2023. jan 24.

Diogenész

írta: Két Lámpás
Diogenész

Weiner Sennyey Tibor: Diogenész, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. január 14., 19:00

ezgif_com-gif-maker.jpg

Játssza: Formanek Csaba, írta: Weiner Sennyey Tibor, rendezte: Formanek Csaba

Különleges alkalom volt a Diogenész 35. előadása a Kettőspontban, Weiner Sennyey Tibor drámáját vacsoraszínházi keretek között adta elő Formanek Csaba a több, mint teltházas közönségnek. Pokorny Szilárd (Poxy) prezentálta a görög tepsis burgonyával, pitával és tzatzikivel felszolgált csirkeszuvlakit. Már ez önmagában zavarba ejtő. Diogenész, akinek minden vagyona egy hordó és egy lámpás, vendégül lát minket, decens polgárokat, éhenkórász pedagógusokat – ugyanis ezen az estén, rendkívül gáláns módon, a pedagógusok ingyen tekinthették meg az előadást; ezúton is köszönjük a szolidaritást, nagyon sokat jelent nekünk – és diákokat. Ad a nincsből. És ez az ellentmondás remek előkészítése a cinikus filozófusról szóló előadásnak.  

b342cb_3ca3ad5f0fd9452bb18900493431781d_mv2.jpg

Formanek Csaba (Fotó: Fekete Attila)

A drámának hatalmas személyes tétje van az előadó számára és a mi számunkra is. Van-e fontosabb kérdés, mint azt tisztázni, megélhető-e az autarkia, a tökéletes szabadság és függetlenség állapota, és ez valóban elvezet-e az erényes élethez, és valóban ennek elérése jelenti-e a boldogságot? Diogenész megpróbálja kompromisszumok nélkül élni az életét, nem hódol be sem a tudományos tekintélynek, sem a hatalomnak, nem hódol be a létfenntartása érdekében, inkább az igényeit csökkenti a legelemibb szükségletekre, és nem hódol be a személyes biztonsága érdekében sem. Szabad marad nincstelenként, szabad marad rabszolgaként. Egyetlen dologtól nem maradhat szabad , a vágytól, hogy emberi kapcsolatai legyenek. Barátság és szerelem nélkül ő sem tud élni, minden berzenkedése és Arisztotelész iránt való megvetése ellenére kénytelen elfogadni társas lény voltát és az ezzel járó kötöttségeket. Sokat jár a fejünkben mostanában ennek a dilemmának egy másik megfogalmazása, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikájában a Világ Legszabadabb Embere, ott, mesébe oldva, könnyebben megoldódik a probléma, Diogenésznek sokkal nagyobb küzdelmet kell folytatnia, ahogy nekünk, nézőknek is. Lehet hiteles, erényes, lehet szabad, lehet független, de hogy boldog lehet-e, az kérdés marad. Az előadás végi vastaps és kutyaugatás talán mégis azt jelzi, hogy legalább ezen az estén Diogenész sikerrel járt, embereket, közösséget talált, amiben elvei feladása nélkül élhet.  

b342cb_647df25cff364579b01bbdd861e94527_mv2.jpg

Formanek Csaba (Fotó: Fekete Attila)

Weiner Sennyey Tibor Formanek Csaba számára írt monodrámája egyszerre lírai, drámai és nagyon vicces. A különböző regiszterek jó ritmusban váltják egymást, feszes, üresjárat nélküli szerkezetet hoznak létre. A Diogenész figurához illő puritán színpadkép hagyja hatni a szöveget és Formanek Csaba intenzív játékát. A darab magába foglalja és élővé teszi azt a kevés életrajzi adatot és anekdotát, ami szinópéi Diogenészről fönnmaradt, de jócskán túlmutat a történelmi-életrajzi dráma keretein, a 2500 éves problémák mai hangon szólnak hozzánk, és látni való, hogy ennyi idő alatt sem talált rájuk az emberiség megoldást, van tehát dolgunk velük nekünk is. A dráma vége különösen szomorú aktualitást nyert a bemutató óta, a perzsák ellen indítandó háború eufóriájának felvillantása figyelmeztetés mindnyájunk számára, és szomorúan hitelesíti Diogenész tanításait.  

 

Diogenészben talán a világtörténelem egyik első akcióművészét vagy trollját is tisztelhetjük (nézőpont kérdése) Ezt Formanek Csaba ki is használja, a közönséggel folyamatos interakcióban, performanszokkal dinamizálja a monodráma formát. A közönség pedig jó játszótárs, reagál, nevet, meghökken, elgondolkozik, ahol kell. Ritka tünemény nézőtér és színpad ilyen egymásra találása, ezért az élményért is mindenképpen érdemes megnézni az előadást. És ahogy ezt a Kettőspontban már megszokhattuk, előadás után is érdemes volt maradni, nem csak a kiváló vacsora, de a remek társaság és a tartalmas beszélgetések miatt is. Úgy tűnik, a vacsoraszínházi formából hagyomány lesz, legközelebb a VerShaker – Versjátékok eseményén várható valami különlegesség.  

Kedves Tibor és Csaba és Szilárd, köszönjük ezt a csodálatos estét! 

Szólj hozzá

monodráma Kettőspont Formanek Csaba