: Nádasdi Szandra, írta: Euripidész, a szövegkönyvet Devecseri Gábor fordítását figyelembe véve Fekete Ádám és Varga Zsófia készítette, rendezte: Fekete Ádám.

Egyszerű történet, kaland, játék, öröm és szomorúság, hűség vagy elárultatás. Fekete Ádám Alkésztisz rendezése nem megy mélyre, de kellemes élményt nyújt. Ha abból indulunk ki, hogy FeÁnak milyen megrendítő darabjai vannak, pl. a Reggeli dinoszauruszokkal vagy a Jeditanács összeül, vagy milyen erős hatással operáló, mint a Csoportkép oroszlán nélkül, akkor úgy tűnik, hogy ez az Alkésztisz inkább egy gyakorlóterep rendezői fogások kipróbálására, közös játék a pályatársakkal, nem egy alaposan átgondolt produkció vagy opus magnum. Mindazonáltal mindenképpen átjön az Euripidész-történet minden fő mozzanata: a házastársi hűség és önfeláldozás, a küzdelem a hűtlenség démonával, az egyedülhagyottság végtelen magánya, már amennyiben pusztán ennyit látunk bele az Alkésztiszbe. Meg persze az, hogy ez egy tragikomédia, és sokat lehet rajta nevetni és szomorkodni. A FAQ Társulat remek színészei és a vendégművészek fél kézzel elbánnak a feladattal, amennyiben egyáltalán felismerhető a cél.   

A produkció adatlapja a MU Színház oldalán.

Az Alkésztisz alapproblémája, hogy Admétosz Pherai királya a menyegzőjén nem mutatott be engesztelő áldozatot a szüzek istennőjének, Artemisznek, aki bepipult és a király életét kívánta. Apollón, Admétosz országos haverja éppen kéznél volt, és az isten megdumálta a moirákkal, hogy Admétosznak ne kelljen azonnal meghalnia. Helyette valaki mást kell a halálnak elragadnia, éspedig valamelyik közeli hozzátartozóját. Kb. ennyit is tudunk meg az előadásból is, bár amilyen gyorsan ránk zúdulnak az információk nem feltétlenül tart ki az emlékezetünk a darab lényegesebb részéig, hogy ki miért volt hibás, miben, és mi volt a megoldás. Apollón (Fehér Balázs Benő, később mint Admétosz) zakóban, kucsmában, lekonyuló szájjal érkezve meséli el nekünk az előzményeket. Senkinek sem a hibája, ha nem esik le, hogy mi itt a pontos szitu. A mítosz alaphelyzete vitatott, Euripidész sem szán nagyon sok magyarázatot annak, hogy pontosan miben állt a probléma, és mi lett pontosan Apollón megoldása, és Fekete Ádám sem tartotta fontosnak alaposan körülírni az átok játékszabályait.

A pherai-i honeymoon pokollá válik, keserűek lesznek a mézes hetek a párnak. Vagy később lesz keserű az álomházasság, amikor észbe kap Artemisz. Vagy mind a kettő. Mindenesetre a permanens keserű mézes hetekben élő pár körülményeit jól tükrözi vissza a díszlet, a jelmez és a zene. A színészek nagy része hawaii ingekben jelennek meg, vagy fekete bolyhos sapiban és régi édesbús trinidadi zene szól (Fall of Man: Calypsos on the Human Condition 1935-1941, Death). A vicces/melankolikus éneket Tárnoki Tamás adja elő stilizált trinidadi akcentussal.

The path from life to eternity, the thought makes us almost melancholy.
The path from life to eternity, the thought makes us almost melancholy.
Though we may be suffering excruciatingly, still among the living we will rather be.
But no calamity, no grief, no regret, will make us escape the arose of death.

A dal szövege kiválóan illik a dráma alapgondolatához: hogyan meneküljünk el a haláltól vagy hogyan ne. Mint közismert, Admétosz úgy menekül meg, hogy felesége Alkésztisz dönt úgy, hogy ő lesz az áldozat helyette. 

26632545_f805597f87534df0ec434565275a2b8c_l.jpg

Fehér Balázs Benő (Admétosz), Messaoudi Emina (Phérész) (Fotó: Szalai Sándor.)

