A k2 Színház előadása, Átrium Film-Színház, 2017. április 22. 19:00

Bíró Kriszta m.v., Boros Anna, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt. Gyöngy Zsuzsi m.v., Horváth Szabolcs, Piti Emőke, Viktor Balázs, díszlet: Jeli Sára Luca, jelmez: Palánki Hedvig m.v., produkciós vezető: Erdélyi Adrienn, rendezőasszisztens: Kovács Zsuzsi, rendező: Fábián Péter, Benkó Bence

Idődarab. Egy igazi antidarab. Mert nem az van, hogy nem történik benne semmi, hanem, hogy nem is kell, hogy történjen benne bármi. Hogy aztán ez a semmi mégis mennyire valami, az már bizonytalan. Mi mindenesetre kétszer is ácsorogtunk tanácstalanul, aztán vagy nem történt semmi (sömmi) vagy történt valami. Nehéz megmondani, hogy ez jó volt vagy nem, de mivel ezt a k2 csinálja velünk, ezért inkább jó. Nos, de térjünk a tárgyra! Miről szól? Kb. erről:

,,Nincs történet? Nincs íve az elbeszéléseinknek? Hát mért nem tetszik olyan életet élni, amelynek íve van?[...]
Mért tetszik pszichoanalitikushoz járni, vagyis mért tetszik lábjegyzetelni a saját életét, mért tetszik álldigálni a saját élete mellett, mért nem tetszik átélni, mért csak reflektálni, reflektálni? Mért nem tetszik elfeledkezni az életről, épp azáltal, hogy élni tetszik?
Mért tetszik folyton rohanni? Mért nem tetszik egy aranykorban élni?
Mért tetszik újra meg újra új életet kezdeni, mért nem tetszik tudomásul venni, hogy egy életünk van, mért nem tetszik tudni, hogy egy életem, egy halálom, mégis megpróbálom, mért nem tetszik…'' [innen, ha nem tudnád]

Díszlet: A padlás. a jelmez nem, csak kicsit, de az is hajaz rá. Hogy lehet egy nyomozónak zöld tornacipője és piros melegítőnadrágja? Mondjuk nyilvánvaló hogyan, SPOILER ON [...] SPOILER OFF

A rendezés és a színészi játék egészen kiváló. Az egész darab ezen áll vagy bukik és azért mondhatjuk, hogy összességében jó, mert azt, amit Fábián Péter, Benkó Bence kitalált, mindannyian kiválóan meg tudták valósítani.

A jó szöveg viszont nagyon hiányzik. Van benne sok érdekes szövegrészlet, ezek között néhány nagyon jól megírt ütős is. Mégis az a helyzet, hogy például a fizikus szövege iszonyatosan lapos. A hátunk mögött ezt egy néző az őszinte sóhajával ki is fejezte: ,,jaj''. Amikor jön újra Kramm Márta rektor (Bíró Kriszta) monológja az ember kizökken és leginkább azt várja, hogy legyen már 5 perc múlva (cájtspringen), amikor már nem az megy hanem valami más. Igen, ami rossz, az rossz, ami fáj, az fáj. Bíró Kriszta természetesen mindent megtesz, hogy a fiatalok által rosszul megírt szöveget a lehető legjobb színészi játékkal ellensúlyozza.

A szövegek egyenetlensége természetesen védhető lenne azzal, hogy ezek a darab koncepciója alapján ,,nézői'' termékek. Itt nem részletezendő okokból arról van szó, hogy több kis független történetet látunk kibontakozni sorban, melyek azért idővel egy pontba konvergálnak. Önmagában ez egy nagyon érdekes helyzetet tudna teremteni, gondoljunk csak a Szent Lajos király hídjára.

Péntek délben, 1714. július 20-án, Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak.

Vonzza a néző érdeklődését a tragikus illetve jelen esetben tragikomikus végkifejlet felé. Ám a szövegek nem csak a karakterek párbeszédéből, hanem a karakterek által írt szövegeiből is áll. OK, de, abból, még hogy Sárbogádi Jolán nem ír jól nem következik, hogy Parti Nagy ne írna jól. Sárbogárdi Jolán ugyanis olyan rosszul ír rosszul, hogy az már jó és ez Parti Nagynak köszönhető. Ennél a darabnál viszont a karakterek alkotta szövegek nem mindig elég rosszak, ha rosszak, így tehát csapnivalóan rosszak. 

Kiemelkedő és lebilincselő a Boros Anna és Gyöngy Zsuzsi által előadott történet, mely egy testvérpár valósággal való szembesüléséről szól. Ez megy a legmélyebbre. Az alaposan megfontolt gyáva, és végiggondolatlanul bátor konfliktusáról szól. Meddig mehet el egy fiatal felnőtt racionálisan a szabadság megélésében Kelet-Közép Európában? 

