2021. jún 28.

Helló, Héraklész!

írta: Két Lámpás
Helló, Héraklész!

Tasnádi István: Helló, Héraklész! Budapest Bábszínház, 2021. június 25., 18:00, összpróba/tesztpróba

herakl.jpg

Játsszák: Pethő Gergő, Kovács Judit, Szolár Tibor, Barna Zsombor, Pájer Alma, Virág, Márkus Sándor, Hannus Zoltán, Spiegl Anna, Ács Norbert, Ellinger Edina, L. Nagy Attila, Szekeres Máté, Csernák Norbert. Író: Tasnádi István, dramaturg: Pallai Mara, konzulens: Dr. Karsai György, díszlettervező: Zöldy Z Gergely, jelmez- és bábtervező: Michac Gábor, fénytervező: Szondi György, zene: Varga Vince, mozgás: Fejes Kitty, rendezőasszisztens: Bánky Eszter, rendező: Tengely Gábor 

Le a kalappal a Budapest Bábszínház közönségszervezése és marketingje előtt! Kitűnő ötlet a pedagógusok bemutató előtti meghívása, hiszen sokkal könnyebb dönteni, tananyaghoz időzíteni az előadást, ha nem csak egy rövid leírás és néhány kép alapján van benyomásunk róla. Mivel gyakran a feldolgozó vagy előkészítő foglalkozás irányáról is kapunk információt, sokkal jobban el tudjuk dönteni, mennyi előkészítést igényel az adott produkció, érdemes-e előadás előtt megismerkedni a szöveggel, vagy az előadásra építve képzeljük-e el a feldolgozást. Üdvözlendő, hogy már nem csak kedvcsináló részleteket láthatunk (a Gengszter nagyinál még így volt), hanem a teljes előadást megmutatja nekünk a társulat. Az első ilyen a Szabadesés című előadás volt, és most a Helló, Héraklész!-t is teljes egészében láthattuk.  

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház oldalán.

Az óvodások és az alsó tagozatosok mindig is bőségesen válogathattak a Bábszínház repertoárjából, de az utóbbi időben a kiskamasz és a középiskolás közönséget is egyre több produkció szólítja meg. A Gengszter nagyi, a Szabadesés és a Holdebeli csónakos mellett most már a Helló, Héraklészt!-t is választhatjuk a felsősöknek. A középiskolásokat is várja új premier, a Fábián-Benkó páros által rendezett Pendragon legenda (Az ember tragédiája, A Vihar, a Semmi, az Apa lánya és az Esti Kornél mellett). Ezek az előadások felnőtt nézőként is lenyűgözőek, bár mi a kicsiknek készült 80 nap alatt a Föld körült is nagyon élveztük, és a nem kicsi nosztalgiafaktorral rendelkező Rumcájsz megnézését is izgatottan várjuk.  

bb_helloheraklesz_proba2_ea-7-1536x1023.jpg

Hannus Zoltán, Barna Zsombor, Pájer Alma Virág, Szolár Tibor. (BB honlap.)

