Boda Tibor: Sűrített, TrainingSpot Társulat, 2023. február 21., 19:00

Játsszák: Manyasz Erika, Jobbágy Kata, Boda Tibor, az alkotók improvizációiból írta és rendezte: Boda Tibor 

Nehéz témát hozott nekünk a TrainingSpot Társulat régen várt új bemutatója, a Sűrített. A szobaszínházi keretek között megvalósított darab egy fiatal, korunkbeli nőt és az őt ápoló férfit kíséri végig a halállal való találkozás és a haldoklás stációin. Tipikus XX-XXI. századi egyénként, a mi viszonyunk sem problémamentes az elmúláshoz, nem kapaszkodhatunk már ősi rítusokba, de új rituáléink sem alakultak ki, marad az elfojtás, a távolítás és a halálfélelem. Épp ezért általában aktívan kerüljük azokat az alkotásokat, legyen az regény, film vagy színház, amik erről szólnak. Egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat a csapatokat, akiknek az alkotásait ennek ellenére kihagyhatatlannak érezzük. A Trainingspot Társulat az egyik ilyen, és jól tettük, hogy az előadás megnézése mellett döntöttünk, mert gazdagabbak lettünk egy felemelő, katartikus és elgondolkodtató élménnyel.  

Manyasz Erika, Boda Tibor (fotó: Mészáros Zoltán) 

Bizonyos szempontból a Sűrített a TrainingSpot Társulat sikerdarabjának, a mostanság a KuglerArtban játszott, de márciusban a MU Színházban is megnézhető Nálatok is esik? párdarabja. Mindkét esetben egy atipikus, de nagyon szoros kapcsolatban lévő férfi és nő viszonyába láthatunk bele, és mindkét esetben megtörténik, hogy a nő megfogalmaz egy mindkettőjük számára sorsfordító kérést. Szép ív húzódik így a két darab témája, az élet és a halál, a születés és az elmúlás között. Közös még a két darabban, hogy Boda Tibor nagyon hitelesen megszólaló, erős női karaktereket tud írni, és ezekhez a karakterekhez egyenrangú partnerként viszonyuló, érzékeny és vívódó férfitársakat. A Sűrítettben már az alapszituáció is nagyon érdekes. A hasnyálmirigyrákkal diagnosztizált újságíró Marit (Manyasz Erika) volt férje, Józsi (Boda Tibor) ápolja. Mari és Józsi tizenhárom éve elváltak. Mi történt velük, miért váltak el az útjaik? És hogy lehet ennyi idő után is olyan szoros a kapcsolatuk, hogy Józsi minden egyes napját Mari ápolásával tölti, szabályosan ki kell rakni az ajtón, hogy hazamenjen új barátnőjéhez? 

Jobbágy Kata (fotó: Mészáros Zoltán)

Leginkább a játék időkezelése fogott meg minket. Az előadás két órányi jelenében kétféleképpen telik az idő. Józsi idejét követhetjük nyomon a naptáron, a napok, hetek rohannak, a munka, a külvilág eseményei a magánélet és Mari ápolása hajszolja a karaktert. Józsi tanárként dolgozik, ami alapból folyamatos adrenalinfröccs és érzelmi hullámvasút, de most, bekapcsolódva a tanártüntetésekbe, még felfokozottabb érzelmi állapotba kerül. A kezdeti eufória, az egyre nagyobb szerepvállalás az eseményekben és ennek következményei, az érzelmi csúcspontok és mélypontok felgyorsítják, szinte számára is követhetetlenül besűrítik az időt. Mari számára ugyanez a három-négy hét végtelenül lelassul, az idő kitágul számára, a fájdalomtól fájdalomig, hányingertől hányingerig tartó percek végtelennek tetszenek. A kitágult időben nincs más választás, mint gondolkodni, számot vetni, végigmenni az egyetlen megmaradt ösvényen, a gyász stációin. A darab kezdetén Mari és Józsi más-más szakaszában tartanak a gyásznak. Józsi még a tagadás fázisában van, mikor Mari már a haragéban. Józsinak itt is loholnia kell, hogy beérje Marit, hogy azt a támogatást tudja neki nyújtani, amire a nőnek éppen szüksége van.  

Manyasz Erika, Jobbágy Kata (fotó: Mészáros Zoltán)

Az előadás valódi tétje az, hogy sikerül-e Marinak végigmennie azon az úton, aminek a vége a jó halál, az elfogadás, a megbékélés. Az első fázisban intellektuális úton közelíti meg a problémát, ahogy valószínűleg eddig is tette, mint újságíró, valószínűleg ez volt az elsődleges megküzdési stratégiája a krízishelyzetekben. Úgy barátkozik a halállal, hogy utána olvas. Bizarrabbnál bizarrabb temetkezési szokásokkal, haldoklási rituálékkal sokkolja Józsit és minket. Az alkudozás fázisa számára a kontroll visszaszerzésének kísérlete. Megírja saját nekrológját, és dönteni akar saját halálának idejéről és módjáról. Józsi addig követi ezen az úton, amíg teheti, a nekrológot még fölolvassa, de a passzív eutanáziában való részvételt már nem tudja vállalni. Marinak új segítőre van szüksége. Ekkor lép be a képbe a Jobbágy Kata által játszott Gabika, a szomszéd gyerek. Gabika jelenlétével, humorával, kíméletlen őszinteségével elhozza azt a felszabadulást Marinak, ami végül elvezeti a megbékéléshez. De kicsoda is Gabika? Neme és életkora eldönthetetlen, felülről érkezik, és trombitán játszik. Lehet, hogy ő Józsi és Mari meg nem született gyereke? Az a hiány, ami Mari szemében sikertelenné tette az életét? Az az utolsó probléma, aminek rendbe tétele nélkül képtelen eljutni a megbékéléshez? Vagy ő Mari személyes halálangyala, akinek feladata kíméletesen és szeretettel átkisérni a határon? Mi e között a két megfejtés között vacillálunk, de számtalan értelmezés lehetséges még, szívesen olvasnánk a tieiteket is.

 Manyasz Erika, Boda Tibor (fotó: Mészáros Zoltán) 

A remek szövegeket már megszoktuk, sőt el is várjuk a TrainingSpot Társulat előadásaitól, ahogy a pszichológiai hitelességet és a megalkuvásmentes témaválasztást is. A nehéz témák humorral elviselhetővé tétele is védjegye a társulat munkáinak. Ami új volt ebben az előadásban számunkra, az a zene koherens és jelentéses használata és a jelmezek szimbolikája, melyek egyszerre mindennapiak, a jelen valóságunkra utalóak, közben finoman jelzik a szereplők lelkiállapotának változását is. Újdonság számunkra az a csipetnyi mágikus realizmus is, ami megjelent a Sűrítettben, és elérte, hogy a nyomasztó téma ellenére felemelően, felszabadítóan érjen véget számunkra az este. 

♥

Kedves Erika, Kata és Tibor, hálásak vagyunk ezért a csodálatos élményért!