NE BÁNTS! - performance, kísérleti kiállítás és irodalmi beszélgetés, KV Társulat, Tér-Kép Galéria, Godot Galéria, 2022. november 26., 15:00 és december 1., 18:00

November 25-e a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja és a 16 Akciónap A Nők Elleni Erőszak Ellen kezdete, ami december 10-én, az emberi jogok világnapján ér véget. Akár ennek a kezdeményezésnek a keretén belül is értelmezhető a KV Társulat november 25-én és 26-án a Tér-Kép Galériában megrendezett összművészeti projektje, a NE BÁNTS! Száger Zsuzsa egy olyan képzőművészeti, szépirodalmi és színházi alkotókat bevonó érzékenyítő performance-t és kísérleti kiállítást hozott létre, amely azokra az áldozatokra fókuszál, akik otthonukban, a négy fal között szenvednek el lelki bántalmazást, és célja, hogy mindannyiunkat mozgósítson: lépjünk ki a mindennapi, kényelmes közönyből, figyeljünk föl a jelekre, tájékozódjunk és cselekedjünk, ha ilyesmit tapasztalunk. Vállaljunk felelősséget szűkebb, tágabb környezetünkért, ne támogassuk hallgatásunkkal a bántalmazókat! A KV Társulatnak nem ez az első felszólalása a témában. Pofon című előadásuk Kovács D. Dániel rendezésében Culture.Crane különdíjat nyert az idei eSzínház Fesztiválon. Mi a szombati alkalomra jutottunk el, és részt vettünk a rá következő kedden megrendezett felolvasáson és beszélgetésen is a Godot Galériában. A projekt egyesítette számunkra a hét két hívószavát, az összművészetet és a határokat, így erős szálakkal kötődött az Itt és Most társulat Filcember című bemutatójához, ami szintén összművészeti alkotás, illetve a TÁP Színház Vid napja című előadásához, ami számunkra szintén erősen szólt a határokról, a valósakról és a saját határainkról is. Mert egy igazi önismereti utazás volt a NE BÁNTS!, amit nem volt könnyű sem beengedni, sem feldolgozni.  

Sárközi-Nagy Ilona

forrás: KV Társulat fb oldala)

Az installáció egy plexikockába zárt decens úrinő (Sárközi-Nagy Ilona), szoros konty, bézs árnyalatú elegáns ruha, körömcipő és hozzáillő táska, fancy ásványvíz, akár irigyelhetnénk is félretaposott csizmánkban, buszozástól gyűrött kabátunkban. Ha nem lenne üvegbúrába zárva és nem lenne elé ragasztva a felirat: Bántalmazott nő. A szervezőktől használati utasítást is kapunk a performance-hoz, egy kísérlet részesei vagyunk, a kísérlet alanyai pedig mi magunk vagyunk, feladatunk az introspekció, figyeljük meg, mit vált ki belőlünk a helyzet. Már a szituáció értelmezése sem egyértelmű. Önként ül ez a nő a kalitkában vagy valaki bezárta ide? Tudatában van a feliratnak? Azonosul vele vagy elutasítja? Egyáltalán, kap elég levegőt? És hol van az elkövető? Kik vagyunk mi ebben a helyzetben? Egy kiállítás nézői vagy akár lehetnénk aktív résztvevői is? Hagyjuk-e, hogy a helyzet kiprovokáljon belőlünk valamilyen tettben megfogalmazott reakciót, vagy elutasítjuk ezt az ajánlatot? A két alkalom közönsége gyökeresen eltérő reakciót adott ezekre a kérdésekre. A bemutató napján a nézők folyamatosan próbáltak kontaktust teremteni a nővel, sőt egy ponton megpróbálták kiszabadítani. A másnapi csapat megmaradt a nézői attitűdnél, érdekes volt megfigyelni, ahogy elbújtunk a fényképezőgépeink és jegyzetfüzeteink mögé, miután a szemkontaktust sem sikerült fölvenni a nővel a kockában. Ki kell békülnünk azzal, hogy nem vagyunk aktivista típusok, mi legfeljebb a dokumentálásban és az edukálásban tudunk szerepet vállalni.

