WS – Nádor Zsófia: Kontra Verona, Varró Dániel fordítása alapján, MáSzinház, 2022. január 9., 18:00

Játsszák: Pere Petra, Németh Csaba Péter, Demeter Orsolya, Csonka Máté, Buják Ágnes, Forgács Bence, Halmágyi Gábor, Szakály László, Stark Ádám, Várhelyi Rita, Nyitrai Gergő, Horváth Zsolt, Szabó Mátyás Péter, Inoka Péter, filmrészletek: Márton Gábor Csaba, technikus: Gáspár András, beszédtréner: Jankovics Julianna, dramaturg: Nádor Zsófia, rendezőasszisztens: Eszes Valéria, rendező: Bakonyvári L. Ágnes.

Némi kétellyel indultunk útnak a MáSzínházba egy újabb Rómeó és Júlia variációra, mert az utóbbi időkben csak rossz színrevitelét láttuk a darabnak (a koncepciózus rendezői hanyagság által tönkretett Kertész utcai Shaxpeare-mosó az Örkényben, és az igen kártékony Lázár Ervin Program keretében ránk kényszerített Pesti Színházbeli Rómeó és Júlia). Lehet, hogy kifulladt a nagy szerelmi történet? Középiskolai kötelezőolvasmány-illusztrációvá silányodnak a Rómeó és Júliák? Nádor Zsófia dramaturg és Bakonyvári L. Ágnes rendező Kontra Veronája alaposan rácáfolt sötét gondolatainkra, igenis lehet friss, új nézőpontokat játékba hozó előadást alkotni a darabból!

Az előadás adatlapja a MáSzínház oldalán.

„Tisztelt hallgatóság, tisztelt esküdtszék! Közös érdekünk, hogy fényt derítsünk erre az érthetetlen és kegyetlen bűntényre, amelyhez foghatót városunk sosem látott, és amely örökre foltot hagy majd Verona és polgárai jó hírnevén, és közös kötelességünk elérni, hogy a bűnösök méltó büntetésben részesüljenek.” 

A nagy érdeklődésre való tekintettel mi, nézők, kivetítőn kísérhetjük figyelemmel a bíró (Szabó Mátyás Péter) által vezetett Matteo Capulet kontra Verona városa tárgyalást, amelynek célja kideríteni, hogyan halt meg Júlia. A tanúk vallomásait rendre megszakítja a színpadi játék, ahol a bíróságon elhangzottak megelevenednek. A dráma főszereplői így nem a szerelmespár lesznek, hanem Verona lakói, akik közül sokan birtokolnak információtöredékeket a rejtélyes hármas halálesetről. A hangsúly ezért nem azon lesz, hogyan mérgezi meg a teljesen értelmetlen vendetta egy közösség életét vagy a halálnál is hatalmasabb szerelem természetrajzán, hanem inkább azon, mit is tudunk mi, felnőttek a kamaszainkról. Van-e esélyünk megvédeni őket a külvilágtól és önmagunktól? Figyelünk-e rájuk valóban, vagy csak saját vágyainkat és félelmeinket vetítjük beléjük? Több, nagyon különböző szülői hozzáállást láthatunk a darab során. Demeter Orsolya Lady Capuletje leginkább saját vágyait élné ki Júlia kiházasításán keresztül. Az előnyös házasság a rangban fölöttük álló Páris herceggel kompenzálná saját üres házasságát, és jelentős társasági előnyökkel járna számára. Férje (Csonka Máté), bár nagyon szereti a lányát, nem képes a Lady lehengerlő akaratának ellenállni.

Középen Demeter Orsolya (Fotó: Oláh Gergely Máté)

A kétféle szülői hozzáállás a bíróságon is megmutatkozik, míg Lady Capulet dühös, addig Lord Capuletet teljesen maga alá temeti a gyász. Lord és Lady Montague (Várhelyi Rita és Nyitrai Gergő) olyan házaspár, aki azt hiszi, a gyereknevelés fárasztó munkája végre véget ért, ismét egymásnak élhetnek, Rómeó éli az átlagos veronai tinédzseréveket, nekik ezzel már különösebb tennivalójuk nincs.  

