Osztrovszkij: Vihar, SZFE, Szkéné Színház, 2026. február 21., 19:00

Játsszák: Sinka Edina, Lehel Vilmos, Szabó Gabi, Felhőfi-Kiss László, Ábrahám Kíra,látvány, jelmez: Kalmár Liza, fény: Szádeczky Levente, Ilosvai Péter, dramaturg: F. Tóth Gergely, dramaturg munkatársa: Radnóti Gerda, zenei vezető: Tóth Norbert Márk, rendezőasszisztens: Gál Oxána, Kordics Luca, rendező: Nagy Regina

Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij 1859-es drámáját olvasva az első benyomásunk az volt, hogy kár volt ennyi papírt pazarolni. A leginkább Lorca Vérnász vagy Bernarda Alba háza című drámáira emlékeztető történet olvasmányélményként elég fakó és soványka. Ezért aztán felettébb kíváncsiak lettünk, milyen alkímiai műveletek fogják ezt az anyagot életre kelteni a színpadon. Erről lesz szó a továbbiakban, mert azt már elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a varázslat sikerült.

Sinka Edina, Szabó Gabi, Lehel Vilmos (fotó: Ilosvai Péter)

Kellett ehhez egy dramaturgcsapat – F. Tóth Gergely és Radnóti Gerda –, akik biztos kézzel gyomlálták ki a felesleges szereplőket, és a dráma végét előrehozva cold opennel nyitották az előadást. Így rögtön más szemmel nézünk a lassan kibontakozó, nem túl izmos történetre, várjuk, hogy kiderüljön, kinek a kétségbeesett keresésébe torkollik majd.

Kalmár Liza látványvilága nagyon izgalmas a zsombékokkal, az ikonosztázzal és a kanapéval. És valóban, a házbelső tereire nincs is szükség, a sétány és a kert elegendő helyszínek. Spórolunk a teljesen felesleges átdíszletezésen, ez is az üresjáratok ellen hat. A helyszínek igazán a hangok által kelnek életre. Harangzúgás, madárdal, tücsökciripelés, bagolyhuhogás és végül egy kórusmű hangzik fel. A hangeffektek nem pusztán illusztrálnak, hanem a történet fordulópontjait is jelzik. A lányok és Kabanova ruhái jól jellemzik a karaktereket, Varvara (Ábrahám Kíra) praktikusságát, Katyerina (Sinka Edina) szabadságvágyát, nem-evilágiságát a lebbenő ruhaujjakkal, Kabanova (Szabó Gabi) rideg doktrinerségét. Lehel Vilmos szerepkettőzésének jelzése is praktikus és egyszerű, Tyihon és Borisz már a testtartásukról felismerhetőek akár félhomályban is.

A fénytervező, Szádeczky Levente is nagyon sokkal járul hozzá az előadás atmoszférájához. Kalinov városát mintha állandóan valami nyirkos köd ülné meg, itt még az idő is öreg és ellenséges. Nem csak a fiatalokat fojtogatja, de a különc, éppen csak megtűrt gondolkodó, alkotó, közösségre vágyó Kuligint (Felhőfi-Kiss László) is. Nem csoda, hogy Kabanova, a zarándoknő (Szabó Gabi) és a városlakókat rémísztgető eszelős asszony (Felhőfi-Kiss László) elemükben érzik magukat.

Felhőfi-Kiss László (fotó: Ilosvai Péter)

Minden adott tehát ahhoz, hogy ez az előadás a színészek jutalomjátéka legyen – és ők egytől egyig élnek is a lehetőséggel. Szabó Gabinál gonoszabb, manipulatívabb, erőszakosabb és szemellenzősebb anyafigurát aligha láttunk még. Hátborzongató, ahogyan a hangjával játszik: még a tapsrend alatt sem tudtunk megszabadulni a tőle való félelemtől. Ez az anya–anyós karakter talán a történet legismerősebb alakja: az, aki nem hagyja a gyerekét felnőni, és a menyét ellenségként kezeli, mintha el akarná rabolni tőle élete értelmét, az egy szem fiát. Ez a típus ma is létezik, bár a XXI. században talán könnyebb a fiataloknak távolságot tartani tőle; toxikus jelenléte többnyire az év néhány napjára korlátozódik.