A Helló, Héraklész! célközönsége elég behatárolt, a 11-13 éves korosztályt szólítja meg. Kisebbeknek túl komplex a történet, túlságosan pörög az előadás a megértéshez, a nagyobbaknak, bár a téma őket is megérintheti, túl egyszerű. Az előadás látványvilága (Zöldy Z. Gergely): az animációk, a videójáték-dizájn, az okostelefonok használata, valamint a zene (Varga Vince) rögtön behúzza a kiskamaszokat, otthonossá, befogadhatóvá teszi a mítoszt. Tasnádi István – kifejezetten a Bábszínház számára írt – szövege is ebbe a koncepcióba illeszkedik, talán túlságosan is (erről még lesz szó). A mitológia világát Michac Gábor jelmezei és óriásbábjai idézik meg, amiket a mozgásért felelős Fejes Kitty koreográfiái tesznek élővé. Mind a bábok, mind a báb és ember együttes mozgása tele van dinamikával és jól elhelyezett, finom poénokkal. Ha valamiért, ezekért a szekvenciákért biztosan érdemes lesz újra nézni az előadást. A nemeai oroszlán fenséges, valóban félelmetes ellenfél, az alvilág kellően sejtelmes és lehangoló, Diomédész lovai morbidan viccesek, de a legmaradandóbb élményt a birkák adták ezen az estén, közöttük is Spiegl Anna kisbáránya. Spiegl Anna összjátéka Barna Zsomborral (Héraklész), Pájer Alma Virággal (Megara) és az óriásbáb farkasokkal az előadás legszórakoztatóbb része volt. Mi úgy éreztük, hogy az első felvonás remek tempója után a második felvonás kevésbé volt feszes, talán kicsit sok mind a 12 herkulesi munka bemutatása. Dramaturgiailag elhagyhatatlan Augeiasz istállója, Hippolüté öve, Kerberosz és a Hüdra. De a lovak, a vadkan, a szarvas, a madarak és a bika, bár mindegyikhez csodálatos bábok készültek, talán kicsit sok. Érezhették ezt az alkotók is, hiszen a Heszperiszek almáinak és Gérüon marháinak próbáját már más eszközzel, videójáték-imitációval oldották meg.  

https://i1.wp.com/szinhaz-online-bucket.s3.amazonaws.com/uploads/2021/02/146167215_4181363845211464_904027539983991805_o.jpg

Csernák Norbert, Barna Zsombor, Ács Norbert, L. Nagy Attila (fotó: Éltető Anna).

Iphiklész (Szolár Tibor), Héraklész halandó féltestvére, mint narrátor, kijelöli a darab központi konfliktusát, a testvérhez való viszonyt. Szépen fölépített, egységesen végig vitt és megoldott konfliktus ez. A csodálat, az összetartozás, majd az eltávolodás, a féltékenység és a mellőzöttség és végül az egymásra találás stációi érthetően, logikusan követik egymást. Mi nézők mégsem jutunk el ugyanide. A dráma ugyanis tele van pakolva, olykor csak fölvillantott, olykor félig-meddig kibontott, de meg nem oldott konfliktusokkal. Zeusz (Ács Norbert) értelemszerűen kiakasztja Hérát (Ellinger Edina) és Amphitrüont (Pethő Gergő), de hogy itt mennyire mély sebről van szó, azt csak a mitológiában és drámairodalomban jártas felnőtt néző tudja, a darabból csak valami nagyon kellemetlen feszültség sugárzik, ahogy egy gyerek érezheti magát, ha a szülei veszekszenek. Ez nem lenne baj, ha az Amphitrüon és Alkméné (Kovács Judit) közti feszültség megnyugtatóan rendeződne, de ez inkább csak elfelejtődik. Nagyobb probléma van a Zeusz-Héra viszony kezelésével, főleg, ha mellé rakjuk azt a tényt, hogy Hüppolitából (Spiegl Anna), a harcos, autonóm amazonkirálynőből, kicsit lepukkant háztartásbeli anyukát csinálnak a nagyon elégedett Iphiklész oldalán. A Zeusz-Héra konfliktus megoldása a darab szerint konkrétan a családon belüli erőszak. Ha minden mást modernizálunk, ha minden más felfoghatatlan szörnyűséget (Hüppolita halála, Iphiklész gyermekeinek lemészárlása) kihagyunk a történetből, akkor talán ezt sem szükséges benne hagyni, vagy legalább reflektálni rá, hogy nem, ez nincs rendben, a családon belüli erőszak nem normális, még az intrikus Hérával szemben sem.  

Márkus Sándor (fotó: Éltető Anna). 