https://nane.hu/kiadvanyok/

A performance utáni beszélgetést Gyárfás Dorka újságíró vezette, Száger Zsuzsával, Proics Lilla kritikussal, a NANE önkéntesével, Sárközi-Nagy Ilona színésznővel és Gárdos Katalin klinikai szakpszichológussal próbáltak minél több szempontot behozni a témával kapcsolatban. A beszélgetés teljesen nyitott volt a közönség számára, és olyan bizalmi légkör alakult ki a résztvevők között, hogy többen is meg tudtak nyílni, és beszéltek a saját bántalmazó kapcsolataikról. Félelmetes méreteket ölthet társadalmunkon belül ez a probléma, ha tizenhárom megjelent nőből legalább ketten érintettek voltak. Szó esett arról, hogy a bántalmazást rendszerszinten megközelítő Pofon című előadás után Száger Zsuzsát tovább foglalkoztatta a téma, és ezért hozta létre ezt a produkciót, egy olyan projektet álmodott meg, amely még inkább az áldozatra fókuszál. Proics Lilla és Száger Zsuzsa is megemlítette a kortárs színházi közeg reflektálatlanságát, amit mi sem hagyunk említés nélkül, ha találkozunk vele, de mi úgy látjuk, a független szférában nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint a kőszínházaknál. Szó esett még az intézményi árulásról, amikor azok a szervezetek traumatizálják újra a segítséget kérőket, akiknek meg kéne oldaniuk a problémákat, legyen szó, akár az egészségügyről, rendőrségről, politikáról. 

Kalapos Éva Veronika, Stork Natasa, Kiss Judit Ágnes, Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsa, Karafiáth Orsolya

 Fotó: Toldy Miklós

A NE BÁNTS! A Godot Galériában folytatódott pár nappal később, ahol az érdeklődők három írónő témához illeszkedő szövegei kapcsán hallgathattak felolvasással egybekötött beszélgetést Veiszer Alinda moderálásával. Remekül felépített irodalmi estnek lehettünk résztvevői. A szövegek sorrendje egyre mélyebbre vezetett minket a bántalmazó kapcsolatok pokolköreibe. A novellának és a regényrészleteknek nagyon jót tett a színészi felolvasás, volt olyan eset, amikor a színészi értelmezés még az alkotót is meglepte, olyan új dinamikákat tudott kibontani a szövegből. Kalapos Éva Veronika Űrsebesség című novelláját Száger Zsuzsa olvasta föl. A gyermeki nézőpont miatt rengeteg kérdés nyílt meg a lelki bántalmazás témakörével kapcsolatban. Egyéni tapasztalatoktól és érzékenységtől függött hogy a novella mely pontján fogta el a hallgatót a zsigeri rossz érzés, hogy a novellában lefestett házasság és szülő – gyerek kapcsolat kimeríti a bántalmazó kapcsolat fogalmát. Még kisebb vita is kialakult arról, hogy a bántalmazott nő tudatában van-e saját helyzetének vagy sem, és hogy tudatosan vállalja-e ezt, akár egzisztenciális, akár érzelmi okokból. Karafiáth Orsolya regényének részletét Stork Natasa előadásában hallgathattuk meg. Az érzelmi és fizikai bántalmazást is nagyon precízen bemutató, brutálisan erős szöveget hallgatni is nagyon nehéz volt. A regényrészletről való beszélgetés során többek között fölmerült az a kérdés is, hogy lehetséges-e egy ilyen kapcsolatot normalizálni, az agresszorral együtt megváltoztatni a kapcsolatot, vagy ez lehetetlen. Nem érintettként a szemtanúk lehetőségei és felelőssége körül kialakult beszélgetés volt igazán fontos számunkra, és ez csatolt vissza a Tér-Képben látott installációhoz is. A harmadik szöveget, Kiss Judit Ágnes készülő regényének részleteit Urbanovits Krisztina olvasta föl. Ebben a szövegben van legteljesebben fölrajzolva az a társadalmi közeg (egy fundamentalista keresztény közösség) és az a családi háttér (a bántalmazott nő anyjának válaszlevelében), amely ideális táptalaja egy párkapcsolati erőszakon alapuló házasság létrejöttének. Annyiban a legkeményebb elhangzott szöveg volt, hogy itt napi szintű nem csak a feleség, de az óvodás korú gyerek fizikai bántalmazása is. Mégis a legelőremutatóbb is, hiszen ez egy meneküléstörténet, a jókor, jól segítő barátnő nem csak segít a feleségnek ráébrednie arra, hogy miben él, de azt is lehetővé teszi, hogy a nő véget vethessen ennek a mérgező kapcsolatnak. Bár az időkeretet valószínűleg szétfeszítette volna, ennek ellenére úgy érezzük, be lehetett volna vonni a hallgatóságot a beszélgetésbe, ahogy a performance első részében ez teljes természetességgel sikerült is.   

 Fotó: Toldy Miklós

Erről a fontos és csodálatosan kivitelezett eseményről több interjú, beszélgetés is született a napokban. A Manna Fm-en: https://soundcloud.com/mannafm/ne-bants-kanape-argyelan-krisztaval-2022-11-20 A civilradio.net-en: https://anchor.fm/117-perc/episodes/Ne-bnts-e1r2usn/a-a8tefnl

♥

Kedves Zsuzsa, Ilona, Dorka, Katalin, Lilla, Natasa, Éva, Ágnes, Orsolya, Alinda és Krisztina, köszönjük ezt az elgondolkodtató és megrázó projektet!