Díszelőadás, Titkos Társulat/Kárpáti Péter, Trafó Ház, 2019. január 30., 18:30

Játsszák: Kárpáti Péter, Téri Gáspár, Julia Jakubowska, Hevesi László, Kárpáti Liza. Dramaturg: Zsigó Anna, látvány: Veronika Keresztesová, fény és hang: Lengyel Ákos, workshopvezető, konzultáns: Alida Bevk, pszichiáter, konzultáns Frigyes Júlia, asszisztens: Barok Andrea, produkciós vezető: Trifonov Dóra, író, társrendező: Kárpáti Péter, társrendező: Téri Gáspár.

Kárpáti Péter egységes stílusban megalkotott szövegeinek sora most a dualizmuskori akadémiai fogalmazás és szóhasználat területéről származó stílusimitációval folytatódik. A Díszelőadás ez esetben nem annyira a spontán színészi pillanatok ellesésének feldolgozásából származik, hanem – legalábbis a szöveget tekintve – nagyon is íróasztal mögött kidolgozott munka. Az előadás verbális keretét a pesti Pasteur Intézet megnyitóján elhangzó díszelőadás, pontosabban ennek fikciós történetekkel kibélelt, mellékszálakkal jól körülhatárolt fantasztikus variánsa szolgáltatja. Kárpáti Péter igazi mesélőként, főleg ücsörögve, néha felállva és a nézők körül sertepertélve adja elő monológját, ám a mesét – amely súlyosan valóságos eseményekre támaszkodik – egy másik dimenzióban is közlik velünk az alkotók: mozgásban, hangokban, fiziológiai jelenségekben elevenednek meg megrázó módon az elbeszélés mellékszereplői, elsősorban is a kísérleti állatok és emberek. Az előadás hatalmas és minuciózus dekonstrukciós munkát végez el. A tudomány hősiességének és nagyságának mítoszát a szemünk előtt bontja le, és mutatja be az erkölcsi romokból kivilágló tudományetikai problémát: felmutathat-e olyan eredményt a tudományos kutatás, ami a velejáró állati és emberi szenvedések beláthatatlan sokaságát ellensúlyozni képes.

Az előadás oldala a Trafó Ház oldalán.

A produkció, lényegében az, amit a cím sugall. Egy díszelőadást hallunk, amely akár 1890. április 15-én, a Magyar Pasteur Intézet megnyitóján is elhangozhatott volna, az intézet létének kiharcolója és első igazgatója szájából. Mindannyian ismerjük azt a szóhasználatot, azokat a fordulatokat, ha máshonnan nem, éppen hasonló ünnepi beszédekből, melyeket iskolaudvarokon ácsorogva hallhattunk, ahogy a szónok idézi az amúgy is ünnepélyes alkalom során a még ünnepélyesebb, még patetikusabb tudósi önvallomásokat. Még az 1960-as években is fellelhető volt ez a stílus, ami aztán visszavonulót fújt. Ezen romantikus fogalmazásmód visszaszorulásával a tudomány világmegváltó ideológiája is lassan feledésbe merült, és számunkra már inkább hétköznapi, mint ünneplőbe öltözött tevékenység a kutatás.

,,[A veszettség elleni oltás nagyfokú egyszerűsítésének feladata] vezérelt engem is, midőn ezen úgy tudomá­nyos mint humanisticus szempontból nagy horderejű kérdés tanulmányozásához fogtam, mindjárt 1885-ben Pasteur említett közleményeinek megjelenése után. Mindenek előtt a veszettség fertőző anyagának természetét kellett tanulmányozni, melyre nézve Pasteur megelőző négy évi vizsgálatai egészen új világot derítettek.'' (Hőgyes Endre, A veszettség gyógyításáról: kísérleti és statistikai tanulmány, tekintettel különösen a Pasteur-féle prophylacticus gyógyításra, 1888.)

Vajon milyen lehet egy orvoskari dékán agya? Kárpáti Péter, Julia Jakubowska. (Fotó: Véner Orsolya,  Trafó Ház.)

Érdemes megfigyelni, hogy ez a körmönfont fogalmazás éppen ott lelkesült és érzelmes, ahol a tudomány, és elsősorban a tudós, mint egyén, diadaláról vagy szenvedéseiről van szó, és éppen ott távolságtartó, tudományoskodó és bagatellizáló felhangú, ahol a környezetének szenvedéseiről kéne beszélnie. Állatok szenvedéseiről, amelyek közé a korban a pszichiátriákra bekerült hisztériával diagnosztizált cselédlányok is beletartoztak. A monarchia által okkupált Balkánról idehozott, ebdühhel (veszettséggel) megfertőződő bosnyák férfiakon végzett kísérletekhez kellett miniszteri engedély, de a beteg cselédlányokon való kísérletezéshez semmi sem kellett. 

Az állatkísérletekben elpusztított kutyák ezreinek emlékére állított emlékmű a Grodnói Orvosi Egyetem előtt.

