Martin Sherman: Sodrásban, Spirit Színház – egyoldalas próbanapló, 2019 június 14. 11:00

Martin Sherman: Sodrásban (Gently Down the Stream). Játsszák: Perjés János, Virág Péter, Magyar Vazul. Fordította: Csukás Márton és Csukás Barnabás, jelmez: Katona Bálint, rendezőasszisztens: Kocsis Bea, rendező: Szarka János. Bemutató: 2019 július 5.

Nagy örömmel mondtunk igent a Spirit Színház által felajánlott lehetőségre, hogy belenézhetünk a készülő Sodrásban c. darab próbájába. Létezik a kívülállók által írt próbanapló műfaja, legutóbb például Dézsi Fruzsina írását olvashattuk a Forte Káprázatáról, ehhez képest persze a mi látogatásunk csak egyoldalas próbanaplónak minősül. Több mint egy munkabemutató, ahol láthatjuk az eddigi munkát, de nyilvánvalóan kevesebb, mint szemlélőjének lenni az alkotás folyamatának.

A produkció adatlapja a Spirit Színház oldalán.

A színészek, Perjés János, Virág Péter és Magyar Vazul, a rendező, Szarka János és az asszisztens, Kocsis Bea, már az apró próbahelységben dolgozott, amikor betoppantunk. Perjés János, a Spirit Színház igazgatója és a produkcióban is szereplő színész fogadott minket, és számolt be arról, hogy többek között az érzékenyítés, a mindennapi problémákkal, akár tabutémákkal való foglalkozás, ezek bemutatása a színház egyfajta küldetése. És valóban, a 80 éves amerikai író drámája több olyan kérdést is érint, ami nem csak az LMBT-emberek számára érdekes, hanem tanulságokkal szolgál bárkinek, akit a kapcsolati problémák foglalkoztatnak. Szarka János rendező vázolta számunkra az alapszituációt, a nagy korkülönbség dacára egymásra találó Beau (Perjés János) és Rufus (Virág Péter) alkotta pár kapcsolatának fejlődését, és utalt a később belépő harmadik, Harry (Magyar Vazul) szerepére. A kedvünkért először egy már jól bepróbált jelenetet játszottak el előttünk, ami az előadás első feléből való, és ami igazolta számunkra, hogy nagyon jól kimunkált, érdekes előadást fogunk látni a július eleji bemutatón.

  Virág Péter (Rufus), Perjés János (Beau) (Fotó: Spirit Színház fb.)

Szarka János rendező a próba szünetében elmesélte nekünk, hogy mi az a rendezői koncepció, amire a színjátékot felfűzte, és amely először sejthetően, a néző immaginációja segítségével, majd vizualitásban is ki fognak fejezni az alkotók. Nyilván nem áruljuk el előre, de meggyőződtünk arról, hogy érti majd a néző a fontos és szép szimbólumokkal megtámogatott vezérfonalat. Arról is beszéltünk a rendezővel, hogy a próba egy nagyon intim helyzet, és meg kell alkotni a színész és a rendező közötti olyan bizalmi állapotot, amiben az alkotói folyamat zökkenőmentesen, inspirálóan tud zajlani. A magunk részéről jeleztük, hogy ezt mi értjük, és bár nagyon érdekes dolognak tartjuk a próbát, de mi a végállapotot tudjuk kellőképpen szeretni és értékelni. Erre Szarka János egy emlékezetes hasonlattal reagált. A próbafolyamat és az előadás úgy viszonyul egymáshoz, mint egy orvosi operáció és annak sikeres végeredménye. A pácienstől, aki az operáció sikerét várja, nem várható el, hogy magát az operáció folyamatát is élvezze, noha az orvos számára kétség kívül éppen a beavatkozás a szakmailag izgalmas munka. Mi, kritikaírók, elsősorban azt tudjuk megítélni, hogy a végállapotban élvezzük-e a produkciót, és a kész előadás számunkra is tükrözi-e azt a mondanivalót, amit az alkotói szándék beletett.

