2020. feb 23.

Ráolvasás

írta: Két Lámpás
Ráolvasás

Kónya Klára: Ráolvasás, Affér Színház, Stúdió K Színház, 2020. február. 6., 19:30

raolvasas_image-1-977x1024.png

Játsszák: Boros Ádám, Boznánszky Anna, Dömök Edina, Kazári András, Kőszegi Judit, Lovas Dániel. Az író munkatársai: Sipos Judit, Winkler Zsuzsanna, fény: Berta Ninett, Lovas Dániel, dramaturg: Rezek Bori, rendezőasszisztens: Kőszegi Judit, társulatvezető: Vucsics Virág, író, rendező: Kónya Klára.

A magyar közoktatás több évtizedes magára hagyottsága nem csak abban nyilvánul meg, hogy pedagógiai eszközeiben egy száz évvel ezelőtti szellemiséget követ. A fiatalok érzelmi instabilitása, mint természetes jelenség mellett, olyan szakmai hibák is jelentkeznek, amik a tanárok elégtelen pszichológiai felkészítéséből adódnak. Sőt! Tulajdonképpen az iskola valahogy kezeli a felmerülő lelki problémákat, de erre ugyanúgy a száz évvel ezelőtti, néha atavisztikus megoldások születnek, mint a pedagógiai problémákra. Pedig tanár és diák számára ezek a kezeletlen diszfunkcionalitások egyaránt károsak. Kónya Klára drámaíró, rendező az Affér Társulat színészeivel együtt egy megtörtént esetet mutat be, amely az ártalmatlannak látszó első jelenetektől a megrázó végkifejletig mutatja be az autoritás manipuláló gyakorlatát és az áldozatok szenvedéseit, érzékenyítve a nézőt az iskolai szexuális zaklatás témájára. A darab szövege páratlanul hitelesen reprodukálja a diákok szóhasználatát, a rendezés pedig hézagmentesen illeszti bele a több éve történet esetet a ma kontextusába. A megvalósításában, szöveggondozásban nyilván nagy szerepe volt a dramaturgnak, Rezek Borinak is. Társadalomkritikája fájó, különös tekintettel az idősebb korosztályoknak a fiatalok problémáival szemben tanúsított érzéketlenségére.

Az előadás adatlapja a Stúdió K oldalán és az előadás fb oldalán.

Dávid (Boros Ádám), a fiatal magyartanár, kiváló, kérdve kifejtős órákat tart, jelen van az órán, a diákok tudásához igazodik, a hozzászólásaikat kreatívan felhasználja. Rajonganak érte fiúk és lányok. Mindamellett nem egy tucattanár, hanem nyilvános irodalmi beszélgetéseken vesz részt, tudományos fokozat megszerzésén dolgozik. Egyedülálló és szexéhes. Alina (Boznánszky Anna) irodalom és színház iránt érdeklődő lány, lelkesedik a jó fej tanárért, értékeli, ha a tanár közvetlenebb, és nem gyűlöli a gyerekeket, Marcival (Kazári András), diákszerelemével, párkapcsolatban vészeli át a gimnáziumi éveket. Hanna (Kőszegi Judit) okos, bátor, szintén a jó fej tanárért lelkesedő, sőt iránta szerelmet tápláló diák, osztálybeli bullying áldozata. A tanár dolga ilyenkor a nem létező protokollokra hagyatkozva Alina tehetséggondozóhoz irányítása, a Hannát ért megalázások miatt pedig érzékenyítő, konfliktuskezelő program kezdeményezése osztály- vagy iskolaszinten. Egyik sem történik meg. Az irodalomtudományilag felkészült, pedagógiailag felkészületlen tanár barkácsol és teljesen bevonódik, belesodródik a lányok mindennapi életébe.

koszegi_boznanszky_boros.jpeg

Kőszegi Judit, Boznánszky Anna, Boros Ádám. (Fotó: Vass László Ádám.)

A tökéletes magárahagyottságot kiválóan jellemzi az első, egyébként elég vicces jelenet. A lányok az ,,univerzum erőit'' hívják segítségül Hanna problémájának megoldására. A tanárok megközelíthetetlenek, a fiúk kegyetlenek, a történések kiszámíthatatlanok, a világ befolyásolhatatlan. Róluk a felnőttek mindenben nélkülük döntenek. Ilyenkor érdemes az univerzum életenergiájának vagy egyszerűen misztikus lények befolyását kérni, legalább is ebben az atavisztikus környezetben. És igen: meg is jelenik Belfegor, a csodalény, ja, nem, csak Dávid, és nagyjából meg is felel annak az ellentmondásos képnek, amit egy testet öltött démontól várunk. Dávid ellentmondásossága abban nyilvánul meg, hogy ugyan rendkívül vonzó személyiség, és az érdeklődése valóságos a diákok iránt, de ez a valóságos jelenlét nem szakmai döntés eredménye, hanem személyes indíttatásé. 

A szexuális zaklatás témája sajnálatos módon megosztó a társadalmunkban, és még az elítélők között is van két véleményben elég jelentősen eltérő csoport. Az egyik szerint minden körülmények között hiba kapcsolatot kezdeményezni az alárendelt féllel, és ha ez megtörténik, akkor minden esetben a megkörnyékezett fél sérülésével jár majd a dolog. A másik álláspont szerint a véleménynyilvánítók részéről az áldozatszerepbe való beletolás elhamarkodott, és nem kért sajnálatot erőszakol a fiatalabb félre. Nem kért áldozatszerepet kiosztani legalább annyira tapintatlan dolog, mint védeni olyat, aki nem kér a segítségből. Ez az előadás azokat fogja meggyőzni, akik húzódoznak elfogadni, hogy a tanár-diák viszonynak olyan aszimmetriái vannak, amikor még belegyezés esetén is károkat okoz a felek között létesített szexuális kapcsolat.

