Az algoritmus, k2 Színház, MU Színház, 2020. szeptember 18., 20:00

Játsszák: Bán Bálint, Borsányi Dániel, Formán Bálint, Gyöngy Zsuzsa, Király Dániel, Nadine™, Piti Emőke. Írták: Benkó Bence, Fábián Péter, Nadine™, Vinnai András, zene: Nadine™, Zságer-Varga Ákos, látvány: Horváth Jenny, Nadine™, Szakács Ferenc, rendezte: Benkó Bence, Fábián Péter.

AZ ELŐADÁST 16 ÉVEN ALULI NÉZŐIKNEK NEM AJÁNLJÁK! 

Az előadás – önmeghatározása szerint – digitálszexuális felvilágosítás. A kerettörténet szerint a társulat elnyerte a European Institute of Artificial Intelligence Technology (EIAIT) pályázatát, amelynek keretében a mesterséges intelligenciában rejlő társadalomformáló potenciál témáját kell körbejárniuk egy színházi előadás keretében. Benkó Bence, Fábián Péter és a Dumaszínház DEKK projektjéből ismerős Vinnai András neki is ugrottak a feladatnak, amiből egy nagyon szórakoztató, tűzijátékszerűen sziporkázó ötletparádé sült ki. Az előadás sok elgondolkodtató problémát felvillant ugyan, ám érzésünk szerint a választott témában egyáltalán nem sikerült elmélyülni, amit a kétség kívül jelenlévő önreflexió mintegy bocsánatkérően be is vall. Ennek ellenére a kezdeményezésnek vannak erős pillanatai, egyfelől a felvetett társadalmi konfliktusok egy részét mégis emlékezetesen sikerült bemutatni (,,Ez színház??? Ez kultúra???'' – támad neki a szexrobot színészeknek az egyszeri polgár), másfelől nem kell mindig mélyre menni. És ez utóbbi érthető is: ha a Búcsúkoncert értelemmel felfoghatatlan, érzelmileg a végsőkig elmenő, katartikus előadása után a társulatnak és a nézőknek is szüksége van a fellélegzésre, akkor ebben a könnyed játszadozásban mindenki megtalálja a pihenés, szórakozás lehetőségét.

A robottársulat. (Fotó: k2 fb.)

A szexrobotok, androidok, mesterséges intelligencia a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó sajtóban, az irodalomban és a sorozatokban is valóban napi szintű témák. Kalkulátorral kiszámíthatjuk, milyen eséllyel veszik el a munkánkat pár évtizeden belül a robotok, a Guardianban egy MI által írt véleménycikket olvashatunk, amelyben a szerző arról próbál meggyőzni minket, hogy az MI egyáltalán nem veszélyes az emberiségre, esze ágában sincs világuralomra törni. Vagy ott van az a hír, hogy a Christie's mesterséges intelligencia által festett képeket árverez. Nem csoda, hogy a k2 színészei hozzánk hasonlóan szintén össze vannak zavarodva, amikor legújabb előadásukat a róluk mintázott robotok játsszák, miközben ők otthon, vagy ahol akarják, élhetik világukat. Nagyon együttéreztünk Formán Bálinttal, aki alkoholba fojtja afölötti bánatát, hogy ilyen könnyedén lecserélhető egy robotszínészre. Ez a jelenet elgondolkodtatott minket: a tavaszi karantén idején magunkon is azt tapasztaltuk, hogy hiába a rengeteg ingyen nézhető színházi tartalom, valahogy nem téved rájuk az egerünk. Valami olyan hiányérzetet okoz a személyes jelenlét hiánya, az együttlétezés az előadókkal és a nézőtársakkal, amit képtelenség képernyőn keresztül pótolni. 

Eszünkbe jutott egy majdnem egy éve olvasott ÉS-beli cikk is a Bernáth L. László–Réz Anna–Tőzsér János szerzőhármastól, amely morálfilozófiai szempontból próbálja körbejárni a szexrobotok megjelenésének témáját. Vitaindítóként ajánljuk ezt a cikket azoknak, akiknek igényük van arra, hogy ezeket a problémákat egy picit mélyebben végiggondolják. Az ebben a cikkben felvetett szempontok is megcsillannak néhány jelenet erejéig, gondolhatunk itt a szexrobotgyártó NeNeST reklámjaira vagy Piti Emőke kifakadására, hogy valóban a dumaszínházas hülyéskedés-e a megfelelő forma az előadás számára, vagy ez is csak a nőket tárgyiasító abúzuskultúra újabb fejezete.

Cipő Piti Emőke lábán ♥ (Fotó: k2 fb.)

Imádtuk, hogy minden szereplő reflektált saját színházi múltjára. Horváth Jenny és Nadine™ díszlete kifejezetten elvarázsoló, emlékezetes hangulatot teremtett, a Nadine™ által szerzett zenén mondjuk még csiszolhatna egy természetes intelligencia. Nem maradt ki a politikai paródia műfaja sem, a luddita robotromboló szervezet jelenetei pedig különösen mulatságosak voltak. Az este talán legpozitívabb hozadéka, hogy első alkalommal figyelhettük meg Bán Bálintot a csapat tagjaként, és nagy örömünkre úgy láttuk, hogy remekül illeszkedik a többiek közé, és a bemutatón megjelenő törzsközönséggel is profi interakciós szkilleket felmutató módon tudott bánni. Leginkább Piti Emőke mazochista reklámnőjével tudtunk azonosulni, mi is azt szeretjük, ha fáj, ha megrenget, ha megérint minket a színház, úgyhogy az új bemutatókig visszagondolunk a régebbi előadások nagy pillanataira, mondjuk Emőke monológjára A Rettegés és ínség Zsidó feleség című jelenetére.  

♥

Köszi! Cukik voltatok!