2022. már 02.

#zérótolerancia és BeReal

írta: Két Lámpás
#zérótolerancia és BeReal

Györe Bori – Kovács Henrietta: #zérótolerancia, HöKöm Project, Óvóhely, 2022. február 17., 19:30

BeReal, MáSzínház, 2022. február 19., 19:00

bere_1.jpg

#zérótoleranciát játsszák: Pájer Alma Virág, Takács Gergő, Csizmadia Ildikó, Benkő Kovács Gergő, rendező: Kovács Henrietta

BeRealt játsszák: Bakonyvári Krisztina, Bakonyvári L. Ágnes, Grisnik Petra, Márfi Márk, dramaturg: Nádor Zsófia, rendező: Kovács Henrietta.

A #zérótolerancián az Óvóhelyen a BeReal néhány alkotójának társaságában vettünk részt, és az egyikük az előadás végén meg is jegyezte, hogy feladatunk a tíz apró eltérés keresése lesz, ha megnézzük pár nap múlva a BeRealt is. És valóban, az alaphelyzet, a szereplők és a köztük lévő viszonyok csaknem teljesen egybeesnek, az alaphelyzetből kibontott probléma azonban két gyökeresen eltérő előadást eredményez. A közösségi média és a virtuális világ útvesztői vannak annyira szerteágazóak, hogy két nagyon hasonló ifjúsági előadásra is szükség legyen, így az aktuális csoport, osztály érdeklődéséhez, az internetprevenció tematikájához (remélem, minden iskola foglalkozik ilyesmivel) választhatunk előadást. Mindkét produkció 12 éves kortól ajánlható, és pedagógus- vagy szülői csoportok is hasznosnak találhatják vitaindítónak. A felnőtt társadalomnak túl kell lépnie az ijedtségen és az ebből fakadó reakciókon, a tiltáson vagy a probléma ignorálásán, és edukálnia kell a gyerekeket, ha valódi védelmet akar adni nekik.  

bere_2.jpg

Fent: Pájer Alma Virág, lent: Grisnik Petra, Bakonyvári Krisztina (fotó: Szilágyi Márk és Oláh Gergely Máté).

A két darab finomabb, áttételesebb eszközökkel dolgozik, mint a témában pár éve megjelent filmek: a 2019-es FOMO, megosztod és uralkodsz, a 2020-ban bemutatott cseh Csapda a neten vagy az állóvizet először megmozgató 2018-as Schwetje Mihály film, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod. A három filmalkotás mindegyike meglehetősen sokkoló, nagykamaszoknak is csak támogató szülői, tanári közös élményként ajánlható. Igazán jó ifjúsági könyvek a témában még nem igen jelentek meg, üdítő kivétel a netes veszélyeket taglaló könyvek közül az először a Pongrác Kiadónál, majd a Scolar gondozásában megjelent Erebos Ursula Poznanski tollából és Jelmer Soes regénye, a Tilos az Á-nál megjelent Restart. Mindkettő a gamerség és a netfüggőség felől közelíti meg a témát, így szegről-végről a két ifjúsági előadás rokonainak tekinthetők.  

bere_3.jpg

Fent: Pájer Alma Virág, Csizmadia Ildikó, lent: Bakonyvári L. Ágnes, Bakonyvári Krisztina (fotó: Szilágyi Márk és Oláh Gergely Máté).

