Game of My Life, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2024. október 23., 19:00

Játsszák: Ács Tamás, Formanek Csaba, Mészáros Attila, Somlyai Kata, fény: Molnár Benedek, koncepció, díszlet és rendezés: Formanek Csaba

Aki követi a Kettőspont facebook-oldalát, már nyár óta készülhetett a nemzeti ünnep napjára időzített premierre. A cseppenként adagolt információk – új galéria épül és új darab íródik, megvannak a szereplők, és végül elkészült az előadás plakátja – alaposan felcsigázták az érdeklődésünket. Érdekes belelátni a munkafolyamatba, de jó csak úgy, hirtelen felindulásból, belecsöppenni az előadás világába. Engedtessék meg, hogy felfedjük, mi még egy újabb ok miatt is kapcsolódunk az alkotáshoz. Zseblámpásunk a Kettőspont Színházban teljesíti középiskolai közösségi szolgálatát, így került a fénypult mögé. Nagyon komolyan vette nem csak a fényezési feladatokat, de a titoktartást is, úgyhogy a csillogó szemén kívül semmilyen többlet tudásunk nem volt a bemutatóról, de az izgatottsága és lelkesedése ránk ragadt. Sok mindenre számítottunk, de az élmény sokszorosan felülmúlta a várakozásainkat.

Ács Tamás, Formanek Csaba, Somlyai Kata, Mészáros Attila (fotó a főpróbáról: Rékasi Attila)

A Kettőspont eddig is nyitott és nagylelkű helyként élt bennünk, Formanek Csabától távol áll minden misztifikáció és lila ködbe burkolózás. A színház titkai nem a kulisszák mögött, az öltözők mélyén vagy a színészbüfében rejtőznek, hanem magukban az előadásokban mutatkoznak meg. És ezek valódi misztériumok, nem érdektelen pletykák vagy talmi bennfenteskedés. A Game of My Life esetében teljesen új arcát mutatja a színház. Négy különböző játéktér nyílik, ahol szimultán is zajlanak az események, sőt a videotechnikának köszönhetően a mosdók is bekapcsolódnak az előadás terébe. Ez a tértapasztalat ambivalenciát kölcsönöz az előadásnak, és remekül képezi le a láthatóan minuciózus módon megtervezett dramaturgiát. Egyfelől van egy tágasságérzetünk: a teljesen egyszerű alaprajzú színház labirintussá válik, mindenhol van mit nézni, fölfedezni. Másfelől ezek a terek intimek, szűkösek, ahol azok a kamaradrámák hitelesen lejátszódhatnak, amelyekből összeáll a dráma. Hasonlóan kétarcú a közönséggel való játék. Egyszerre vagyunk szemlélői a négy karakter életének, és egyszerre résztvevői is, ahogy a játszók rendre szerepbe helyeznek minket.

 Formanek Csaba (fotó a főpróbáról: Rékasi Attila)

De nem csak játszótársként, értelmezőként is meg vagyunk szólítva. A drámának erős felhívó jellege van: rakd össze a mozaikokból a saját értelmezésedet, forgasd és rakosgasd a felkínált puzzle-darabkákat, míg fel nem tudod fűzni egy narratív ívre a látottakat. A bemutató közönsége el is fogadta a szíves invitációt, az előadás után kisebb-nagyobb csoportokban hosszan kirakóztunk a dráma elemeivel. Az alkotók persze trükkösek, szándékosan nincs egyetlen megfejtése a történetnek. Ahogy nincs klasszikus értelemben vett szövegkönyv sem. Formanek Csaba csak a koncepció vázát adta a színészek kezébe, a karaktereket már nekik kellett kidolgozniuk. A próbafolyamat során állt össze, hogy a figurák életvonalai hogyan tudnak kapcsolódni egymáshoz. Így minden szerep alkalmas arra, hogy az adott karakter szempontjából végig lehessen gondolni a sztorit, minden felbukkanó elem az egyes karaktereknek mást-és-mást jelent. A néző – habitusától függően – legalább négy úton keresheti a saját megoldását.

