Egressy Zoltán: 4x100, Trainingspot Társulat, RS9, 2019. október 7. 19:00

Játsszák: Boros Ádám, Buzási Fanni, Jobbágy Kata, Magasi Dalma, Manyasz Erika, Nagy Emese, hang és fény: Fürtös Gábor, rendezőasszisztens: Boznánszky Anna, rendező: Boda Tibor.

Gyors egymásutánban két trainingspotos előadást néztünk meg, a RePlay-t és a 4x100-at. Nagyon érdekes volt, hogy szinte teljesen kontrasztba lehet állítani a kettőt, dinamika, hosszúság, költőiség tekintetében. A 4x100 szereplői valóban egy négyszer százas váltó négy futólánya, továbbá az edző és a gyúró. És akkor most képzeljünk el egy hősiességről, önfeláldozásról és rendíthetetlen céltudatosságról szóló történetet – nos, ez az előadás nem erről szól. Lépjünk hátra kettőt a versenysport csillogásától, de a heroizáló szenvedésfetisizmustól is. Ebből a külső nézőpontból a nemzeti válogatott leendő tagjai voltaképpen nem többek egy multinacionális cég kiváló teljesítményt nyújtó élmunkásainál. Egressy drámája nagyon csalafinta módon mutatja fel a felszínen a tévéképernyőn látható sportolói nagyságot és a mélyben a versenysport potenciális jellemtorzító és kiégést okozó hatását. Egyikünk sportiskolában tanít, és úgy tapasztalta, hogy az, ami Boda Tibor rendezéséből lejön erről a világról, nagyon jól illeszkedik a versenypályákon kívül látható sportolói életképekhez. Mindezekből viszont az következik, hogy ha sportszeretettel nem is vagyunk beoltva, ez az előadás akkor is gyújt mély mondanivalót. Abba a bizonyos ,,darálóba'' ugyanis sokszor beledobnak minket is. Azt a húzást, kényszert, távolba vesző kötött pályát mi is átéltük már, és persze vagy ellenálltunk neki, és ezért értjük a drámai nyomást, vagy éppen engedtünk neki, és akkor a szembesítés az, ami nem marad el.

Az előadás adatlapja a Trainingspot Társulat oldalán.

Az egész történetet belengi valami megmagyarázhatatlan hiányérzet, és ennek a kísértetnek a megjelenítője Dali (Boros Ádám), a csapat gyúrója. Szépen lassan indul az előadás, lassan is épül fel, de a második felvonásra eljut a néző a megértés jóleső fázisába. És ennek a végső kicsengésnek periodikusan felbukkanó előhangja Boros Ádám karaktere. A gyúró valami nemes távolságtartással, arisztokratikus vagy művészi allűrökkel közelít a váltóval kapcsolatos eseményekhez. Pandantja Dzsudi néni (Manyasz Erika), aki a konkrétumok embere és facilitátora a lányoknak. Megvannak a formális képességei arra, hogy edző legyen, de nyilvánvaló, hogy a lányok izmain, fizikai állapotán múlik minden, és erre neki ráhatása nincs. Bár, a mi elménkben is visszhangozik az unásig ismételt szlogen, hogy ,,minden fejben dől el'' meg ,,kell egy csapat'', de azért látjuk, hogy küszködés nem vezet egyértelmű sikerre, már csak azért se, mert egy adat, hogy hány másodperc, az nem lehet egy emberi élet célja.

Kiseszter győzni fog!!! (Nagy Emese, fotó: T-spot oldal)

És talán itt ragadhatjuk meg a dráma sokkal mélyebb keserűségét, mint amit első látásra levennénk a jelenetekből. Boros Ádámot már mindenki várja a nézőtéren, mert amikor megjelenik, akkor a komikus karaktert látjuk meg benne. Jobban elmékeztet ő azonban az osztály cinikus bohócára, aki egy napon váratlanul öngyilkos lesz. No, azért Dali persze nem ilyen, mert bár kétség kívül nagyon erős lelki problémái vannak, nagyon jól eléldegél kakasként ebben a baromfiudvarban. Hasonlóképpen kacajok sorát váltja ki belőlünk a sok helyzet- és jellemkomikum, ami a lányok sportéletének napi ügyes-bajos dolgaiból áll össze. A szexcentrikus és elitista Hóvirág (Buzási Fanni) beszólásait szintén mindig várjuk, de remekül meg van komponálva Perec (Jobbágy Kata) iskolázatlan szóhasználata ill. ahogy Egressy Zoltán fiatalkorából, a 80-as évekből ránk hagyományozódik Perec segítségével az akkori külvárosi szleng. Ezek mind nagyon vicces jelenetek tudnak lenni. Persze, a rutinos színháznéző tudja, hogy nem lesz ennek jó vége, ám, amin lehet, azon kell nevetni és kész.

