4.33, Kelet-Nyugati Alkotóműhely, TIM Stúdió, Josephus Benedictus alászáll – Hagyománysértő Színházi Események Fesztiválja, 2023. május 5., 19:00

Alkotók: Szigeti Bálint Barabás, Sajti Kinga, Huszerl Bence, Salamon Eszter, Mató János 

Május 5-19 között zajlik Budapesten a Josephus Benedictus alászáll – Hagyománysértő Színházi Események Fesztiválja, melynek nyitóelőadása volt a Kelet-Nyugat Alkotóműhely 4.33 című performansza. A fesztivált Iványi Domokos álmodta meg és szervezte össze az eseményoldal szerint azért, hogy:  

„Célunk, hogy - a kalapos királyhoz hasonlóan - a magyar közönség nagyobb szeletével is megismertessünk olyan (színházi) trendeket, melyek más országokban akár már évtizedek óta bevett gyakorlatoknak számítanak, de itthon a szocreál hagyományok miatt még mindig nem terjedtek el a mainstream kulturális életben.”

https://www.facebook.com/events/173567195584310

Ha végignézitek a fesztivál tíz előadásból álló kínálatát, láthatjátok, hogy a koncepcióhoz milyen remekül illeszkedő partnereket és előadásokat sikerült találni. A fesztivál másik célja, hogy összehozza a különböző, elszigetelten működő műhelyek alkotóit és közönségét. Csodálkozzanak rá egymás munkájára, alakuljanak ki új ismeretségek, munkakapcsolatok és nézői szokások. A tegnapi, teltházas nyitóelőadás előtt a TIM Stúdió (VIII. Puskin u. 2.) járdaszakasza megtelt lelkesen beszélgető emberekkel, a messziről érkezők miatt kis empatikus csúszás volt, de senki nem nézte az óráját, mindenki örömmel merült el ebben az ajándék harminc percben, régi ismerősök vették föl újra a fonalat, új találkozások történtek.  

https://www.facebook.com/keletnyugatialkotomuhely/videos/633308441529036/

A Kelet-Nyugati Alkotóműhely Samuel Beckett rádiójátékát, a Zsarátnokot és Jonh Cage 4.33 című zeneművét használta fel emberkísérletéhez. Hogyan reagálunk a csendre és a sötétre a színházban. Milyen hosszúra nyúlnak a másodpercek egy színházi térben, ha nincs inger, amire reagálni lehet? Mi a szerepem nézőként egy ilyen helyzetben, milyen elvárásokat közvetít ez felém? Ez érdekes és elgondolkodtató része a koncepciónak. A Zsarátnok lényegében egy öregemberről szól, aki nem nagyon tudja elengedni apja halálát, mindemellett a gyerekében sem képes megtalálni az örömét, egyszerűen egy keserű múltban ragadt, a jelen pedig semmilyen számár. Mint egy gép pörög a múlt emlékei körül, ráadásul ezek az emlékek, lévén hiperrealista a darab, csak töredékesen jelennek meg mind szövegben, mint jelenetekben. A rádiójáték forma adná a gerincet a darabnak, amelyben a hangok és a beszéd ismétlődései, hangicsálások, kiáltások visszatérő motívumai adnák a produkció strukturális élvezeti értékét. Aki át képes magát adni annak az érzésvilágnak, amiben egy ilyen öregember, ráadásul bekattanni készülő öregember van, annak felajánl a darab némi hangulati azonosulást, de akkor sem ártana ezt előkészíteni valamivel. Tény, hogy a zavarba ejtő taps, a 4 perc 33 perces csönd kapcsán megszólalt, csak nem tudni, hogy azért vagy másért.

A felhasznált művek előzetes ismerete nélkül az előadás értelmezése megugorhatatlan nehézségekbe ütközik, és még a rádiójáték friss olvasmányélménye is kevés tud lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, mi végre került színpadra ez a produkció? Éreztük a rengeteg és feltehetően élvezetes, kreatív munkát, amit az alkotók beletettek az előadásba, de nem éreztük azt a közlésvágyat, ami éppen ezt a történetet, érzést vagy létállapotot pont most, pont nekünk át akarná adni. Volt már ilyen élményünk színházban, amikor látszott, hogy az alkotók rengeteget tanultak abból a folyamatból, aminek eredményeként a produkció létrejött, a végeredmény valamiért mégsem lett közérdekű, közhasznú, közös kulturális térbe helyezett alkotás. Hatalmas technikai bravúr volt például a Stúdió K részéről egy némafilmet színpadra állítani Amikor én halott voltam címmel (ennek május 31-én lesz az utolsó előadása), vagy Fekete Ádám Racine-rendezése, a Béranyám, én egy búcsúban rekedtem, aminek tényleg egyetlen létjogosultsága, hogy a FreeSzFE-s hallgatók megbirkózzanak egy szinte mondhatatlan szöveggel egy teljesen konfliktusmentes dráma kapcsán. Azok a technikák, azok az együttgondolkodások, amik alapján az alkotók létrehozták a 4.33-t fontos és jó alapjai lehetnek egy olyan előadásnak, amit valóban a közönség megszólítása motivál. Mi kíváncsian várjuk!  

♥