Nagyon jól meg van írva Fehér Gábor újságíró (Domokos Zsolt) szövege. A publicistából, az őszinteségi rohamja után egy egészen szerethető karakter bontakozik ki. Sajnos a történet arra fut ki (ahogy a Lehel nevű szerep bírósági jelenete is), hogy nincs nemzeti és urbánus, vagy legalább is nem kéne lennie, mert mindannyian egy ország polgárai vagyunk és összetartozunk. Ez azonban olyan nagy falat, hogy egy ilyen előadásba csak klisészerűen lehet belegyömöszölni, ahogy az itt meg is történik. De nem baj, mert a népi-urbánus szembenállást már feldolgozta a Terminál Workhouse társulat zseniális és katartikus módon a Szkénében játszott M/Ámor, vagy amit akartok előadásában, ezért akinek hiányérzete van ilyen téren, annak ezt az előadást ajánljuk.

Kimagasló élményt nyújt Csáky Tamás színikritikus (Horváth Szabolcs) színeváltozása, a színészi jelenlétben ez az előadás egyik csúcspontja. A másik Domokos Zsolt újságírójának felolvasása. Mindenesetre a szerep annyira megtetszett k2-éknek, hogy videobloggert csináltak Csákyból, ezt láthatjuk alant :D 

SPOILER ON

Csáky központi jelenetének zsenialitását az önmagára hivatkozás paradoxona alapozza meg. Egy ideig tudjuk követni a gondolatmenetét, de amikor az önreferencia köre zárul, nincs ember, aki megértené az állítások tartalmát. Ráadásul kiválóan megágyaznak ennek a csúcspontnak az utalások a nagypapa paradoxonra vagy a nempipára. Ezt nagyon jól építette fel Péter és Bence és nagyon jól valósította meg a társulat. 

Sajnos nagyon nem tudtak mit kezdeni az LMBT témát az arcunkba nyomó bírósági jelenettel. A nyilvánvaló sekélyességet, ötlethiányt hülyéskedéssel ellensúlyozták. Garantált a nevetés, ha bírósági szituációban József Attila-sorok vannak felemlegetve egy kamasz által. A jelenet központi karakterét, aki amúgy nem LMBT ember kinevetjük, de ezzel együtt az egész LMBT megértés/nem megértés téma válik nevetségessé. Súlyosbít a helyzeten az, hogy az LMBT karakter úgy van láttatva, mint naiv vidéki fiatalokat megtévesztő értelmiségi, továbbá, hogy ez a karakter a nyomorult, rettegő és tudatlanságában agresszív falusi bácsit nácizza le, azaz provokálja, akiből így kitör a düh és orrba vágja provokálóját. Igen, ez egy kifejezetten szalonhomofób narratíva. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ezt akarták elérni k2-ék, csak háááát, ha beleláthatja a néző, akkor benne van. Egy kicsit kevesebb iróniával és mondjuk József Attila helyett Ismerős arcok szövegek idézésével akár a Nemzeti Színház színpadán is el tudjuk képzelni ezt a jelenetet. :D XD XD

SPOILER OFF

Borsányi Dániel, Piti Emőke, Viktor Balázs most nem kapott erős szerepeket, de legalább tudnak pihenni. Van nekik elég sok súlyos darabjuk, amiben megmutatják a nagyságukat.

A darab a fiatal felnőttek életkezdési válságáról szól. Hiteles, amennyiben ők maguk is fiatal felnőttek, mindazonáltal nem mondhatjuk, hogy Budapest egyik legjobb színházi társulatának tagjai életvezetési válsággal küzdenének. Egy színész nem ilyenkor szembesül életvezetési válsággal. Ebből a szempontból azonban már koránt sem lehet az élményeiket hitelesnek nevezni, holott mind a rendezés, mind a színjátszás ebből a hitelességből akart volna táplálkozni. Baromi jók, de nem elsősorban a mai társadalmi problémák feldolgozásában, hanem – egyelőre – az univerzális problémák feldolgozásában.¹ Illetve most még ez sem sikerült, mert nem jutunk el ahhoz a mélységhez, ahova lehetne, amit a fiatalság tragikumának, a fiatalság tragikumának, a fiatalság tragikumának, a fiatalság tragikumának, a fiatalság tragikumának, a fiatalság tragikumának nevezhetnénk.¹ Nem jutunk el ahhoz a súlyhoz, amit David Lynch (aki a Twin Peaks idején sem volt fiatal) be tudott nekünk mutatni.

Jegyzetek

^{1. Arra, hogy azt nagyon tudják jó példa a Mielőtt az éj leszáll c. előadásuk. ↩}

^{2. A linkek György Péter, Finom kardigánok, Filmvilág, 1992/2. cikkére mutatnak, főleg az utolsó bekezdések miatt: ,,Lynch tehát, ugyanúgy, mint két előző filmjében, megkülönböztetett jelentőséget szán a fiatalok világának. Az Új nemzedék – az örök Ádám országában és vidékén járunk – sorsának ábrázolásakor mintha véget érne a Twin Peakset egyébként végig uraló irónia. Laurát tényleg megölik azok, akik belekeverték a kábítószer világába, a város embere tulajdon lányába akad saját kuplerájában, egy másik lányka értelmetlen tűzhalált hal a végül felgyújtott malomban. A világ, úgy tűnik, nem kedvez az új nemzedéknek, ha ártatlanságról, tisztességről van szó. Hiszen a felnőttek vagy tökkelütött naiv idióták, vagy végtelenül romlott gazemberek, legjobb esetben egyszerű őrültek, akik az öngyilkosságba menekülnek.''↩}