Ki vele, Néró! Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő című műve alapján előadja a k2 Színház, Benczúr Ház Kulturális Központ, 2019. szeptember 27., 19:00

Játsszák: Domokos Zsolt, Formán Bálint m.v., Gyöngy Zsuzsa. Produkciós vezető: Olasz Liza, látvány: Horváth Jenny, rendezőasszisztens: Zágoni Nóra, rendező: Fábián Péter.  

Kosztolányi Dezső regénye számtalan olvasattal rendelkezik. Olvasták már – főképp a kortársak – kulcsregényként, de értelmezhetjük művészregényként vagy egyfajta anti-fejlődésregényként is. Az alkotók számára most Kosztolányi korának, az 1920-as évek társadalmi viszonyrendszerének lenyomataként volt érdekes a mű, amit 100 évvel későbbi korunkra vetítettek ki. Egy nagyon komplex tükörjáték jött létre, amelynek első rétege a ókori Róma császárkora, a második reflexió a Horthy-korszakba visz minket, végül ennek visszaverődő fénye képeződik rá a jelenre. Az igazán félelmetes az, hogy sem az ókori zsarnokság, sem a 20-as évek autokráciájának megidézéséhez nem volt szükség semmiféle különös trükkre.  

Az előadás adatlapja a k2 Színház oldalán.

Fábián Péter rendező Thomas Mann előszavát használta vezérfonalul, amely a regény 1923-as német kiadása elé íródott:

„Ön, mondom, felöltöztetett történeti nevek alatt emberi lényeket, kiknek bensősége a lelkiismeret legmélyebb mélyéből fakad. A művészetről való kaján és szemérmetesen büszke tudását beleömlesztette a véresen fájó dilettantizmus regényébe s ezáltal elmélyítette az élet minden mélységét és mélabúját, minden borzalmát és nevetségességét. Irónia és lelkiismeret, ez a kettő egy és a költészet alapját alkotja.” forrás  

Az előadás a Néróból készülő új k2-s tantermi előadás próbáit eleveníti meg. A címszereplőt Bálint (Formán Bálint) fogja játszani, a többi szereplőt, például Senecát és Britannicust Zsuzsi (Gyöngy Zsuzsa). Nyári szünet előtt még úgy volt, hogy Petya lesz a rendező, de őt meghívták Németországba rendezni, így az előadás megcsinálását Oszira (Domokos Zsolt) hagyja, aki eddig nem túl kompetens rendezőasszisztensként vett rész a munkában.

Ezután végignézhetjük, hogyan lesz a félénk, zárkózott Osziból erőszakoskodó rendező és végül gyilkos. Domokos Zsolt már nem először játssza el a zsarnok kialakulását és természetrajzát, a Hűség Rudolf Langja és Shelley drámájának Cenci grófja is ezt a figurát járták körbe. De míg Rudolf Lang fogaskerékként simul bele a náci Németország hatalmi mechanizmusába, és Cenci gróf zsarnoksága totális és lehengerlő, addig Oszira nagy ez a kabát, ő egy végletekig frusztrált, kispályás zsebzsarnok, aki csak minisztériumban dolgozó apukája pénzének és kapcsolatainak köszönhetően kerülhet olyan helyzetbe, hogy megpróbálja terrorizálni kollégáit. Hogy egyáltalán megteheti, az a fiatal színészek létbizonytalanságának köszönhető. Oszi apja hajlandó fia első rendezésébe 2 millió forinttal beszállni, amire Bálintnak és Zsuzsinak égető szüksége van.

Formán Bálint, Domokos Zsolt, Gyöngy Zsuzsa (Fotó: Toldy Miklós)

Seneca bezzeg még egy villát és 200 ezer sestertiust kapott a regényben, amikor végighallgatta a császár versét. Sic tranzit gloria mundi. A pénz elfogadása után Bálintnak, Zsuzsinak és a nézőknek nincs más választásuk, mint asszisztálni Oszi egyre meredekebb ötleteihez. Először az alapkoncepciót változtatja meg, szerinte Néró tehetséges, tragikus hős, hiba lenne dilettánsnak, nevetségesnek beállítani. Ahogy egyre inkább azonosul a császárral, egyre többet akar magából beletenni a darabba is. De ez sem lesz neki elég, a legvégsőkig elmegy a Néróvá válásban. Formán Bálint gitárral előadott záródala után kezdődhet majd a feldolgozó foglalkozás. Kár, hogy az előadás után mi nem kaphattunk ízelítőt belőle, pedig igencsak kíváncsiak vagyunk, milyen hangsúlyokat éreznek fontosnak az alkotók, milyen reakciókra számítanak a megcélzott középiskolás közönségtől.  

