2022. máj 07.

Szerencsés Mária

írta: Két Lámpás
Szerencsés Mária

Fábián Péter: Szerencsés Mária, Soltis Lajos Színház, MU Színház, 2022. április 24., 15:00

szmaria_plakat.jpg

Játsszák: Boda Tibor, Ecsedi Csenge, Gyurkovics Zsófia, Horváth Nóra, Piller Ádám, Temesi Zsolt, Tóth Ákos, muzsikus: Gregorich Zsófia, látvány: Mucsi Balázs, kivitelező: Bruckner Roland, Kovács Richárd, zeneszerző: Horváth Szabolcs, rendező:Benkó Bence, Fábián Péter  

Újabb cseles előadást hozott nekünk a MU Színházba a Soltis Lajos Színház, akik Fábián Péter és Benkó Bence rendezésében A cigány és a Liliomfi című előadásokkal már megmutatták, hogy nincs az az elfeledett műfaj, bedohosodott drámaszöveg, amit ne lehetne színes, szélesvásznú élő produkcióvá varázsolni, ha az ő kezeik közé kerül. A Szerencsés Máriát Fábián Péter íróként is jegyzi, Harangozó Miklós Mária tenyerén című novelláskötetéből és celldömölki legendák alapján egy, már csak az irodalom- és a színháztörténeti szakmunkák elsárgult lapjain létező, középkori színházi formát revitalizált számunkra. És ez csak az első csoda volt ezen az áprilisi délutánon.  

Az előadás adatlapja a MU Színház oldalán és a Soltis Lajos Színház oldalán.

5961f9510ff55.JPG

Harangozó Miklós: MÁRIA TENYERÉN - Történetek Kis-Czell életéből, (1739-1916), „A celli kékszellem” Alapítvány, Celldömölk, 2017.  

A darab teljes címe Szerencsés Mária avagy való igaz csudálatos história ama dömölki Koptik Odó apátról, ki Szűz Mária segedelmével egy dunántúli kis mocsárból szép keresztény várost emelt vala, műfajmegjelölésként pedig mélyen magyar misztériumjátékot ad meg a színlap. Valójában egy mirákulumot láthatunk. Ezekben a középkori művekben Szűz Mária vagy egy szent menti meg a benne hívő, hozzá buzgón fohászkodó embert csodák segítségével. Az előadásban különösen sok dolga volt a Gregorich Zsófia által megszemélyesített Szent Szűznek, hiszen nem csak Koptik Odónak kellett segítenie a celli templom megépítésében, de a színjátszók is ezernyi kéréssel fordulnak hozzá a játék elején egy közös imádságban. Gregorich Zsófia figyelmes, elnéző mosolyával és csellómuzsikájával kommunikál híveivel. A zene Horváth Szabolcs munkája ismét, a valószínűleg a XVIII. században keletkezett Boldogasszony anyánk kezdetű néphimnusz motívumaiból építi föl az előadás zenei világát. A templom előtti téren vagy a jezsuita kollégiumokban játszott csodás történethez remekül megtalálta a társulat azt az álnaiv játékmódot, ami egyfelől felidézi az európai színjátszás középkori gyökereit, másfelől rögtön bevonja a közönséget a játékba, nézőket és színészeket valódi közösséggé téve az előadás idejére. Ez a közös játékba hívás is egy újabb csodája a Szerencsés Máriának, és ez még fokozottabban működhet a celldömölki közönséggel, ha mi itt Budapesten ennyire intenzíven éreztük, hiszen elsősorban nekik készült az előadás, az ő múltjuk elevenedik meg a színpadon.  

soltis-lajos-szinhaz-szerencses-maria-original-186007.jpg

(fotó: Mihácsi Veronika)

A díszlet és a jelmezek minimalizmusa tág teret hagy a játszók kreativitásának. Lépcsőzetes, kereszt alakú dobogó, pár bot, natúr színű ruhák, ennyivel fel lehet festeni egy falusi bált, egy bencés kolostort, egy mocsarat, és végül a templom is fölépül belőle a szemünk előtt. Mucsi Balázs díszlete mindeközben megteremti a középkori világkép mennyre-földre-pokolra tagolódó háromosztatú világát, és még a társadalmi távolság megjelenítésére is alkalmas, máshol helyezkedik el a térben a pannonhalmi apát, Koptik Odó és az egyszerű hívek (a mocsár békáiról nem is beszélve). És ez már átvezet minket arra a témára, miért is neveztük cselesnek a Szerencsés Máriát. Ahogy a díszlet látszólagos egyszerűsége becsapós, úgy a történet is legalább még két réteget rejt magában a helyi legendák megidézése alatt/felett/mellett. 