A néző másodszor akkor ébred föl az intellektuális kihívást kevéssé okozó előadás során, amikor Messaoudi Emina Admétosz apja, Phérész szerepében lép elő (már Alkésztisz kínosan lassú, de érthetően FeÁ-s halála után, akit szintén Messaoudi Emina játszik). Az alakításban csodásan látunk rá arra, hogy mennyire nevetséges Admétosz korholása, követelőzése, sértődése amiatt, hogy apja és anyja nem halt meg érte.

Először pedig akkor érezzük, hogy történik valami a színpadon, amikor belép Georgita Máté Dezső a Halál szerepében. Ő nagyon jól játssza el azt a vén g*cit, akit sokan a halál megszemélyesítőjének gondolunk, legalább is egy szatírjáték közegében. A vénségekre jellemző görcsösségét a mellénye cipzárjába való kényszeres kapaszkodás reprezentálja. Hasonló, kiválóan eltalált görcsös gesztust láttunk például a k2 Színház Holdkő c. előadásában, ahol egy mások halálán örömködő vén náci bácsit alakítottak a k2 Színészei. A másik odaillően eltúlzott figura Héraklész, a szuperhős, a Popey-figura, akit szintén Georgita Máté Dezső játszik.

26632541_21bd86b5a88feeed3a98136a537720c1_l.jpg

Georgita Máté Dezső (Halál). (Fotó: Szalai Sándor.)

Az édesbússágot, a menyegző, mint temetés motívumot szintén kiválóan jeleníti meg Herkules dorbézolása a gyász alatt. Hát, persze. Nem nagyon rúg labdába az emberiség az istenek mellett. Még ha jót is akarnak, mint Apollón, milyen már Admétoszon úgy segíteni, hogy közben egy családtagjának kell helyette meghalnia. Jobb tehát nem felbőszíteni Héraklészt és buliztatni, még a gyász közepette is. Az unalmas jelenetek sorát Martinkovics Máté szolgálólány játéka töri meg. Még jó, hogy nem nő játssza ugyanezt a szerepet, mert akkor végképp elbóbiskolnánk. Így viszont önkéntelenül is figyelünk a játékára. Nézünk, mert zavarba ejtően szép lányt alakít.

Ne várjunk sok mondanivalót! Párhuzamba állíthatták volna az alkotók Admétosz tehetetlenségét a darab végén némán álló, az alvilágból éppen kimentett Alkésztisz passzivitásával. Utalhattak volna a Téli rege szobor jelenetére, hisz nem mindenki ismeri sem ezt a darabot, sem azt a drámát, pláne nem a köztük lévő csodás jelenet- azonosságot. Kibonthatták volna az alkotók azt a problémát, hogy vajon Admétosz mennyire volt cselekvőképes saját átkozott mivoltában? Megtehette volna-e, hogy öngyilkos lesz, vagy mást, mint családtagját feláldozhatta volna-e? Vagy meg volt kötve a keze, és csak nézte, mintegy üvegkalitkába zárva, ami körülötte történik? Vagy egyszerűen csak egy komikus önsajnálatban fetrengő férfi volt, aki helyett a bátor nő lépett? Mindez a sok intellektuális kaland elmarad, de egyfajta furi, emlékezetes hangulat mégis marad a produkció után bennünk.

26632543_15e0fec3cebbce946daa320e185900d1_m.jpg

Tóvaj Ágnes, Georgita Máté Dezső, Martinkovics Máté. (Fotó: Szalai Sándor.)

Nem akarták az alkotók, hogy szünettel szakadjon félbe a mű, ezért egy ponton átkísértek minket egy függönnyel arrébb, Admétosz hálótermébe. Szintén pezsdítő volt meghallgatni Orbán Borbála előadásában a furcsa, de érdekes Thomas Bernhard idézetet a Régi Mesterek c. regényből. Ha van férfi nyavalygás, akkor Reger úré egészen biztosan az. Mindenesetre ugyanolyan nehéz elfelejteni a dallamos ,,Így Reger, akkor az Ambassadorban'' refrént, mint Trinidad zenészeinek halálról szóló énekét. 

 

Kedves Emina, Benő, Dezső, Borbála, Tamás, Ágnes, Máté, Anna, Zsófia, Petra, Szandra, Euripidész, Gábor, Ádám és Zsófia, köszönjük szépen ezt a cuki előadást!

Szólj hozzá

FAQ MU Színház