Napforduló, avagy a leghosszabb világosság, MáSzínház, 2024. december 21., 19:00

Játsszák: Stark Ádám, Halmágyi Gábor, Németh Csaba Péter,Tábori Mihály, Kövesi Csenge, Takács Gergely, Grisnik Petra, Mesés Gáspár, Pignitzky-Németh Viktória, technika: Major Mátyás, látvány: Kovács Dorottya, dramaturg: Nádor Zsófia, rendezőasszisztens: Gazder Adél, rendező : Bakonyvári L. Ágnes

Bakonyvári L. Ágnes 2024 tavaszi varsói útinaplójának egy részlete kívánkozik ide bevezetésként:

„Bizony ám, hogy jól olvastad, a Teatr21 színház inkluzív előadásai nemcsak a Teatr21 helyszínén mennek, mi több, főleg nem ott, hanem szerte Varsóban, így a Varsói Színházban is! Telt házzal, repertoár jelleggel, hosszú időn át. A telt ház ez esetben kb. 200 nézőt jelent, gombostűt nem lehet leejteni a nézőtéren... Seven cruel stories Lengyelül nézve is izgalmas, élvezetes, szórakoztató az előadás. Sok benne a zene, az ének, látványosak a díszletek a jelmezek. Hadd legyek kicsit demagóg: látszik, hogy van pénz az előadásban, nem pályázati nonszenszekből szorították ki sufni tuninggal a hozzávalókat. Egyáltalán nem meglepő módon a beletett pénz és a beletett gondolat, ötlet, munka, energia, kreativitás együtt egy bitang jó eredményt hozott. Lelkesítő az előadás, nemcsak az inklúzió okán, hanem hogy eszembe sem jut az inklúzió, a lehető legjobb fajta színházat látom, amiben magától értetődően vannak jelen fogyatékos emberek. Magabiztosak, erősek, jók, tudják, mi a dolguk és teszik, élvezettel, szabadon, önfeledten. Az ép és sérült színészek együttműködése példamutató, még ha lenne is ok segítő mozdulatra, nincs segítői szándék, kollegialitás van, közös ügy és az azért való “meghalás” a színpadon.”

A leírtak a MáSzínház legújabb bemutatójára, a Szentivánéji álom-változatra, a Napforduló, avagy a leghosszabb világosságra is igazak, ha nem nézzük azokat az el nem hanyagolható körülményeket, hogy mennyi forrásból, milyen infrastrukturális körülmények között dolgozik a varsói és milyenek között a budapesti színház, és hogy milyen ezen színházak kulturális beágyazottsága a városukban.

Nádor Zsófia áramvonalasított szövegváltozata megőrizte a forrásmű karneváli hangulatát, a szerelmes kergetőzés báját, de a súlypont az athéni arisztokrata színháznézők és a mesterember színjátszók jelenetére esik. Mert az előadás fő kérdése most az, kié a színház? A MáSzínház válasza erre a kérdésre abszolút demokratikus: a színház azé, aki csinálja, aki elhivatottságot érez a játék iránt, legyen az ép vagy sérült, államilag elismert keretek között tudást szerző vagy kemény önfejlesztő munkával színházcsinálóvá váló. Szép az a tanulási folyamat, ahogy az athéni elit párocskáinak tagjai – megszemélyesítőik: Takács Gergely, Grisnik Petra, Mesés Gáspár, Pignitzky-Németh Viktória – megtanulják olvasni azt a színházi nyelvet, amit a mesteremberek létrehoztak, ahogy, a kezdeti vonakodás és fanyalgás után, egyre inkább elengedik prekoncepcióikat és bevonódnak a szörnyű víg tragédiába. Mindig nagyon megható az a színházi pillanat, amikor láthatjuk, hogy a művészek egymás munkájában gyönyörködnek akár a színpadon, akár befogadóként a nézőtéren. Ezt a ritkán megtapasztalható csodát teszi transzparenssé az előadás utolsó hosszú jelenete.

Stark Ádám, mint a társulat vezetője, jól bánik a többiekkel, teret enged a felmerülő kérdések megvitatására, de kézben tartja az alkalmi társulatot. Az is látszik rajta, hogy társulatot vezetni stresszes foglalkozás, Tetőfi is csak a sikeres bemutató után enged ki. Németh Csaba Péter és Tábori Mihály konstruktív, mindent kicsit túlgondoló társulati tagok, mindent bevetnek, hogy a minduntalan túlhabzó Halmágyi Gábor alakította Tompor Miklóst keretek között tartsák.

A tündérek világa és az embereké teljesen összekeveredik az Athén melletti erdőben. Fergeteges kettőzések: játszanak itt doszt szerelmest és tündért. Remek a tempó, a villámöltözések szinte követhetetlen sebességűre gyorsítják az eseményeket. Grisnik Petra lehengerlő Titánia és a szokásosnál is szerencsétlenebb Heléna. Takács Gergely Oberonként csak csellel és megúszással tud időlegesen fölé kerekedni. Flegma Demetriusként viszont ő van fölényben kapcsolatukban. Pignitzky-Németh Viktória kirobbanó Hermia, Mesés Gáspár Lysandere könnyű préda számára. Mindketten a Titánia kíséretét alkotó tündéreket is játsszák egy igazán tündéri bábos megoldással. Pukk, Kövesi Csenge alakítása, igazi kópé, aki hamar elveszti a fonalat, és csak fut az események után, hogy rendbe hozza, amit Oberonnal együtt összekevertek. Bakonyvári L. Ágnes rendezése szellemes, feszes, színpompás kavalkád.

Az eseményleírásban az alkotók fölteszik a kérdést: máshogy kell-e nézni egy inkluzív előadást? A mi válaszunk erre az, hogy mi nem nézzük másképpen, és nem csak azért, mert rendszeres látogatói vagyunk a MáSzínháznak. A kiváló szereposztásnak köszönhetően minden egyes játszó teljesen hiteles és önazonos tud lenni a szerepében, az alkotók együttműködése homogénné teszi az előadást. Ami újszerű az élményben, az a kérdésfeltevés és az önreflexió, ami új oldaláról mutatta meg nekünk a Szentivánéji álmot.

♥

Kedves Ádám, Gábor, Csaba Péter, Mihály, Csenge, Gergely, Petra, Gáspár, Viktória, Mátyás, Dorottya, Zsófia, Adél és Ágnes, köszönjük ezt a darabka nyarat a zimankóban!