Apertúra – A Perpetuum Manufaktúra: Hamlet, Gólem Színház, 2022. október 8., 15:00

Játsszák: Borsányi Dániel, Piti Emőke, Formán Bálint, zeneszerző: Formán Bálint, drámapedagógus: Szivák-Tóth Viktor, bábtervező: Hoffer Károly, rendező: Benkó Bence, fordította: Nádasdy Ádám, az előadásban Baka István versei hangzanak el.

Október 7-9. között az Apertúra társulata fesztivált rendezett az eddigi osztálytermi színházi előadásaikból (kivéve a Rinocéroszt), úgyhogy lehetőségünk adódott, hogy pótoljuk a Hamletet, aminek 2021 szeptemberében volt a budapesti bemutatója, pár nappal később, mint a társulat Rosencrantz és Guildenstern halott című előadásáé. Érdekes lehetett egyazon történet színével és visszájával is dolgozni egy időben, Piti Emőke és Formán Bálint mindkét produkcióban játszanak, így biztosan létrejött valamiféle egymásra hatás a két előadás között. A Rosencrantz és Guildenstern halottról itt olvashattok.

Piti Emőke, Borsányi Dániel, Formán Bálint (Apertúra fb.)

Az előadáshoz feldolgozó foglalkozás is csatlakozik, amelynek megtervezésében Szivák-Tóth Viktor vett részt drámapedagógusként. Az egyik eleme ennek a vitaszínházi formában feltett három kérdés, amiről beszélgethettünk az alkotókkal és nézőtársainkkal. Őrült-e Hamlet? Bosszút kellett-e állnia Claudiuson? Szerette-e Ophéliát? Mivel ezen a délutánon felnőtt közönség előtt játszódott le a jól ismert történet, többször is felmerült, hogy melyik Hamletre vonatkozik a kérdés? És ettől vált érdekessé a tapasztalt színháznézők számára a délután. Milyen Hamletet látunk ezúttal, milyen új színt sikerül kicsalogatni a jól ismert drámából. A középiskolások számára persze egyelőre ez lesz a Hamlet, ez a variáció fogja megalapozni a remélhetőleg egyre bővülő értelmezésüket.

Borsányi Dániel (fotó: Trokán Nóra)

Borsányi Dániel Hamletje igazi arisztokrata. Arroganciája zsigerből jön, szinte semmiben nem különbözik Claudius (Formán Bálint) hatalmi gőgjétől. Ennek kettős következménye lesz az értelmezésre nézve. Egyfelől az egész történet a királyi család belügye marad, a kizökkent idő helyretolásának kényszere nem lesz közérdekű; értjük, hogy Hamlet számára Dánia börtön, de éppúgy nem igazán érezzük át, ahogy Rosencrantz (Piti Emőke) és Guildenstern (Formán Bálint) sem, akiknek Hamlet kirohanása szól. Másfelől megértjük azt is, miért neki kell bosszút állnia apja gyilkosán, és helyreállítania a trón legitimitását. Ebben a világban nincs más, akinek felhatalmazása lenne az aktuális uralkodó felelősségre vonására. Hamlet teljesen elszigeteli magát mindenkitől, nem partner számára legjobb barátja, Horatio (Formán Bálint), pont úgy bánik vele is, mint a random őrökkel a bástyán, nem partner Ophélia (Piti Emőke), akit majdhogynem megerőszakol, majd rendkívül megalázó módon szakít vele, és ha ez nem lenne elég, még apját is megöli. Ráadásul a sírjánál sem a valódi fájdalom kitörését látjuk a Laertes-szel (Formán Bálint) való csörtében, csak egy újabb kakaskodó dominanciaharcot. Ophélia halálhíre utánra került közvetlenül a Lenni vagy nem lenni monológ, ez is visszás, szerelme halálának híre nem artikulálatlan fájdalomüvöltést, hanem cizellált egotripet vált ki a trónörökösből. Ez az előkészítés teszi igazán megrendítővé Piti Emőke Ophélia alakítását, még az őrülési jelenetét is ki lehet hagyni, így is belesajdul a szívünk tragédiájába. Nem tekinti partnerének Hamlet a Színészkirályt (Piti Emőke) sem, parancsolgat, félbeszakít, elhesseget. Piti Emőke méltósággal viseli ezt a bánásmódot, tökéletes profizmussal kezeli az itt inkább félművelt bugrisnak látszó királyfit. Ez a jelenet erőteljesen megkérdőjelezi számunkra, hogy Hamletben jobb uralkodója lenne-e az országnak, mint Claudius. Ugyanezt a gondolatot fűzi tovább bennünk Polonius (Formán Bálint) meggyilkolása, ami itt meglepő módon brutális fojtogatás a spontánabb leszúrás helyett. Majd a még ki sem hűlt holttest felett folytatódik a csak egy pillanatra félbeszakadó párbeszéd Gertrúd (Piti Emőke) és Hamlet között.

Piti Emőke (Apertúra fb.)

Két érdekes elemmel bővült még az előadás, az egyik problémamentesen illeszkedik a koncepcióba, a másiknál éreztünk némi illeszkedési zavart. Baka István költeményei több ponton olyan szinten simulnak bele a drámaszövegbe (ehhez nyilván kellett Nádasdy Ádám fordítása, az Arany-fordítással nem működött volna) , hogy igazán kíváncsiak vagyunk hogy a szöveget kevésbé ismerő középiskolások észlelik-e egyáltalán a vendégszövegek jelenlétét. Tökéletes választás, tökéletes megvalósítás. A megzenésített Helsingör című versből szeretnénk egy klipet, akárhányszor újrahallgatnánk (zeneszerző: Formán Bálint). A másik ilyen elem, a bábok (bábtervező: Hoffer Károly) szerepeltetése az előadásban. Claudius, Gertrúd és a Szellem kapott bábokat, minden jelenetüknél játékban is vannak, ezek a jelenetek többnyire remekül kiegészítik a színpad egyéb történéseit. Két ponton azonban – az Egérfogó-jelenetnél és a párbajjelenetnél – úgy éreztük, hogy a vásárikomédia-jelleg harsánysága elidegenítőleg hat, kizökkenünk az addigi hangulatból. Bár önmagában mindkettő élvezetes szekvenciát alkot, mi úgy éreztük, hogy az előadásba nem szervesülnek.

Formán Bálint, Borsányi Dániel (foto: Erdős Dénes)

Ha középiskolások vagy középiskolai tanárok lennénk, nagyon szeretnénk az Apertúra feldolgozásain megismerkedni ezekkel a klasszikusokkal. Erre van is lehetőség, az előadások meghívhatóak a középiskoláka. Mi az Anyegin.hu-n kívül mindegyiket láttuk, és jó szívvel ajánljuk nektek is, reméljük, azt is lesz lehetőségünk bepótolni.

♥

Kedves Dani, Emőke, Bálint és Bence, köszönjük, hogy láthattuk ezt az érdekes előadást.