És ha már a középiskolásokról beszélünk, jegyezzük meg, hogy a társulat okos módszertana és profi színész eszköztára messze felül képes múlni egyes kőszínházi produkcióknak a szóban forgó generációra tukmált egydimenziós előadásait. (Amivel nem azt állítjuk, hogy a kőszínház rossz, csak, hogy ha annyi energiát tennének bele az ottani alkotóka munkáikba, mint amit a k2 Színház minden alkotásába beletesz, akkor lehetne sokkal jobb is.) A jellemfejlődést háromszorosan élvezhetjük 2 méterre tőlünk, premier plánban. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy Oszi arcának rezdüléseit nézzük inkább vagy Zsuzsi és Bálint pofavágásait. Egészen biztos, hogy a középiskolás korosztály rajongani fog azért, ahogy a két svihák színész ugratja a rendezővé avanzsált tehetségtelen asszisztenst. A lányok magukra fognak ismerni Zsuzsiban, aki arra vár, hogy a férfias kiállást ne neki kelljen meglépnie, hanem a párjának. Mindannyian magunkra fogunk ismerni, amikor Bálint a játékában a non-verbalitásban próbálja kifejezni azt, amit a szociopata jelenlétében szóban nem lehet és persze nagyon szégyellni fogjuk magunkat, hogy mi se mernénk.

Domokos Zsolt, Gyöngy Zsuzsa, Formán Bálint (Fotó: Toldy Miklós)

Fábián Péter Ki vele, Nérója és Benkó Bence Az apostola (a k2 Színház másik felének idei osztálytermi színházi bemutatója) megint nézhető párban, akárcsak a tavaly bemutatott Antigoné és Hűség produkciók. Mindkét előadás esetében azt kéne megértenünk, megválaszolnunk, hogy juthat el egy ember addig a pontig, hogy gyilkosságot kövessen el. Akár az év erkölcstan óráinak sorát is fel lehetne fűzni erre a két előadásra és a belőlük következő etikai kérdések körüljárására. Mindenképpen ez az előadás az a k2 ifjúsági programjának kínálata közül, amely szerintünk a legtöbb magyartanári előkészítést igényli, ha szeretnénk a diákokat Kosztolányi művével megismertetni. Az erőfeszítés azonban bőségesen megtérül, az előadás megnézésével mélyebb, alaposabb ismeretek birtokába juthatnak a középiskolások nem csak a Néró, de saját korunk kapcsán is. Ehhez azonban, – hangsúlyoznánk részünkről – elég sokat kell a produkció megnézése előtt foglalkozni a művel, töviről hegyire végigbeszélve azt.

Formán Bálint (Fotó: Toldy Miklós)

Mindezek mellett az előadóknak is fontos lehetett a darab. A független színházi közeg számos dilemmája felmerül a megalkuvó Bálint és az elveiért kiálló Zsuzsi karakterein keresztül. Ezek mellett nyilván reflektálni kellett a k2 társulatának átalakulására is. A távozókat szépen elengedni, az újakat nyitott szívvel fogadni nehéz, sok átbeszéléssel járó feladat lehetett. Az ezekre való utalások teljesen belesimulnak a darabba, annak sem kell kívülállónak éreznie magát, aki nem követte az elmúlt években a független szféra eseményeit, a tájékozottabbaknak viszont sokat hozzátesz az előadás élvezetéhez.  

♥

Kedves Zsolt, Bálint, Zsuzsa, Liza, Jenny, Nóra és Péter, nagyon köszönjük ezt a szellemes, mégis mélyen elgondolkodtató tragikomédiát!