Lehetett volna mit kezdeni avval is, hogy Héraklész éveken át, módszeresen zaklatta és bántalmazta osztálytársát, Eurüsztheuszt (Márkus Sándor). A bullying jelenségével fontos lenne foglalkozni a kiskamasz korosztályban, de biztos, hogy nem így. A bántalmazás nem vicces, a bántalmazás nem tolerálható, a bántalmazást nem lehet elintézni egy foghegyről odavetett bocsánatkéréssel. Már pedig ebben az előadásban ez történik. Vagy legyen ez a jelenség rendesen kibontva, körbejárva, vagy egyáltalán ne jelenjen meg a darabban. Mindez megspékelve azokkal az utalásokkal, hogy Eurüsztheusz esetleg vonzódik Héraklészhez, már kifejezetten ízléstelen is. Át kéne gondolni, ér-e a „hű, de nagy köcsög” mondat ennyit Eurüsztheusz amphora-trónjára, vagy talán az egész vonalat sztornózni kéne. Sajnos az erőltetett szóviccek és mindenáron poénok amúgy is jellemzőek Tasnádi István szövegére.  

Ha ez nem lenne elég, még egy kibontatlan, nyugtalanító konfliktus zavarhatja a katarzisunkat. Zeusz, mint bábmester lép elénk, minden a kezdetektől az ő terve volt. Héraklésznek rá kell döbbennie, hogy semmi sem miatta történt, hősies tettei nem a vérbűn (Línosz tanító megölése) alóli föloldozást szolgálták, hanem apja becsvágyának beteljesítését. Klassz konfliktus, lehetne köré drámát írni, szívesen meg is néznénk. De mellékszálként beleszőni az utolsó fél órába, amikor minden más már a megoldás felé halad, nem szerencsés.

Adja magát az összehasonlítás két, szintén ógörög témájú, szintén gyerekeknek készült bábjátékkal. A Stúdió K két produkciójáról, a Rettentő görög vitézről és az Odüsszeusz bolyongásairól van szó. Thészeusz története Zalán Tibor tolmácsolásában nagyon szövegcentrikus előadást eredményez, a virtuóz verses-rímes szöveget támogatja meg a színpadi játék minden mozzanata. A Stúdió K összeszokott csapatát jól kiegészíti Hannus Zoltán, aki több szörny bábját eleveníti meg az előadásban. Odüsszeusz történetével éppen fordítva történik, Tóth Réka Ágnes kiegyenesíti, a nagyóvodás-kisiskolás korosztály számára is érthetővé, átélhetővé teszi az eredetileg időkezelésében sem egyszerű alapanyagot. Hatalmas teret ad a színészi játéknak és a képi poénoknak, líraiságával egységes hangulatot teremt.

Tasnádi István drámaszövege sajnos nem rendelkezik ezekkel az erényekkel.

A diáknyelvi regiszter modoros, a poénok egy része feleslegesen ízléstelen, az isteni és emberi szint megszólalásmódja nem különül el egymástól. Ahogy fent írtuk, dramaturgiája erősen túlterhelt, a konfliktusok jó része megoldatlan marad vagy elsikkad. A női szerepek ábrázolása teljesen elavult.  

Szeretjük a Bábszínház színészeinek játékstílusát. Most is sikeresen ellentartottak a nem túl színvonalas szövegnek, és kihozták belőle, amit lehetett. Pethő Gergőben fölsejlett egy igazi, tragikus Amphitrüon, Ács Norbert és Ellinger Edina egy egészen más típusú házaspárt játszott, mint a Gengszter nagyiban, de itt is nagyon egymásra hangoltan. Hannus Zoltán most is sokszínű, sokhangú játékos, láthatjuk Línoszként és pásztorként, és rémüldözhetünk tőle Kharón szerepében. Barna Zsombor és Szolár Tibor testvérpárja meggyőző, szerethető. Kár, hogy Megaraként Pájer Alma Virágnak csak a hősre várakozó sztereotíp királylányszerep jutott.  

Az október elején esedékes bemutatóig valószínűleg még sok minden történik az előadással, Tengely Gábor rendező legalábbis végig figyelte az összpróbán a közönség reakcióit, kíváncsiak leszünk, lesznek-e és milyen irányú változtatások.

Köszönjük a meghívást és az érdekes élményt!

Szólj hozzá

Budapest Bábszínház