Pere Petra (Fotó: Oláh Gergely Máté)

Ezt támasztja alá az erkélyjelenet zseniális megvalósítása is. Mivel csak olyan információk kerülhetnek a színpadra, amelyeknek valaki tanúja volt, ezért az egész jelenetet nem láthatjuk. Júliát az anyja hallotta a szobából, és saját vágyvezérelt gondolkodásából kiindulva azt hitte, lánya Párisszal beszélget. Rómeót barátja – a bál után keresésére induló Benvolio (Halmágyi Gábor) – hallja meg a Capulet-kertben. Így a szerelmesek párbeszédét, időben is jelentősen elcsúsztatva, két töredékben hallhatjuk. Rómeó (Németh Csaba Péter) és Júlia (Pere Petra) ebben az előadásban nem beszélnek egymással, hiszen a bál zajos forgatagában senki sem hallotta első beszélgetésüket, és a nászéjszakának sem volt értelemszerűen tanúja. A mindent fölforgató kamaszszerelem misztérium marad, és ez így is van jól. Mit is érthetnénk belőle elmosódó emlékeinktől, jól és rosszul végződő kapcsolatainktól elvakítva?

Az első szerelem tiszta fénye már mindörökre elveszett számunkra.  

Jelentős szereplővé lép elő ebben a változatban Lőrinc barát (Stark Ádám). Nem a történetet előrelendíteni szolgáló epizodista, hanem nagyon is tudatos, jó szándékú manipulátor. Előttünk bontakozik ki a mesterterv, Rómeó és Júlia szerelmének felhasználása a város békéje érdekében. És végigkísérhetjük az egyre elkeseredettebb kapkodást is, amikor a terv útjába újabb és újabb akadályok gördülnek, majd a tragédia bekövetkezése utáni elszörnyedést és bűntudatot is. Sőt, itt még a patikus (Várhelyi Rita) is saját történetet kap, nem csak egy véletlenszerű kéz, aki a mérget adja, jelenlétével hangsúlyt kapnak olyan szempontok, amik bár örökérvényűek, gyakran elmegyünk mellettük szó nélkül.

Stark Ádám, Pere Petra, Német Csaba Péter (Fotó: Oláh Gergely Máté)

A MáSzínház értelmi fogyatékos- és autizmusban érintett színészei teljes összhangba kerültek saját szerepeikkel. Itt minden figura tudja, ki ő, miért van a színpadon, mi a története. Mivel minden szereplő egy-egy kulcsinformáció birtokosa, fontosságának teljes tudatában lép a bíró elé. A remek casting előnyt kovácsolt a szereplők sajátos beszédstílusából, mozgásából. Stark Ádám lassú beszédtempója ténylegesen megjeleníti Lőrinc barát tervező munkáját, ahogy mérlegeli tetteinek lehetséges hatását. Csonka Máté tétovasága a gyászból fölocsúdni képtelen apa fájdalmát, Demeter Orsolya temperamentuma Lady Capulet erőszakosságát. Német Csaba Péter szenvtelen beszédstílusa titokzatossá teszi Rómeót, a tettei és szavai közötti kontraszt egy kiismerhetetlen, bármikor kitörésre kész kamaszfiúvá teszi. Pere Petra rajongó, érzelmes és nagyon bátor. Az anya-lánya kapcsolatban mutatott hisztijei, Rómeóra vetett csodáló pillantásai hiteles Júliává teszik.

Szakály László, Demeter Orsolya, Csonka Máté (Fotó: Oláh Gergely Máté)

Az előadás érdeme, hogy minden egyes pillanatában olyan alapos munka mutatkozik meg rajta, ami a művészszínházakat is megszégyeníti. Mi ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy az általunk látott előadások jellemzően egy projektre szólnak, gondosan előkészítettek, a résztvevők nem csak szerepük jelentésének vannak teljes tudatában, hanem az alkotófolyamat kreatív szereplői is. Ebben a produkcióban ez az utóbbi minőségbiztosítási protokoll több mint érvényesül. Az előadás egy adott pontján tökéletesen érzékelhető volt, hogy ez a munka nemcsak a MáSzínház új szakmai csúcsa, hanem az ép emberekkel játszató budapesti színházak előadásai között is hatalmas kiugrás. Nem csak arról van szó, hogy a másságból előnyt kovácsolt a társulat. A fő problematikát kiválóan támogató szöveg érthetővé, mai szülő és mai gyerek számára is átélhetővé tette a középkori történetet. Az erkélyjelent kétszeri letükrözése úgy, hogy mindig csak a párbeszéd egyik felét halljuk, a kívül és belül folyamatos körforgása, a nézői szemszög beemelése egy strukturális réteggel mélyebbre, stoppardi szintre léptette ezt a rendezést. Az pedig, hogy ehhez nem kellett színész diploma, pusztán egy lelkes, profi, sérült színészcsapat, egyszerűen megrázó, megható és megsüvegelendő.

♥

Kedves Petra, Csaba, Orsolya, Máté, Ágnes, Bence, Gábor, László, Ádám, Rita, Gergő, Zsolt, Mátyás, Péter, Gábor, András, Julianna, Zsófia, Valéria és Ágnes, nagyon köszönjük ezt a csodás élményt!