soltis-lajos-szinhaz-szerencses-maria-original-186008.jpg

(fotó: Mihácsi Veronika)

Fábián Péter darabjában folyamatosan keresztezi egymást a transzcendensben való hit embereket mozgató ereje és az emberek saját magukba vetett hitének köveket megmozgató hatása. Kétség kívül csodákról is szól, de ahogy az előadásban elhangzó versidézet is utal rá, nem kell elhinned a csodát, csak együtt kell vele élned. Az egyéni utakat az egyéni cselekvés hajtja előre, a városteremtést pedig a közösségi együttműködés. Minden egyes kő abban az templomban abból a bazaltból van, amit az isten rakott le Dömölkön, de maguktól a kövek nem faragódnak ki és nem kerülnek a templom falának megfelelő helyére, ehhez a közösség együttes erejére van szükség. A teremtő és mozgató erő szerepét az emberi közösség talaján misztikusan létrejövő személytelen jóra törekvés váltja itt fel, és a gonosz hatalmak a közösségeket gáncsoló individuális intrikusok, kicsinyes nyerészkedők és gerinctelen ügyeskedők képében jelennek meg.

Temesi Zolt Odó apátja e kettő megfoghatatlan hatás között vergődik. Amikor elbukik, nem vagy nem pusztán istentől távolodik el, hanem vakká válik a közösségi teremtő erő felé és egyéni ügyeskedéssel próbál nyilvánvalóan járhatatlan utat találni a társas jólét felé. Ez azért lehetetlen, mert csak a jó, azaz itt az önzetlen, összefogó, közösségteremtő erő győzedelmeskedhet.  

231302279_4134333153348719_8403379080928649179_n.jpg

(fotó: Soltis Lajos Színház fb)

Bizony nem csak Koptik Odó Szűz Mária általi elhívásának története elevenedik itt meg, de nem is csak egy példabeszédet látunk a közös erőfeszítés mellett. Egy másik isteni személy is felsejlik a háttérben, aki ugyan segít szerencsés véletlenek útján, de szintén mindent feladó elhivatottságot, rengeteg munkát és az égtől kapott tehetséggel való élés képességét követeli meg híveitől. Ez a történet Tháliáról és a Soltis Lajos Színház celldömölki otthonra találásáról is szól nekünk. Most színházat csinálni Magyarországon nem kisebb odaadást kíván, mint Mária Terézia korában a mocsárból kegyhelyet varázsolni. És pont ugyanannyi csodára is szükség van hozzá.  

233251215_4134332793348755_1088744819156361509_n.jpg

(fotó: Soltis Lajos Színház fb)

Temesi Zsolt Odó apátja ennek a kilátástalan, de az isteni csoda által mégis eredményes küzdelemnek a megformálása miatt lesz az előadás középpontja. Zsolt bámulatos átváltozóművész! Zsenge kisgyermeket, párkapcsolati problémák által nyomasztott kamaszt pont úgy tud kiváló hitelességgel játszani, mint agilis fiatal felnőttet és megállapodott időset. Tóth Ákos, a pozícióját foggal-körömmel védő pannonhalmi apátként és óvatoskodó győri püspökként akadályozza az isteni tervet. A rá jellemző gegek és csattanók nem maradnak el. Pontosan szerkesztett színészi játéka éppen ott üt, ahova azt ő tervezi. Ahol tud, Boda Tibor nem túl széles szellemi horizonttal rendelkező, ám a végtelenségig hűséges szerzetese segíti Odó apát nagy tervét. Karakterében ötvöződik a tipikusan magyar alulnézeti racionalitás és az onnan való kiemelkedés képtelenségének jól ismert sorsszerűsége. Ecsedi Csenge, Gyurkovics Zsófia, Horváth Nóra, Piller Ádám népként, békaként, vadkanként, városrészt megszemélyesítve népesítik be a történetet olyan vitalitással, hogy attól még hazafelé is élőbben szökdécselünk a villamos felé. 

„Kiscell egéről küldik az áldást,
s bár ma a talpunk sárba tapad,
Mária őrzi az ős-csodavárást.
Nem kell, hogy elhidd. Csak ne tagadd.”

Harangozó Miklós: Mária tenyerén 

Kedves Tibor, Csenge, Zsófia, Nóra, Ádám, Zsolt, Ákos, Balázs, Roland, Richárd, Szabolcs, Bence és Péter, nagyon köszönjük ezt a csodálatos estét! 

Szólj hozzá

MU Színház Soltis Lajos Színház