Mészáros Attila (fotó a főpróbáról: Rékasi Attila)

Számunkra egyfelől két életstratégia és ezek kudarca bontakozik ki, másfelől összerakható egy bűn- és bűnhődés-történet is. A tücskök és hangyák örök ellentéte elevenedik meg Tibi (Formanek Csaba) és Gyula (Ács Tamás) valamint Lili (Somlyai Kata) és Peti (Mészáros Attila) kapcsolatában. Gyula percre pontosan megtervezi az életét, hakniról haknira rohan, Polgármesteri Hivatalból színjátszókörbe, gyerekért iskolába. Reggelente motivációs zene, esténként versvideó a csatornájára. Csak ne kelljen szembenézni a házassága kudarcával, csak ne kelljen megélni a bűntudatot, amit Lili öngyilkossága miatt érez. Lili orvostanhallgatóként és színinövendékként rohan munkahelyről munkahelyre, és még egy párkapcsolatot is működtetni próbál Petivel. Tibi és Peti más stratégiát választ. Sorozatnézéssel és híreken való pörgéssel szintén létre lehet hozni azt a látszatéletet, melyben nem kell szembenézni alkotói válsággal, magánnyal. A Gyűrűk Ura sorozat és a napi hírek egymásba játszása telitalálat, és telitalálat lesz akkor is, amikor az előadás napjának aktuális sorozata és hírei fognak megszólalni egy novemberi vagy decemberi előadásban. A közélet és fikció között nincs különbség Tibi életében, mindkettő csak arra kell, hogy létrehozza azt a fehér zajt, amiben el tud bújni önmaga elől. Ahogy a La Fontaine mese egyik kegyetlen átiratának csattanójaként télen meg is döglik mind a kettő, úgy a drámában is a megoldási kísérletek ugyanoda futnak ki: Gyulának és Tibinek is rémálmai vannak. Peti alkotni próbál, de ez az alkotás is erősen önleleplező. Egy plexiüveg tükröződő felületén szembe köpni önmagunkat napokon, heteken keresztül, és ezt filmre venni, nem éppen a lelki egészséget juttatja eszünkbe.

A David Lynch előtti tisztelgés számos eleme közül az egyik, hogy az előadást a felénél mintha kettévágták volna. Az addig reálisnak tűnő Gyulát és Tibit az éjszaka folyamán meglátogatja szellemlény Lili és kamerázós Peti és a kocka fordul. A két korábbi karakter kilép a realitásból és a helyüket a valóságos Lilinek és Petinek adják át.

Fotó a főpróbáról: Rékasi Attila

A párhuzamos történetek mellett fut egy Lili-középpontú szál is. A történet színhelye voltaképpen egy bizarr színházi helyiség, a női öltöző, ahol Tibi és Gyula él. Ez a hely (amely Lili öngyilkossága miatt lett üres) változik át a szereplők számára valami furcsa purgatóriummá. De miért halt meg Lili? Peti miatt, akivel csak a társas magányt lehetett megélni a párkapcsolatban? Gyula miatt, aki a színjátszókörben meglehetősen esetlen módon szexuálisan zaklatta, és amikor nem tudott szembenézni tetteivel, verbálisan is bántalmazta, önbizalmát összetörte? Vagy az orvosok miatt (Formanek Csaba, Ács Tamás), akik rabszolgahajcsárként ugráltatják nap mint nap a rezidenst, saját inkompetenciájukért, túlterheltségükért őt hibáztatva? Vagy mi, nézők, hibázunk, amikor a castingon és a színjátszókörben pályatársként, a kórházban egyre csak sorjázó páciensként némán tűrjük a lány megalázását? Valószínűleg mindez együtt okozza a tragédiát, a szünet nélküli mikroagresszió felőrölte Lilit. Tibi karaktere csak egy vékony szálon kapcsolódik ehhez, de ő is bűnössé válik, amikor Gyula számára felmentést ad. A büntetés pedig mi lehetne más a három férfi számára, minthogy nővé változva kell purgatóriumi évszázadaikat letölteniük Lili öltözőjében.

Fotó a főpróbáról: Rékasi Attila

A Game of My Life-ban minden benne van, amit egy előadásban szeretünk. Egy erős koncepció, ami az összes alkotó kreativitása által töltődik fel tartalommal: nemcsak remek színészi alakítások egymásmellettisége, de egymásra figyelő és rezonáló színészi játék. Meghökkentő térhasználat és nagyon erős hangulatiságú képek egybekomponálása. A nézői szerep átértelmezése. Humor és tragikum, groteszk és lírai minőségek kiegyensúlyozott keveréke. És persze egy csavaros történet, amin még napokat lehet gondolkodni.

♥

Kedves Tamás, Attila, Kata, Benedek és Csaba, köszönjük ezt remek estét, biztosan újra fogjuk nézni ezt a csodálatos előadást!