Élektra - Stúdió K
Élektra – nyíltszíni emlékpróba, 50 éves a Stúdió K 6/6, Stúdió K Színház, 2022. május 22., 19:30
Játsszák: Kovács Lehel, Homonnai Katalin, Pallagi Melitta, L. Nagy Attila, Lovas Dániel, Sipos György, Nyakó Júlia, Spilák Lajos, Samudovszky Adrian, súgó, segédrendező: Lovass Ági, operatőr: Tóth Artin, rendezőasszisztens: Mátyás Viktória, fény: Berta Ninett, rendező: Fodor Tamás
(A képen az akkori címszereplő, Illés Edit Soltész Judit társaságában. Forrás: Selinunte Kiadó fb)
A Stúdió K 50 éves születésnapja alkalmából rendezett programfolyam utolsó alkalmaként egy egészen különleges eseményen vehettünk részt. A Stúdió K második nemzedékének egyik, 1986-ban bemutatott, ikonikus előadásának, az Élektrának, a rekonstrukcióját kísérelte meg a vendégművészekkel kiegészített társulat Fodor Tamás rendezésében, aki az eredeti előadást is rendezőként jegyzi. A darab színrevitele a nyílt próbáig jutott, aminek végigkísérése különleges csemege volt számunkra.
A 2022-es csapat egy része (fotó: Tóth Artin)
Annyi előnyünk mindenképpen volt, hogy 2019 márciusában láttuk már ezt az Elektra-változatot színre vinni a Budaörsi Latinovits Színházban Alföldi Róbert rendezésében, és az az előadás annyira erős élményként él bennünk, hogy gond nélkül tudtuk elhelyezni a most töredékesen előadott darab jeleneteit a nagy egészben. Analitikus megközelítésű blog lévén különös figyelemmel néztük egy rendezői koncepció szemünk előtti születését, annak színészi játékban való realizálódását, hiszen mi elemzéseinkben rendszerint pont ezeket a kompozíciós elemeket próbáljuk visszafejteni egy-egy produkció értelmezésekor, az alkotók szándékának koherens megvalósulását vagy a félresiklás okait keressük írásainkban. Ezen az estén arra volt lehetőségünk, hogy a rendező instrukcióinak sokféleségében, az instrukciók színészi megvalósításában merüljünk el, arra sajnos, az így is három órás eseménnyé nyúló próbán, nem volt lehetőség, hogy a többi alkotó munkájának hatását is meglássuk egy készülő előadásban. Pedig a színészek improvizatív vagy hosszas átgondolás utáni ötleteinek beépülése, a dramaturg meglátásainak nyomán bekövetkező változások vagy a fény- és hangtervezés értelmezésmódosító hatásai nélkül tényleg csak egy minimális töredékét láttuk egy színpadi produkció megszületésének.
Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy karakter értelmezésében, egy-egy szituáció kibomlásakor ebben a fázisban még mennyi út áll nyitva, melyek közül választani kell, hozzá kell igazítani egy egységes értelmezéshez, vagy egy nagyon makacs gesztushoz hogy kell az egész értelmezést hozzáigazítani. A kész műben csírájában még három-négyféle rendezés lapulhat, nem csoda, hogy egyes alkotók vissza-visszatérnek anyagokhoz, új színeket varázsolnak elő ugyanabból a műből. Az is látszott, hogy bármennyire szorít az idő, ha kijátszatlan konfliktusok vannak egy színészben, nem tud tovább menni, amíg ezt meg nem oldja. Samudovszky Adriánnak a Csavargó szerepében fontos volt a tisztáznia viszonyát Xuthoszhoz, a biztonsági főnökhöz, aki az előző jelenetekben brutálisan megalázta. Amíg ezt le nem játszotta, helyre nem tette Lovas Dániel karakterével, addig nem lehetett tovább lépni, hogy a jelenet a Pallagi Melitta által megszemélyesített Elektrának szóljon. Bár a soha el nem készülő mű csak egy segédvonalakkal felskiccelt vázlat volt, képzeletünkben kiszínezhettük, hogy ki milyen alakítást nyújtana egy kész produkcióban, és több-kevesebb vitatkozás után mindenkiben megtaláltunk valamit a rá osztott szerep magjából, ami köré kikristályosodhatna a kész alakítás. Nyakó Júlia (Kilissza) és Spilák Lajos (Trétosz) esetében volt ez a legkönnyebb, Lovas Dániel karakterének esetében a legnehezebb, Xuthosz szerepének értelmezésével megküzdöttünk, míg sikerült megfejteni, ami a darab ismeretében nem meglepő.
Samudovszky Adrián, Kovács Lehel (fotó: Tóth Artin)
Kovács Lehel vendégként vett rész a produkcióban, és remekül működött a Stúdió K művészeivel, Aigisztosként megmutatta, hogy remek párost alkothatna bármilyen előadásban Homonnai Katalinnal (Klütaimnésztra), Sipos Györggyel (Philebosz) vagy Lovas Dániellel. Ha már ókori történetről van szó, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy mintha maga a fátum vezetne minket választásainkban. Épp egy hete csodálkoztunk rá a KirakART egyik programján, a Bethlen Téri Színházban L. Nagy Atilla csodálatos összjátékára Kovács Domokossal a Fény derül címet viselő fizikai bábszínházi előadáson, és most Oresztészként sétált be a színpadra Phókiszból, hogy prózai színészi szerepben is láthassuk. A sors figyelmeztet minket, hogy L. Nagy Atillára figyelnünk kell, keresnünk kell a munkáit. Hatalmas segítséget jelentett a rendezőnek és játszóknak is Lovass Ági, aki súgóként és segédrendezőként tette gördülékennyé és élvezhetővé az estét.
♥
Kedves Lehel, Katalin, Melitta, Attila, Dániel, György, Júlia, Lajos, Adrian, Ági, Artin, Viktória, Ninett és Tamás, köszönjük ezt a rendkívül tanulságos estét. Legközelebb A Mars messze van, de a Föld sincs közel-re látogatunk el hozzátok. Még egyszer boldog 50. születésnapot kívánunk, öröm volt veletek ünnepelni!