Magyar Vazul (Fotó: Spirit Színház.)

A szünet után visszatérve már oldottabban folyt a próba, több betekintést engedtek a munkába a színészek és a rendező. Magyar Vazul egy kajla kifelé vonulással késztette beleszólásra Szarka Jánost, aki néhány szóval festette le Harry motivációit. Vazul másodszorra már lenyűgöző pontossággal és profizmussal valósította meg a rendezői instrukciót. Hasonló élvezetes megvalósításban volt részünk a másik két szereplő játéka, illetve újrajátszása esetén is. Fixa ideánk, hogy ezeket a közjátékokat a mi szórakoztatásunkra csinálták a srácok, de bárhogy is, igazolták, hogy bármit el tudnak játszani. Perjés Jánoshoz kiválóan illik a sokat tapasztalt, kissé cinikus, de nagyon érzelmes és szeretetet adni tudó Beau karaktere. Kétség kívül a legnehezebb szerep Rufus-é. Virág Péternek egyszerre kell eljátszania a hidegvérű angol jogászt és a kiszámíthatatlan bipoláris.

Nagyon jól van időzítve a produkció a Pride hónapra, de nem csak ebben van a színdarab értéke. Mit mondhat a három férfi szerelmi kapcsolatáról szóló történet a heteroszexuális többségnek? Két olyan témát is körüljár, ami a különböző nemű párkapcsolatnál is felvetődik. Ellene megy például az ageizmusnak. A pár tagjai között lényeges korkülönbség van. Mégis kiválóan működik a kapcsolatuk, és ez tanulságul szolgál akár a melegek, akár a heterók felé: lehet, hogy szokatlan egy idősebb és egy fiatalabb ember szerelme, de miért kéne, hogy ez ítélkezésre késztessen minket? A másik tanulság, hogy akármilyen jól meg van határozva formailag a heteroszexuális kapcsolat rituáléja, a valóságban a legkevésbé sem működik kellő befektetett munka nélkül. A melegeknek ebből a szempontból sokkal könnyebb, mert ott nincs előre meghatározott szereposztás, LMBT-emberek kapcsolatát saját maguknak kell megteremteniük. Tanulság tehát a többségi szexualitású emberek számára is, hogy minden kapcsolat egyedi, és nem úszhatják meg a párok tagjai, hogy felépítsék az összetartozásuk saját rendszerét. Ebben a darabban a monogámia problémája vetődik fel szakítópróbaként. Rufus helyzetét bemutatandó, Esterházy Pétert érdemes parafrazeálni: van a Beau-szeretet és a Harry-szeretet, összehasonlíthatatlanok és mindkettő végtelen. 

Beau karakterében igéri még a produkció az LMBT-emberek történetének személyes hangvételű bemutatását. Az idős bárzongorista a fiatal srác előtt megnyílva elmeséli, milyen volt melegnek lenni a régi időkben. A fiatalok az idősekkel beszélgetve sokkal jobban megérthetik saját identitásukat, legyen az akár meleg vagy heteró. A Spirit Színház vegyes, ám elkötelezett nézőközönsége számára kiváló darabot választott ahhoz, hogy ez a vegyesség közösségé váljon, egymás megértésével, a múlt közös feldolgozásával.

  Virág Péter (Rufus) (Fotó: Spirit Színház fb.)

A próba után szakmáztunk még egy kicsit Szakra János rendezővel és Kocsis Bea rendezőasszisztenssel. Már, ami egyfelől a független és kőszínházi lét, másfelől az amatőr és profi színikritikusi feladatok szakmáját illeti. Sokat tanultunk ezen a napon a színházról és energiákkal telve vettük utunkat a Könyvhét helyszínei felé.

A bemutatót július 5-ödikén láthatjátok, de lesz előadás július 6-7-én és augusztus 28-29-30-adikán is.

♥

Kedves János, Péter, Vazul, Bea és János, köszönjük a szíves vendéglátást!