Lehel Vilmos Tyihonként és Boriszként is a tanult tehetetlenség iskolapéldája. Tyihonnak az anyja esélyt sem ad arra, hogy egészséges, felnőtt kapcsolatot alakítson ki Katyerinával: ez a házasság már a megkötése pillanatában kudarcra volt ítélve. Kabanova még Katyerina halála után is legyint Tyihon vádjaira: úgy kezeli őket, mintha csupán egy dackorszakos gyerek hisztije lenne, egy sértett gyereké, aki a tönkrement játéka fölött siránkozik. Borisz, bár nyitottabb, kevésbé gyermeki figuram, szintén nem vállal felelősséget a döntéseiért. Valójában kényelmes számára ez a zsarnoki nagybátyjának alávetett élet: felmenti az alól, hogy felnőttként éljen. Pedig látjuk, hogy volna alternatíva, akár a városon belül, akár azon kívül is.

Az egyetlen igazán kompetens, cselekvőképes szereplő Varvara: Kalinovban is képes a saját életét élni, és amikor eljön az idő, önálló döntést hoz, majd ott hagyja ezt a mérgező közeget. Kár, hogy mégsem elég erős ahhoz, hogy Katyerinát is magával vigye, vagy legalább átadja neki azt az életstratégiát, amellyel függetlenedni lehetne ettől a világtól.

Sinka Edina, Lehel Vilmos (fotó: Ilosvai Péter)

A zseblámpással átbeszélve a látottakat rá kellett jönnünk: bár mi csak erős reflexióval tudtunk mit kezdeni a generációs konfliktusok efféle ábrázolásával, a fiatalabb nézők nehézség nélkül vetítik rá saját problémáikat a több mint 150 éves szövegre. Még ha ma nem is jellemző, hogy az idősebb generáció közvetlenül leuralja a fiatalokat, a társadalmat átszövő hatalmi gépezetek nagyon is képesek újratermelni a „bezzeg az én időmben” lelkületéből fakadó elnyomást. Ha a nagymama és a nagypapa konkrétan nincs is az anyagi javak vagy a fizikai erő eszközeinek birtokában, az anakronisztikus politikai propaganda, a sosem volt, mégis visszasírt múlt rendre visszaköszön a plakátokról, a centralizált intézményrendszerek kommunikációjából, az erőszakszervezetek viselkedéséből. Ezt a mintázatot a fiatalok zsigerileg felismerik, így könnyen azonosulást vált ki belőlük.

Biztosan magunkkal visszük Tyihon dorbézolásának, illetve Borisz és Katyerina egymásra találásának csodálatos, mozgásos jeleneteit. Katyerina attribútumaként a madármotívum visszatérése a szerelmi és az öngyilkossági jelenetekben különösen szép megoldás – akárcsak Katyerina utolsó, látomásos monológja, amelyben Tyihon és Borisz alakja egybeolvad. Itt valami egészen elképesztő összjáték tanúi lehetünk.

Miközben mindebből kirajzolódik, hogy az előadás elsődleges minősége balladisztikus, a tragikum felé sodródó hang, azt is érdemes kiemelni: Nagy Regina rendezése a humort sem nélkülözi. Szabó Gabi egy-egy félmondata, Sinka Edina szemforgatása, Ábrahám Kíra játékossága és Felhőfi-Kiss László monológjai a város abszurd működéséről olyan fanyar, intellektuális humort csempésznek a produkcióba, amely remekül fűszerezi az alaphangulatot.

♥

Kedves Edina, Vilmos, Gabi, László, Kíra, Liza, Levente, Péter, Gergely, Gerda, Norbert Márk, Oxána, Luca és Regina, gratulálunk ehhez a nagyszerű előadáshoz, örülünk, hogy láttuk!