Főszereplőink, a 13 éves Lili (Pájer Alma Virág) és a 17 éves Fanni (Bakonyvári Krisztina). Mindkettőjüket egyedül neveli az édesanya (Csizmadia Ildikó, Bakonyvári L. Ágnes), mindkettőjükben komoly önértékelési problémát okoz az apa hiánya. Az anyák nem álomszülők, de nem is gonosz mostohák, átlagos, „elég jó szülők” mindketten. Egyik lány sem nyerne népszerűségi versenyt az iskolában, de nem is elszigeteltek, és mindkettejüknek van réges régen egy támogató barátja, akivel lehet beszélgetni, együtt hülyülni, pletykálni. Ők Bence (Benkő Kovács Gergő) és Doma (Márfi Márk). A #zérótoleranciában feltűnik még két nagyon pontosan eltalált tanárfigura Csizmadia Ildikó alakításában. A vonalas, maníros matektanár és a gyerekek jól-létére valóban odafigyelő testnevelő. (Miért mindig a matematika a mumus? Le kéne már jönni erről a gumicsontról, és végre egy empatikus, módszertani zseni matektanár mellé egy rideg, a gyerekek életét megkeserítő angoltanárt helyezni, igazán üdítően formabontó megoldás lenne.) Probléma esetén mindketten be tudnák tölteni jelzőrendszeri feladatukat, ha nagyon is más alapállásból. A BeRealban nem jelenik meg az iskolai környezet, és ezt hiányoltuk is, az osztálytársak, tanárok reakcióinak megismerése hitelesebbé tette volna a történetet. Lili és Fanni tehát teljesen rendben lévő kamaszok, megfelelő mennyiségű világfájdalommal, elismerésre vágyással, kapcsolódási motivációkkal. Egyikük sem tarthatjuk különösebben veszélyeztetett léthelyzetű fiatalnak, így még félelmetesebb, hogy mindketten belesodródnak egy egyre nehezebben kezelhető helyzetbe.  

bere_4.jpg

Fent: Benkő Kovács Gergő, Pájer Alma Virág, lent: Bakonyvári Krisztina, Márfi Márk (fotó: Szilágyi Márk és Oláh Gergely Máté).

Itt válik ketté a két előadás története. A BeReal az influenszerség problémáján keresztül beszél nagyon sok mindenről. Fanni, aki eddig csüggött nála pár évvel idősebb iskolatársa, Liza (Grisnik Petra), videóin, és a bölcsesség forrásának tartotta őt, egy véletlen folytán maga is egyre népszerűbb influenszerré válik. Doma, Liza öccseként, belülről látja ennek a kirakatvilágnak az árnyoldalait, minden áron szeretne kimaradni belőle és egyre nagyobb ellenérzéssel nézi, mi történik Fannival. A feldolgozó foglalkozást nagyon sok irányba el lehetne vinni, ez esetben három aspektusra fektettek az alkotók nagyobb hangsúlyt. El kell gondolkodnunk rajta, mi is valójában a népszerűség, és megéri-e azt az árat, hogy föladjuk miatta az egyéniségünket. Ami azért is érdekes ez esetben, mert se Lizának, se Fanninak nincs kialakult személyisége, videóik (Fanni második, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek-típusú megosztásától eltekintve) teljesen semmitmondóak, üresek. Nem is igazán értjük, mitől lettek népszerűek, azt meg még kevésbé, hogy az iskolában miért nem lettek közröhej tárgyai (és ez még a legjobb opció). A másik aspektus, hogy milyen kompromisszumokat kell és érdemes egy párkapcsolatban meghozni. Még ha mi azt is gondoljuk, Fanni számára is jobb lenne, ha felhagyna a követői kiszolgálásával, kérhet-e ilyet tőle a szerelme, be kell-e áldoznia a szerelem oltárán egy számára ilyen fontos dolgot? A harmadik téma csak látensen kerül elő, de szintén átgondolandó kérdésekhez vezet. Az előadás elején egy pár mondatos videóbeharangozóból és három kommentből valamint egy fényképből kell következtetnünk Fanni és Liza jellemére, életmódjára, népszerűségére. És ezt gond nélkül meg is tesszük. Nagyon érdekes működés közben látni a sztereotípiákat és előítéleteket. Ezt akár a későbbiekben explicitté is lehetne tenni. bere_5.jpg

Balra: Grisnik Petra, jobbra: Takács Gergő, Pájer Alma Virág,  (fotó: Szilágyi Márk és Oláh Gergely Máté).

