Robert Merle Mesterségem a halál c. regénye nyomán:

Hűség, k2 Színház, MU, 2017. december 19. 20:00.

Játsszák: Boros Anna, Domokos Zsolt, Horváth Szabolcs. Dramaturg: Sándor Júlia, drámainstruktor: Zewde Eszter, munkatárs: Radnai Fruzsina, rendezőasszisztens: Kovács Zsuzsi, rendező: Benkó Bence.

A k2 ezzel az előadással megalkotta az Antigoné tökéletes párdarabját. A Fábián-Benkó rendezőpárosból Benkó Bence vállalta az ólomsúlyosságú produkciót, szemben Fábián Péternek a nézőt felfelé húzó előadásával. A két rendező figyelemreméltó módon egészíti ki egymást a k2 társulat kétfelé osztott csapatában is. Az Antigonéban láthattuk az autonómia, a totális önazonosság, a hatalommal szembeni lázadás esszenciáját, itt végig nézhettük a tökéletes konformizmust, önfeladást, lojalitást. Mindkettő sok gondolkodni, megbeszélni valót ad az elsősorban megcélzott középiskolás korosztálynak, amit a társulat szakértők bevonásával is segít, akár előkészítő, akár az előadást feldolgozó foglalkozás formájában. Sajnáljuk, hogy, mi ebből kimaradtunk, felnőtt nézőként is nagy szükségét éreztük a kibeszélésnek.

Részletek a k2 színház és az előadás fb oldalán.

Horváth Szabolcs, Boros Anna, Domokos Zsolt a nézők között. (Fotó: k2 fb.)

A körbeülhető játéktér meglehetősen puritán, mindössze egy tábla, három vödör krétapor és néhány kréta elégséges a főhős 1913 és 1947 között sok helyszínen játszódó életének megelevenítéséhez. A nézőket a szereplők köré rendező ültetési rend erős üzenetet hordoz. Mi, nézők, nem bújhatunk el egymás mögé a megszokott jótékony homályba, mind tanúi, cinkosai vagyunk az eseményeknek. Egymás minden rezdülését kénytelenek vagyunk észrevenni, a belefeledkezést, az unalmat, az undort, a megrendülést. A Mu Színház technikai adatottságainak köszönhetően a műben fontos szerepet játszó hideg is végig társunk marad az előadás során, egyre növekvő külső és belső vacogásunk különösen zsigerivé teszi az élményt.

Domokos Zsolt (Fotó: Puskel Zsolt.)

Ha az az érzésem támadt, hogy viselkedésem nem igazodik a "szabály"-hoz, elszorult a torkom, lehunytam a szemem, nem volt bátorságom körülnézni, féltem, hogy a tárgyak a szemem láttára megsemmisülnek.

Főhősünk, Rudolf Lang, az ő kiskamasz korától bejárt útján keresztül kéne megértenünk, hogyan válik valaki a XX. század egyik legborzalmasabb tömeggyilkosává. Domokos Zsolt megmutatja nekünk a megfélelmlített gyereket, az egyre aggasztóbb pszichés tüneteket mutató kiskamaszt, a fronton megnyugvást és feladatot találó, fiatalemberré serdülő fiút, a háború után újra talajtvesztő munkanélkülit, a lóápolásban és gazdálkodásban örömet lelő fiatal felnőttet és a technokrata lágerparancsnokot. Rudolf szenvtelenül, távolságtartóan narrálja végig egész életét, egyetlen hátborzongató monológban csillan föl a szeme, melegszik át a hangja, mikor hosszú gyötrődések során sikerül megoldania, hogy napi 500 helyett naponta 2000 zsidót gázosíthasson el. Embert próbáló feladat volt ellenállni Domokos Zsolt lendületének, nem belefeledkezni sodró játékába, észben tartani, hogy mi is okozza lelkesültségét voltaképpen.

Horváth Szabolcs (Fotó: Puskel Zsolt)

Für mich gibt's nur eine Kirche, und die heisst: Deutschland

A regény összes többi szereplőjét Horváth Szabolcs és Boros Anna személyesíti meg. Horváth Szabolcs a gyerekkori baráton, Hanson kívül csupa olyan szereplőt alakít, akik erős befolyással voltak Rudolf Lang életére és nézeteire. Ő a vallási fanatikus apa, az első katonai parancsnok, az öngyilkosságtól eltérítő, a náci eszmékkel megismertető munkatárs, a házasodást parancsba adó pomerániai földbirtokos és Himmler, a leginkább tisztelt példakép és parancsnok. Horváth Szabolcs alakításában minden figura önálló, karakteres egyéniséggé válik. Félelmetesek, viszolyogtatóak, mi nézők sem merünk a szemükbe nézni, ahogy véghordozzák rajtunk a tekintetüket. A kiváló dramaturgnak, Sándor Júliának köszönhetően minden Rudolf számára apafigurát jelentő szerepnek van egy hangsúlyos, jól megjegyezhető mondata, melyet Rudolf útravalóként vihet tovább, egyre inkább leépítve saját személyiségét, feloldódva az engedelmességben.

Boros Anna (Fotó: Puskel Zsolt)

Elsie semmiről sem tud.

Boros Anna játssza az összes olyan szerepet, amely elmulasztotta megszakítani az ördögi kört, amely esetleg letéríthette volna Rudolf Langot borzalmas útjáról. Nem tudjuk, sikerrel jártak volna-e, de próbálkozásuk hiánya feltűnő. Persze lehet, hogy csak egy kis esélyt szeretnénk adni, annak hogy másképp történjenek a dolgok, ezért érezzük hibásnak az anyát, a gyóntatópapot, a gyámot, a feleséget. Boros Anna a haláltábor valóságával és férje igazi természetével való szembesülésekor rendkívül megrázó alakítást nyújt, igazi csúcspontját képezve ezzel az előadásnak.

Pillanat a Hullám (Die Welle) c. 2008-as filmből.

Miért nézessük meg gyerekeinkkel, tanítványainkkal ezt az előadást, amellett, hogy igazi színházat, remek színészeket láthatnak? Talán, hogy válaszolni tudjunk a Hullám című könyvben leírt kamaszok kérdéseihez hasonló felvetésekre:

Az nem lehet, hogy miközben a nácik halomra ölték a táborok foglyait, a németek azt állították, hogy semmiről sem tudtak. Hogy tehettek egyáltalán ilyesmit?”

◊

Kedves alkotók, köszönjük ezt a megrendítő előadást!

Jegyzetek

• Robert Merle: Mesterségem a halál. Európa Könyvkiadó, 1978.
• Todd Strasser: A Hullám. Athenaeum, 2008. (az idézet a 20. oldalon található)
• Die Welle (2008), rendezte Dennis Gansel