Hubay - Ránki - Vas: Egy szerelem három éjszakája, Holdvilág Kamaraszínház, Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, 2020. október 30., 19:00.

Játsszák: Benkő Bence, Molnár-Kovács Éva, Petyi János, Szinovál Gyula, Koltai Judit, Kókai János, Pintér Gábor, Geltz Péter, Albert Gábor, Farkas Dániel, Babják Annamária, Balatoni Dóra, Kovács Andrea. A zongoránál: Ligeti Éva Jelmez: Nemcsók Nóra, látvány: Kókai János, technika: Hajdamár Zoltán, Szajbert János rendező: Kókai János. Fotók: Krnács Ágota.

Az előadás adatlapja a Holdvilág Kamaraszínház oldalán. 

Nagyon nehéz amatőr társulatról írni. Ha azonban elmentünk és megnéztük, már miért ne írnánk le, milyennek láttuk. Már csak azért is fontos, hogy járjunk amatőr társulatok előadásaira, mert sosem lehet tudni, hogy mikor érik be egy társulat olyan módon, hogy kőszínházakat megszégyenítő minőséget mutat fel. A Holdvilág Kamaraszínház előadására két okból látogattunk el. Az egyik, hogy nagyon érdekesnek tartjuk a Hubay–Ránki –Vas-darabot. A másik, hogy ugyan az előadásban most nem játszik, de a társulat tagja Tóth Alex, aki az Equusban zseniális ló alakítást nyújtott táncos, fizikai színházasként. Illetve Benkő Bencét az általunk szintén szeretett Heath Ledger Színkör tagjaként már láttuk kiváló alakítást nyújtani. Erről az előadásról azonban nem sok jót mondhatunk, ami azért baj, mert elvártuk volna, hogy a társulat felzárkózik ahhoz a magas színvonalhoz, ami országosan a független és amatőr színházakra jellemző. Nincs jogunk lebecsülni a munkájukat, de fizető nézőként van jogunk véleményt mondani arról.

Az Egy szerelem három éjszakája mindenképpen bátor választás volt Kókai János rendezőtől. Kezdjük azzal, hogy Ránki műveinek nagy része az énekestől nagyon komoly felkészültséget igényel. Egy soron belül is képesek kár egy oktáv hangtávolságot ugrani, egy szón belül akár fél oktávot. Bár Ránki nem kortársunk, de szüleinknek az volt, és hagyományosan vagy ironikusan ilyen szerzőket szoktak ,,kortársnak'' nevezni. Kétséget kizáróan Ránki György a magyar klasszikus zene egyik megkerülhetetlen képviselője, akinek a szerzeményeivel együtt nőttünk fel, hogy egyet mondjunk: A két bors ökröcske.

A másik nehézség a darabbal kapcsolatban, hogy menthetetlenül baloldali és avantgárd. Márpedig ma, az európai baloldal totális válsága idején, nem divat baloldalinak lenni. Neoliberális és klasszikus liberális gazdaságpolitika váltja egymás, ráadásul ha Magyarországon akár csak a szociális piacgazdaság kifejezést is kimondjuk, máris leftist-nek minősítenek bennünket. Hitlerre utalásokat tenni pedig még elfogadhatatlanabb, azonnal a reductio ad Hitlerum (visszavezetés Hitlerre) érvelési hibát róják föl nekünk. Ellentmondásos is a kép, amit a külvárosi művelődési központban látunk. Az idős korú nézőközönség békésen végignézte az előadást, nagyon örömmel fogadva a darabba beszúrt vagy jelen lévő operett jellegű ,,szép'' dalokat (Búcsú Budapesttől), másfelől reakció nélkül hagyva a nyilvánvalóan antifasiszta, rendpártiság ellenes kirohanásokat (Planta-dal). Sajnos a dalok nagy részét sem technikailag, sem színészileg nem tudták a társulat tagjai előadni. Kiemelni egy-egy jobban sikerült fél dalt és harmad jelenetet teljesen felesleges, lenne, hiszen ezek csak úszkálnak a sekélyesség és gondolattalanság tengerének felszínén.

A rendkívül hosszúra nyúló előadás másik hibája, hogy ezt a szürreális vagy abszurd helyzetekkel csordulásig teli daljátékot kisrealista módon, egyfajta logikusan végiggondolható történetként akarja tálalni a rendező. Ez sajnos teljesen idegen a szerzőhármas musicaljétől. Tizenhat dal  köré csoportosul a mondanivaló, és egyáltalán nem arról szól, hogy itt egy történet lenne elmesélve, inkább jól strukúrált etikai és társadalmi problémák köré szerveződik a musical.  Sőt, éppen ettől a racionalitástól menekül a brechtiánus elidegenítő, keserédes, groteszk dalokkal teletűzdelt avantgárd alkotás.  Az összetettség és a sokrétűség a szövegben benne van, és néhol az alakítások is óhatatlanul felvillantják a karakterek jellemeinek komplexitását, de egyáltalán nem látszik, hogy ezek kibontása célja lett volna az előadásnak. Akkor viszont minek az egész?