_mg_4564.jpeg

Kőszegi Judit, Dömök Edina. (Fotó: Vass László Ádám.)

A gyorsan fejlődő szerelmi szálaknak személyes és társas vonatkozása is van. Egyfelől Dávidon látszik, hogy ő nem egy rossz ember. Nem rossz szándékkal csinálja, amit csinál, a lányokat tényleg szereti és a vágyai őszinték. A baj, hogy Dávid fikarcnyira sem reflektált, és az érzelmeit nem képes kívülről látni. Nagyon jó (pontosabban rossz, azaz megrázó) volt nézni a szerepben Boros Ádámot, akit már sokszor láthattuk különböző komikus szerepekben, szomorú vagy vidám bohócként. Most elképesztően komoly alakítást nyújtott az antagonista szerepében, ami egyszerre volt kifelé rezignáltnak és ironikusnak ható, befelé pedig viaskodó és rajongó. Egy hígított macbeth-i szerepből jut el a darab végére oda, hogy már nem sajnáljuk, már nem értjük meg, már nem szimpatizálunk Dávid figurájával kicsit sem. A reflexióra lehetőséget adó pillanatok jól ábrázolódnak a tükörrendszerszerű díszletben (fény, tér: Berta Ninett, Lovas Dani). Dávid azonban ezeket nem használja ki, egyedül a veszélyhelyzetet legjobban érzékelő karakter, Alina lát rá kívülről saját magára és szerencsés, nem egocentrikus alkata révén másokra is.

A társas szempontból a tanár-diák viszony problémája egy rendkívül rossz kultúrába ágyazódik be. Egyfelől világos, hogy tabu a dolog. Másfelől másról sem szól egy fiatal férfi tanár megítélése a fiatalok között, hogy ki és miért szerelmes belé. Egyfelől megengedhetetlen könnyelműség egy ilyen viszony, másfelől a csámcsogók alig várják, hogy derüljön már ki valami arról, hogy ki-kivel kavar, és ezt a többség perverz örömmel veszi tudomásul. Minderre ráíródik egy olyan réteg, hogy ha a tanár a mi kutyánk kölyke, akkor szempont a törzs számára, hogy ő is elégedett tagja legyen a bennszülöttek társadalmának. Számunkra, tanárok számára, az egyik legvisszataszítóbb jelent az volt, amikor két vezetőtanár (Dömök Edina és Lovas Dani) arról elmélkednek, hogy jót tesz az ifjú titánnak, hogy egy kedves leánykában kedvét lelheti, és amúgy sem derülhet ki a dolog, inkább ne kérdezzünk róla, ne beszéljünk róla, bírjuk ki azt a néhány hónapot, amíg a lány leérettségizik, és a dolog utána már nem az iskola problémája. Ez azért súlyos, mert ők azok, akik ezért a pedagógiai közegért felelnek, szakmai felelősséget vállalnak vagy kellene vállalniuk.

_mg_4465.jpeg

Boznánszky Anna, Lovas Dániel, Kőszegi Judit. (Fotó: Vass László Ádám.)

Elképesztően világos volt, ahogy az előadás bemutatta, hogy a lányok, a fiúk és a tanár mire vágynak, vagy milyen pszichoszexuális és intellektuális szinten vannak. Hanna (Kőszegi Judit) vonzó lány mivoltában való megerősítésre és érzelmi gondoskodásra vágyik, Alina (Boznánszky Anna) pedig intellektuális partnerségre. Egyik lánynak sem az kell, ami Dávidnak, aki szexuális fantáziáját szeretné megélni. (Ez utóbbi egyáltalán nem alantas vagy problémás, a baj, hogy ezt olyanokkal kívánja tenni, akik erre nem vágynak.) Zseniális kontrasztot mutat például Marci és Huba karaktere (Kazári András és Lovas Dani), akik tényleg kb. 16 éves fiúk érzelmi és intellektuális szintjén állanak, szemben a magasabb szinten lévő partnert kereső lányokkal. A lányok körül lévő felnőttek pedig, mint a szülők (Lovas Dani, Dömök Edina) vagy a benzinkúti eladó (Kazári András), egocentrikus és maguk problémáiba zárkózó vagy egyszerűen totálisan érzéketlen figurák.

_mg_4487.jpeg

Boznánszky Anna, Kazári András. (Fotó: Vass László Ádám.)

A páratlan hitelessége és a diákokat mélyen érintő tartalma miatt az előadás erősen ajánlott érzékenyítésre vagy színházi nevelési foglalkozásra. Kiváló apropó, hogy a diákokkal beszélgetni lehessen a szereplők motivációiról és a pszichoszexuális fejlődésről. Nem mellesleg tanulságos azon tantestületek számára, akik protokollok hiányában kezeletlenül hagynak olyan kérdéseket, amelyek viszont társas kapcsolatokban feltétlenül előfordulnak. Jó lenne, ha végre divat lenne már a tanárok reflektáltsága, habár mi ezt még egyáltalán nem tapasztaljuk.

Kedves Ádám, Anna, Edina, András, Judit, Dániel, Judit, Zsuzsanna, Ninett, Bori, Virág, Klára, köszönjük ezt az elgondolkodtató, megrázó és tanulságos produkciót!

Szólj hozzá

Stúdió K Affér Színház Kónya Klára