2022. ápr 22.

Frankenstein

írta: Két Lámpás
Frankenstein

Nick Dear: Frankenstein, Budapest Bábszínház, 2022. április 3., 19:00

704.png

Játsszák: Teszárek Csaba, Bartha Bendegúz, L. Nagy Attila, Márkus Sándor,  Podlovics Laura, Tatai Zsolt, Szolár Tibor, Blasek Gyöngyi, Pethő Gergő, Csarkó Bettina, Beratin Gábor, Engárd Emil, író: Mary Shelley, fordító: Koltai M. Gábor, dramaturg: Gimesi Dóra, báb- és jelmeztervező: Hoffer Károly, díszlet: Keresztes Tamás, mozgás: Vati Tamás, zene: Kézdy Luca, mozgóképtervező: Varga Vince, rendezőasszisztens: Bánky Eszter, súgó: Fogarassy Katalin, ügyelő: Miklósi Ferenc, rendező: Keresztes Tamás.

Nem is olyan rég néztük meg a Katona József Színházban a Tárnoki Márk által rendezett Teremtményeket, ami nagyon tetszett nekünk. Mind színészileg, mind a dramaturgiát tekintve megoldásaiban kiváló előadást láttunk, nem beszélve a sajátosan merész rendezői koncepcióról. Kihagyhatatlan volt így számunkra a Budapest Bábszínház Frankensteinje is, bár mások a szerzői a két produkciónak, az előbbinek a zseniális Mary Shelley, az utóbbinak a sztárolt Nick Dear. És a különbség éppen emiatt tetten is érhető.  

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház oldalán.

mv5bmziwyzrmztqtothhyy00yjizlthkodetmje2mgrjyzy1ody1xkeyxkfqcgdeqxvynte0mzczotk_v1.jpg

Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című művét Nick Dear 2011-ben adaptálta a londoni National Theatre számára, ahol az igazi truvájt a szereposztás jelentette, a két ikonikus Sherlock, Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller felváltva játsszák Victor Frankenstein és a Lény szerepét. A Budapest Bábszínház szintén nagyágyúkkal – Hoffer Károly bábtervezővel, Keresztes Tamás rendezővel és Gimesi Dóra dramaturggal – próbált valamit kezdeni evvel a nem túl szerencsés átirattal. Sőt, mi úgy láttuk, hogy néhány rendezői és dramaturgiai döntés még tovább szimplifikálta az amúgy sem túl összetett történetet. Az első probléma, hogy az alcímben kiemelten megjelenő kérdés, a tudományhoz, a tudósi hübriszhez való viszony teljesen eltűnik ebből a változatból, ami egy jelentős rétegtől fosztja meg a történetet. Eltűnik a Victort tükröző vagy ellenpontozó másik istenkísértő felfedező, Walton kapitány, és az egész északi-sarki kerettörténet. Eltűnik a kisregény harmadát kitevő vallomás, amiből megtudhatnánk Victor motivációit, amiből messzemenően érdekesebb alak bontakozhatna ki, mint amit a színpadon látunk. Nick Dear következetesen kigyomlálja a társadalomkritikai mondanivaló leghúsbavágóbb elemeit is, mint például azt, hogy Victor Frankenstein tétlenül, szégyenkezve nézi, hogy egy olyan bűn miatt akasztják fel a szolgálólányt, amit el sem követett, és amiről ő pontosan tudja ki tette. Ezzel szemben Dear jól definiált szerepek szerint folyó párbeszédekkel untat minket, ami a jóról és a szépről elpuffogtatott frázisokból áll.

948.jpg

Teszárek Csaba, Bartha Bendegúz és Nagy Attila (Fotó: Éltető Anna)

A darab a Kreatúra magára eszmélésével és hányattatásaival indul, Victor a játékidő felénél jelenik meg egyáltalán. Ettől a megoldástól azt várnánk, hogy akkor legalább a Lény mélységet kap, az ő történetévé válik a dráma. Ehhez képest azt a végtelenül egyszerű kérdést (legalábbis a történetben kibontásra váró rengeteg izgalmasabbnál izgalmasabb kérdés helyett) teszi fel nekünk a darab, hogy ki a valódi ember, a Tudós vagy a Szörny. Innen még elindulhatnánk valamiféle bonyolult, ellentmondásos és szellemi kihívást jelentő értelmezést keresni, ha a szöveg nem tudatosítaná bennünk, hogy a kérdés költői, Nick Dearnek már megvan a válasza, amit a letol a torkunkon, ha akarjuk, ha nem.  