Boros Ádám (Dali)

A lassan épülő, nyugisan előrehaladó előadásban vizuális-lírai réssze válik az első felvonás vége felé ahogy a neonszínű testdarabokkal mozgásszínházat játszanak a színészek. Ahogy a csapat összeillik, úgy minden játszónak külön testrésze, külön színnel sugározza az UV fényt, és a négy lány így adja ki az egyetlen testet, amire a sportversenyen a futópályán a győzelemhez szükség van. A ritmikus mozdulatsorok szintén nem csak edzéselemek, hanem az idő könyörtelen elhaladása, amit le kell győzni.  

Konfliktushelyzetek (középen Manyasz Erika, fotó: T-spot oldal)

Dali depressziója vagy rezignáltsága voltaképpen ennek az összezártságnak, egymásra utaltságnak, szűklátókörűségnek a lelki patologikus megjelenése. Másból sem áll az életük, mint egymás fizikai és lelki problémáira koncentrálni. Tárgyakká váltak egy terepasztalon, és a játékmester önkényesen rakosgatja őket a játéktéren. Ahogy a társasjáték szabályai is rögzítettek, úgy teljesítik be ezek a bábuk, a sportolók, az életfeladatukat. Most Kiseszter (Nagy Emese) a favorit, de korábban Perec volt, aki már kifelé fut a pályáról, és jövőre már edző lesz, mert kiöregszik. Azt látjuk, és el is hisszük, hogy Nagy Emese karaktere a legfontosabb. Őt nézzük, neki drukkolunk, hisz az ő élete múlik a sikeren. Mégsem személy ő, csak szerep. Most Kiseszter minősítéséért futnak a lányok, de korábban más bábuk Perecért futottak. Csodásan gyorsak, ügyesek és okosak, de ezek emberi jelzők és a pályán értelmetlenek. A játékmester, a sportágszövetség elnöke egy számot mond, aminek meg kell felelni. Egy századmásodperc, ami semmiség nekünk, de óriási nekik. Pedig lássuk be: ez egy hülyeség! Senkinek sem múlhat a boldogsága egy századmásodpercen. És valóban! Végül az emberi motiváció lelepleződik és kiderül, hogy az időadat, amit kergetnek csak műnyúl, amit az agarak előtt futtatnak. De ki a nagy mozgató?

Jobbágy Kata, Magasi Dalma, Buzási Fanni, Nagy Emese (fotó: T-spot oldal.)

A második felvonásban átrendezett színpad a verseny utáni öltözőt tárja a szemünk elé. A kiskosztümös lányok most lesznek igazán önmaguk. A szöveget figyelve még futódresszben vannak, de mi már alkalmi ruhában látjuk őket. Itt kerül sor Grafika (Magasi Dalma) nagyjelenetére, itt értjük meg, hogy nem csak nem lát rá magára ez a hat egymásra utalt ember, de a szembenézéstől is irtóznak. Kivel néznek farkasszemet, és kinek nem állják a tekintetét? Kiről szól Grafika farkasszem-művész álma? Talán Hóvirágban érezzük a lehetőséget, hogy ebből a mókuskerékből kiszállhat. Talán neki van a legjobb rálátása arra, hogy mi folyik itt velük. Amibe azonban beleszületett, abból nehéz kiszállni. Ha mégis, hát éppen azt a lehetőséget kell kiaknáznia, hogy ő az, aki látva azt, mi zajlik velük mozgatni képes a szálakat, hasonlóképpen a játékmesterhez. 

Boda Tibor sokat dolgozott a dráma szövegével, érdekes a változtatásokat összevetni az eredetivel, amit elolvashattok Egressy Zoltán 2012-ben megjelent drámakötetében a Kék, kék, kék-ben, amit a Kalligram jelentetett meg a színházi szövegeket olvasni is szeretők örömére.

♥

Kedves Ádám, Fanni, Kata, Dalma, Erika, Emese, Gábor, Anna és Tibor. Nagyon sok gondolkodni valót adtatok nekünk ezzel a produkcióval és talán nem is azt akartátok vele mondani, ami nekünk belőle lejött. De éppen ezért isteni csoda, hogy az is benne lehet ebben az előadásban, amit mi belelátunk. Köszönjük ezt a mély és érdekes előadást nektek!