5×5: #szabadaPad, Ráday Utcai Színházi Találkozó, 2023. november 3., 19:00

Produkciós asszisztens: Balla Anett

Elindult az idei RUSZT, vagyis a Ráday Utcai Színházi Találkozó. Öt társulat, öt szerző, öt rendező 20-20 perces jeleneteit nézhettük meg végig járva az utca színházait. Arra számítottunk, hogy egy rendhagyó színházi kísérletben vehetünk részt, de arra nem, hogy ez a vállalkozás egy kis darab nyári fesztiválhangulatot varázsol a Rádayba. Mindenhol máshol borongós novemberi este, de ezen a pár négyzetméteren verőfény, felszabadultság és időn kívüliség. Negyven fős színházszerető csapatok sétálgatnak beszélgetve, mosolyogva, egymásnak integetve, át-átkurjongatva az utca egyik oldaláról a másikra, hogy aztán becsődüljenek egy újabb színházba egy újabb előadásra. És mindenhol várva-várt vendégek lehettünk, a színészek egymás után ötödjére is létrehozták a varázslatot. Színházi csemegét ígért nekünk a program leírása, és a színházközi cameokkal és a jelenetek közti crossoverekkel létre is jött az öt mozaikdarabból egy egységes produkció. Formanek Csaba az Itt és Mostnak írt jelenetet, és egy Fábián Péter szöveget rendezett, miközben együtt játszik a Stúdió K-s Spilák Lajossal. A Pinceszínházban egy Egressy Zoltán szöveget hallhattunk, mintegy ráhangolásképpen a vasárnapi Kettőspontbeli bemutatóra, a Valle della lunára. A MáSzínháznak a Független Színház Magyarországból ismert Balogh Rodrigó rendezett, a freeszfe-s Szacsvai István a Stúdió K színészeivel mókázik. Vándorolnak a motívumok is egyik jelenetből a másikba, a ráismerések újabb kapcsolatokat teremtenek a szövegek között. A mindenhol megjelenő közös elem az ikonikus, hányattatott sorsú, ferencvárosi pad.

Fábián Péter: Tavaszvárás, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség

Fotó: Oláh Gergely Máté

Játsszák: Vaszkó Viktor, Spilák Lajos, Béres Miklós, Formanek Csaba, rendező: Formanek Csaba

Két hajléktalan, Benedek (Formanek Csaba) és József (Béres Miklós) didereg a padon, és várja a tavaszt. Amit a Csigolyátlanok betiltottak. Próbálkoznak forradalom kirobbantásával, emigrációval, de egyikhez sincs elég szufla bennük. Formanek Csaba és Béres Miklós annyira egymásra hangoltan játszanak, úgy adják és kapják el egymástól a poénokat, mintha ezer éve együtt játszanának. Ez a játékbeli összhang megteremt egy igazán szívmelengető, gondoskodó kapcsolatot a két underclass figura között. Hoppá, kezd derengeni, hogy mi már láttuk ezt valahol. Mikor betoppan a jelenetbe Spilák Lajos kötélen maga után húzva Vaszkó Viktort, már teljesen leesik, hogy egy Beckett-parafrázist látunk. Spilák Lajos kiöregedett, megunt mesehős, Holle (anyó), akinek régi dicsőségéből már csak a dunyhája és süket-vak szolgája, Asztrik maradt. Megkapjuk Vaszkó Viktor szuggesztív előadásában az aktuális Lucky-monológokat is. Miközben nem győzzük követni a szövegbeli és játékbeli sziporkákat, és jobbra-balra dőlünk a nevetéstől, el is szomorodunk kicsit. Miért lehetséges a mai magyar valóság realista ábrázolásából színre vinni a Godot-ra várva posztapokaliptikus világát? És végül eljön-e a várva várt tavasz? Ha a két pancseren, Benedeken és Józsefen múlik, még sokáig kell várnunk rá.

Egressy Zoltán: A halhatatlan, Pinceszínház

 Fotó: Oláh Gergely Máté

Játsszák: Szekeres Blanka, Udvari-Kardos Tímea, rendező: Farkas Dorottya

A Pinceszínház nekünk kicsit kilógott a sorból több szempontból is. Mivel itt nincs állandó csapat, akinek ez lenne az otthona, a hely kicsit steril, hiányzik az a lakályosság, ami az utca többi színházáról elsőként eszünkbe jut, ha rájuk gondolunk. A másik különbség, hogy Egressy Zoltán szövege akármilyen magyarországi helyszínen játszódhatna, a pad nem lett központi eleme a jelenetnek. A Kálmán (Szekeres Blanka) nevű fiatal magyartanár találkozása Kölcsey Ferenccel (Udvari-Kardos Tímea) érdekes kérdéseket vet fel, jó volt hallgatni a szöveget, de a rendezésből hiányoltunk egy kis dinamizmust, egy kis vagányságot. Mindazonáltal nagy boldogság volt újra látni a két freeszfe-s színésznőt, legutóbb a Jurányi Ház Titkos Termében nyűgöztek le minket a Kárpáti Péter írta és rendezte Égi testekben, ami november 8-án újra látható lesz. Érdekes, hogy ennek a jelenetnek az abszurd alapszituációja hatott a legtöbb másik csapatra, többször visszaköszönt a motívum más jelenetekből.