bb_frankenstein2k_ea-50.jpg

Teszárek Csaba, Bartha Bendegúz, Nagy Attila és Márkus Sándor (Fotó: Éltető Anna)

Victor Frankenstein (Márkus Sándor) ebben a változatban egyszerűen pszichopata. Képtelen kapcsolódni az emberekhez, családjában teljesen kívülálló, barátja sincs (mert a szerző egyszerűen kiírta), menyasszonyával (aki itt az unokatestvére, és nem egy könnyen integrálódó örökbefogadott idegen) teljesen közömbös, sem intellektuálisan nem tekinti partnernek, sem szexuálisan nem vonzza. Leginkább a halott húshoz viszonyul még valamiféle intenzív érzelemmel. Ezt explicitté is teszi az a rendezői döntés, hogy a menyasszonyt, Elisabethet és a Nőstény Kreatúrát is Podlovics Laura alakítja. Miközben Elisabeth közeledéseit rendre visszaveri, a Nőstény Kreatúra meggyilkolása kifejezetten erotikus cselekedetként ábrázolódik, ahogy ennek a jelenetnek a párja is, ahogy a Lény (Teszárek Csaba) leszúrja Elisabethet. Árnyalt motivációkat sem kap, sem intellektuális gőg nem hajtja, sem az édesanyja halála miatti gyász nem mozgatja, amikor halottak testrészeit férceli. Victort még apja (Beratin Gábor) is teljesen idegennek tartja, iszonyodik embertelenségétől, és ezt ki is mondja, ha eddig nem értettük volna.

bb_frankenstein2k_ea-61.jpg

 Podlovics Laura (Fotó: Éltető Anna)

 A Victor teremtette Kreatúra teljesen emberi, sőt hatalmas zöld szemeivel és szelíd arcával kifejezetten kedves, szeretni való lény. A prostituálttal, de Laceyvel és Elisabethtel való jeleneteiben gondoskodó, sebezhető, mozdulatai finomak (az óriásbábot Teszárek Csaba, Bartha Bendegúz és Nagy Attila mozgatja), igazándiból csak hatalmas mérete teszi az emberektől különbözővé, semmi visszataszító nincs benne. Álmodozása a csillagos ég alatt megható és ismerős, világos, hogy ez a Lény semmiben sem különbözik tőlünk. A képlet fölállt, az üzenet átjött, és ekkor követődik el a legértelmezhetelenebb hiba az előadásban: kétszer is explicit módon kimondásra kerül, hogy Victor a szörny és a Szörny az ember. Kinek szól ez a szájbarágós megoldás? A Bábszínház megszokott, finom utalásokból szőtt játékstílusához kicsit sem illik ez a didaktikus mozzanat.

bb_frankenstein2k_ea-45.jpg

Beratin Gábor (Fotó: Éltető Anna) 

Pedig díszlet letisztult egyszerűsége (Keresztes Tamás), a videóinstallációk kreativitása (Varga Vince), a bábos megoldások látványvilága (Hoffer Károly) és Kézdy Luca élőzenéje mind arrafelé mutatnak, hogy itt születhetett volna egy kiváló előadás, ha nem ilyen silány alapanyagból kellett volna dolgozni. A kiemelkedő pillanatok ezért főleg a látványhoz és a hangokhoz köthetők. Nagyon szép a Lény ébredésének fizikai bábszínházat idéző szekvenciája, emlékezetes a falusiak kutyafalkaszerű acsargása (kár, hogy ezt is agyoncsapja egy jelenettel később a két koldus vonyítása) és William keresése. Beratin Gábor a Vihar után ismét mesterien játssza el a gyászoló apát. Blasek Gyöngyi De Lacey szerepében a legérdekesebb figurája az előadásnak. Nem csak külső vaksága okozza a Kreatúra és saját családja tragédiáját, de belső vaksága is. Fanatikus hite a felvilágosodás eszméiben minden józan megfontolást, minden emberismeretet felülír, ideológiai vaksága nem hagyja, hogy észrevegye családtagjai korlátoltságát és a Lényben rejlő, rációval és morállal elnyomhatatlan veszélyt. Minden ellenvetésünk ellenére ezekért a sikerült megoldásokért érdemes megnézni az előadást.  

Kedves Alkotók, köszönjük ezt az érdekes előadást!

Szólj hozzá

Budapest Bábszínház