A díszelőadást tartó kísérleti fiziológus akadémikussá kinevezése lényegében azért történt, mert kifejlesztett egy eszközt, mely a kísérleti állatot mozdulatlanná feszíti ki, és így könnyebben lehet a kísérleteket elvégezni rajta. Ezen kísérletek elvégzése azonban semmilyen tudományos eredményhez nem vezetett. A tudós a kutatómunkáját a hasonló kísérleti fiziológiával foglalkozó Pasteur professzor eredményeinek megismétlésével (és módszerei javításával) folytatja, amivel sikert is ér el. Az előadás során riasztó szövegek hangoznak el, melyek leírják, hogy milyen embertelenségeket követtek el az állatokon és a magyarul nem beszélő cselédlányokon. Gondot okozott például az, hogy az egészséges kutyákat miként lehet hatékonyan megmaratni a veszett kutyákkal. Inkább nem idézzük ezeket a sorokat. Ne higgyük azonban, hogy ezek Kárpáti Péter által kitalált nézőt manipuláló szövegek. A maratás nem hatékony voltáról való siránkozás szó szerint megtalálható Hőgyes Endre 1888-as tanulmányának 56. oldalán, a lap tetején.

Téri Gáspár, Julia Jakubowska. (Fotó: Véner Orsolya,  Trafó Ház.)

Miközben a mesélő a magasított székről szónokolva a szokásos elandalító fordulatokkal a hatása alá von minket, nehéz elhinni, hogy milyen szörnyűségekről is szól az a szép míves beszéd, amiről azt tanultuk az iskolában, hogy ez a műveltség, ez a kultúra, a művelt ember így beszél. A kukoricahántós, mesefigyelős, értékes népies romantikát sugalló szituációt a székek mellett almát, répát pucoló háziasszony (Kárpáti Liza) is erősíti bennünk. A legfájdalmasabb ponton elhangzó ,,katonadolog'' kifejezés leleplezi a kor tudósmoráljának álszent voltát. A mesedramaturgia szövegcentrikusságát kiválóan ellenpontozza az a nonverbális játék, amely a nézők által három oldalról körbeült színpadon zajlik le. A hazug szavakat rendre az őszinte, zsigeri viselkedés váltja fel. Kényelmetlen, hogy azáltal, hogy a majmok, kutyák, nyulak vagy emberek szenvedését vagy megalázását figyeljük, mi magunk is a tudós perspektívájába kerülünk. Ám lehetőség is ez arra, hogy megtagadjuk az azonosulást a hérosz szerepben tetszelgő tudóssal, és létrejöjjön bennünk a dekonstrukció, és rálássunk arra, hogy a hőseink becsvágyó kegyetlen állatkínzók, akiknek néha bejön a dolog. De vacak is lehet egy ilyen előadás után a Hőgyes Endre Gimnázium diákjának lenni :) 

Hevesi László, Kárpáti Liza (Fotó: Véner Orsolya,  Trafó Ház.)

Az első, a demisztifikálásnak megágyazó fizikai színházas jelenet Hevesi László kínosan hosszan tartó forgásával veszi kezdetét. Ekkor értjük meg, hogy a színpadon lévők perspektívája más mint a kívülállóké. A csupa megrázó mozgásepizód a doktor egy-egy cikkéhez, munkásságának egy-egy fejezetéhez kapcsolódik. Téri Gáspár embertől látva groteszk, plasztikus, megrázó mutatványa a Kisérleti adatok a légző mozgások fulladás alatti lefolyásához c. munkához köthető. A doktor délszláv cselédlányokon végrehajtott emberkísérleteinek alanyait Julia Jakubowska játssza el. A kiváló munkát végző rendezőtárs, Téri Gáspár ugyanazt a történetet mondja el a maga nyelvén, mint az író, csak a ketrec ajtajának túloldaláról. Mi magunk is borzalmasan megalázva érezzük magunkat mindeközben. A srácoknak egy-egy dramaturgiailag (Zsigó Anna) kiválóan meghatározott helyen szöveg is jut a produkció során. Hevesi László citerázós jelenete ellenpontja a magyar csalimesék cseperedő kislegények által elmondott verziójának. Nem a születés előttről, hanem a halál utánról szól, semmi vicces nincs benne, csak szomorú beletörődöttség. Szintén fontos feloldó pont, hogy az állatok egy helyütt táncra perdülnek, még a háziasszonyt, az eleséget felszolgáló nőt is megtáncoltatják. És persze keserű, gúnyos feloldás, de mégis valami megkönnyebbülést nyújtó esemény a befejezés, a szeretetvendégség megtartása almákkal, répákkal, pezsgővel, gyümölcslével.

♥

Kedves Péter, Gáspár, Julia, László, Liza, Anna, Veronika, Ákos, Alida, Júlia, Andrea, Dóra, köszönjük ezt a varázslatos, elgondolkodó, megrázó előadást!