Súlyosabb témával foglalkozik a #zérótolerancia. Lili csetelni kezd egy játék kapcsán egy ismeretlennel, hosszú hetek alatt románc alakul ki közöttük. A fiú, Dani, (Takács Gergő) tizenhatéves gimnazistaként mutatkozik be. Lili nagyon szeretne egy párkapcsolatot, megerősítésként, hogy ő valóban szerethető, de csoportnyomás hatására is, hiszen még a nagyon idétlen Bencének is sikerült becsajoznia. Sajnos Dani nem 16, hanem 32, és szinte tankönyvi menetrend szerint alakítja ki a bizalmi kapcsolatot Lilivel, hogy szexuális-érzelmi kapcsolatba léphessen vele. A lány különlegességét hangsúlyozza, amit csak ő ért meg, megpróbálja elszigetelni az anyjától és Bencétől, beveti a titok-kártyát (nem derülhet ki a „szerelmük”, mert akkor Lili börtönbe juttatja őt), érzelmi zsarol, áldozatnak állítja be magát, végül bosszúpornóval fenyegeti meg Lilit. Kisiskolások számára ugyanezt a folyamatot mutatja be Paulik Móni és Vincze Zsuzsi 2017-ben megjelent könyve, a Lili és a bátorság. Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy Dani esetében milyen zaklatóval is van dolgunk. Éretlen személyiség, aki tényleg csak kiskamasz lányokkal képes kommunikálni? A pár hetes csetfolyam végig követése alapján erre a következtetésre juthatunk. Takács Gergő rendkívül hitelesen hozza ezt a típust. Vagy ez csak a lány behálózásának eszköze volt, és egy agresszív szexuális ragadozó áldozata lett Lili? Erre is utalnak jócskán jelek. Minket zavarba hozott ennek az eldöntetlensége. A feldolgozó foglalkozás során Lili érzelmeit tártuk föl, azt az utat, amit a történet során bejárt. Ezeket az érzelmeket fizikai jelekhez társítottuk, ami a későbbiekben segíthet az áldozatok felismerésében. Végül megoldásokat kerestünk, ki segíthet egy ilyen helyzetben, és hogyan. Nagyon kell majd figyelniük az alkotóknak, hogy valamit kezdjenek majd az újratraumatizálódással és az előadás hatására előkerülő valós történetekkel. Attól tartunk, több ilyen lesz, mint ők maguk is várnák.

bere_6.png

 Pájer Alma Virág,  (fotó: Szilágyi Márk).

Kovács Henrietta rendezéseinek vitathatatlan erénye, hogy minden gyereket játszó szereplő, legyen az 13 éves karakter, mint Pájer Alma Virágé és Benkő Kovács  Gergőé, vagy 17-18, mint Bakonyvári Krisztináé, Grisnik Petráé vagy Márfi Márké, végig hitelesen hozták az életkori jellemzőket. Megvan a kamaszok mindenttudása és a felnőttekről való lemondása, akik úgysem érthetik, mi megy végbe a lelkükben, és hogyan is működik valójában a világ. Megvan a régi haverok közötti félszavakból, suta gesztusokból is értő kommunikáció. Ami kissé statikussá teszi mindkét produkciót, az a netes kommunikáció bemutatása, bemutathatatlansága. Bármennyi kivetítés vagy videóbejátszás színesíti is, az egymással való játék értelemszerűen elmarad. Két fontos előadás született a színházi produkciókkal szegényesen ellátott 12-14 éves korosztálynak, keressétek őket, hogy legyen kedvük és lehetőségük még több felsőtagozatosoknak szóló előadás létrehozására! 

Kedves alkotók, köszönjük ezeket az érdekes foglalkozásokat!  

Szólj hozzá

MáSzínház Óvóhely HöKöm Project