Formanek Csaba: A légypapír íze, Itt és Most Társulat

 Fotó: Oláh Gergely Máté

Játsszák: Bernát Tímea, Borbás Gergő, Szőke Gábor, Gregus László, Bán-Horváth Veronika, rendező: Varju Nándor

Ha nem böngésztük volna a kínálatot (mint ahogy egyikünk nem is tette), akkor is egyértelmű lett volna, hogy ilyen bizarr képzettársítások csak Formanek Csaba tolla alól kerülhettek ki, mint A légypapír ízének monológjai. A szerző komolyan vette azt a minimális megkötést, hogy a pad hangsúlyosan szerepet játsszon a jelenetben. A játszók hatalmas rutinnal és nagy játékkedvvel ugráltak ki be a kerület lakosait mintázó figurákba. A kerületi chatcsoport szereplői, a padvédő önjelölt polgárőr (Gregus László), a rezignált bölcsességű hajléktalan asszony (Bernát Tímea), mind telitalálat volt, megelevenítették számunkra Ferencvárost. Megismerhettük a furcsán viselkedő padok mélylélektanát, próbálhattuk elképzelni azt a metafizikai síkot, ahol ők léteznek. És mivel a padok – mint megtudtuk – magukba szívják az őket használó emberek érzéseit és gondolatait, reméljük, hogy az előadás végi közös tűzijátéknézés a jelenetben főszerepet játszó padnak is kellemes közösségi élmény volt, akárcsak nekünk.

Tóth Réka Ágnes: Szent Margit orra, Stúdió K Színház

 Fotó: Oláh Gergely Máté

Játsszák: Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Nyakó Júlia, Pallagi Melitta, Szacsvai István, rendező: Szenteczki Zita

Tóth Réka Ágnes története is augusztus 20-án játszódik egy ferencvárosi padon, a padok itt is rendhagyó módon viselkednek, maguktól éjjelről éjjelre színt váltanak, és itt is megjelenik egy furcsa öregasszony, aki egyre transzcendensebb szférákba emelkedik. A hangszerelés mégis egészen más, mint az előző jelenetben. A mindennapi és a transzcendens egymás mellett él, csak néha érintkezik egymással a két szféra, egy-egy misztikus pillanatban, találkozásban. Homonnai Katalin átlényegülése észrevehetetlenül zajlik le a színpadon, nem tudjuk megragadni, mikor változik át, de egyszerre csak körül lengi a szakralitás az előbb még profán figurát. Szenteczki Zitának nagyon jól állnak az ilyen szövegek, ahogy azt már az Angyali üdvözletben is láthattuk. Egy mondatban emlegetni a hullócsillagok kapcsán Szent Lőrinc könnyeit és a recskazoknit, úgy, hogy ez érvényes, hiteles, és voltaképpen lírai legyen, ez egészen különleges képesség. A jelenet egy csodálatosan egyben lévő, lezártságot sugalló etűd lett, úgy, hogy nem egy poénra van kifuttatva, mégis teljesnek éreztük.

Szabó Imola Julianna: Pük-pük-pük, MáSzínház

 Fotó: Oláh Gergely Máté

Játsszák: Demeter Orsi, Grisnik Petra,Takács Gergő, Szegedi Tamás, Inoka Péter rendező: Illés Márton és Balogh Rodrigó

Legkedvesebb találkozásunk ezen az estén a MáSzínház művészeivel volt, régen láttuk már őket színpadon és már nagyon hiányoztak nekünk. Két, minden lében kanál rigó (Demeter Orsolya, Szegedi Tamás), egy kutya (Inoka Péter) és két ember (Grisnik Petra, Takács Gergő) szemszögéből láthatjuk egymást emberek és állatok. Folyamatos a nézőpontváltás, és ez igen dinamikussá teszi a jelenetet. Kilépünk antropomorf világlátásunkból, és észrevesszük, hogy nem egyedüli lakói vagyunk a városnak, ugyanúgy lakóhelye ez a közeg madaraknak, kutyáknak, macskáknak. Miről álmodnak a rigók? Mit üzennek egymásnak a kutyák? Mintha az eddigi három dimenziós világlátásunk egy újabb dimenzióval bővülne, meglátjuk ezt a nyüzsgő, a saját életét élő világot a miénk mellett, és meglátjuk magunkat az ő szemükben. És végül az is kiderül, mire várnak a rigók, és a pad is a helyére kerül.

Premier buli a Kettőspontban

Amint az írásunkból láthatjátok ennyi csodálatos színművészt, írót, rendezőt és helyet csak a Ráday utcában találhattok a városban. Fedezzétek föl magatoknak az Itt és Mostot, a Stúdió K-t, a Pinceszínházat, a MáSzínházat és a Kettőspontot! A fesztivál jobbnál jobb programokkal november 5-ig folytatódik. Mi ott leszünk.

♥

Kedves alkotók, szervezők, lebonyolítók, nagyon köszönjük a rengeteg munkát és ezt a felülmúlhatatlan estét! Legyen belőle hagyomány!