Fodor Katalin: KiNŐttem, Óvóhely, 2020 szeptember 6., 19:30

Készítette Fodor Katalin, konzulens, technikus: Kovács Zoltán, külön köszönet: Ilyés Lénárd, Markos Szilvia, Ijjas Tamás, az előadás támogatója a SÍN Kulturális Központ. Legközelebbi társulat: KB35 Inárcs.

Évadkezdő és emiatt nagyon várt célpontjaink közül az elsők egyike volt Fodor Katalin KiNŐttem című monodrámája, amire az általunk igen kedvelt KB35 Inárcs társulat tagjai hívták fel a figyelmünket. Mindenképpen hiánypótló ez az előadás, lévén lányról szól, aki egy lehet a célközönségből: a középiskolások vagy nagyon fiatal felnőttek közül. A minden egyes másodpercében mozgalmas monodráma izgalmas témát érint, és előadás utáni feldolgozó beszélgetésért kiált. Sokáig marad velünk a rákövetkező napokban is gondolatainkban, művészi eszközei kétség kívül nyomot hagynak érzelemvilágunkban. Jó lenne, ha ez a lányok nagy részét érintő felnövéstörténet sok helyre eljuthatna, és sok diáknak adna felszabadító, ráeszmélő élményt illetve  alapot szolgáltatna megbeszélnivaló témaként.

Az előadás eseménye a fb-on.   

Ahogy az ifjúsági szakzsargon mondja, ez egy coming-of-age történet, de akinek a közelében kéznél van egy 16 éves lány, az tudja, hogy a témára a jó kifejezés: figyelemmágnes. Ilyenkor vetik le a gyerekek bábjaikat és kelnek ki a felnőtt világ számára. Az egyetlen mód pedig, ahogy viszonyulhatunk hozzájuk, az odaadó figyelem és részvét. Az átalakulás ugyanis szép is és fájdalmas is. Van, hogy elrontott, van, hogy szerencsés. A főszereplő, Eszter, a felfoghatatlan messzeségbe került testvére hiányának ürességében nem tud mást tenni, mint részekre szakadni. A plüssállatba, kesztyűbábba költöztetett énrész, Kicsi, alkotja az olvasót élete lábjegyzeteihez.

Fodor Katalin (Eszter és Kicsi, fotó: Mihácsi Veronika)

Ez a fragmentálódás kiválóan illik a monodráma műfajához. Nemcsak az van ugyanis, hogy Fodor Katalin játssza az összes szerepet, hanem azok tényleg benne élnek, azok ő is. Ez a folyamatos reflexió nagyon érdekes dinamikát ad a drámának. A kifelé orientálódó Esztert mindig befelé figyelővé, reflektálttá is teszi Kicsi, aki ott lakik még benne. Mindez addig, míg Eszter magatartásában azonosulni tud Kicsivel teljesen konfliktusmentes. Eszter országos barátnője, Julcsi, már korábban elkezdi járni a felnőtté válás útját. És hát, mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen stíluskereső tini milyen rettenetesen idegesítő tud lenni. Egyetértünk Eszterrel, hogy az erőltetett tetszeni akarás nevetséges, idegen, groteszk. Csak van egy kis gond: az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.

Fodor Katalin (Eszter, fotó: Vaskarika.hu)

A hatalmasra felfújt tiniproblémákat azonban elmossa a fiatal felnőtt élet tengerpartján hullámzó veszélyes nyílt víz: amit Eszter szeretett volna, hogy vegyék már észre, egyszer csak beteljesül. Félelmetes, hogy a diáklányoknak csak az egyik fele részesülhet abból az élményből, hogy valami közös ügyetlenkedés során egy határozatlan kortárs fiúval esnek át az első szexuális élményen. Lehet, mondani, hogy ez béna dolog. Csak a másik alternatíva, a szexuális predátor érkezése ennél jóval traumatikusabb. Felsejlik bennünk a szintén az Óvóhelyen látott RePlay című TrainingSpot előadás is, ami egy ilyen élmény késői visszhangjairól szól. Itt azonban nem ússzuk meg, hogy a felnőtté válás egyik fontos momentumát, a szűzesség elvesztését, egy olyan eseményben elhelyezve lássuk, amin – enyhén szólva – van mit kibeszélni, legyünk akár lányok vagy fiúk, fiatalok vagy idősek.

Eszter a kaotikusan kavargó énképek között próbálja saját magát megtalálni és Fodor Katalin minden egyes szerepben ennek a mozaiknak egy csodás tükörképét sugározza vissza. Ahogy a szerepek kavarognak körülöttünk, úgy sokasodnak a színpadi eszközök, amik az érzelmeket és a gondolatokat szállítják felénk jól felismerhető köntösben. Fodor Katalin a fizikai színháztól a bábos technikáig megannyi módot felhasznál, hogy számunkra is még átélhetőbb legyen Eszter belső világa. A részletgazdagságot egybefonó koncepció jól kivehető, ez a kaotikus sodródás vezet valahová. Eszter meg fog érkezni és a cserepek össze fognak állni egyetlen nagy egésszé: fel fog nőni.

Az előadás budapesti bemutatójának plakátja.

Az időt jól hasznosító, negyvenöt perces előadásban csak kapkodjuk a fejünket, hogy mivel hangicsál éppen, mit szólaltat meg a minimalista díszlet közül Katalin. Néznénk még sokáig, de be kell látnunk, hogy ez a produkció osztálytermi színháznak készült, és a szűkre szabott időkeretnek oka van. Láthatóan lesz majd mire reagálni a lányoknak és fiúknak, akik láthatják az előadást valamely befogadószínházban vagy osztályteremben.

♥

Kedves Katalin, Zoltán, Lénárd, Szilvia és Tamás, nagyon köszönjük ezt a kiváló, emlékezetes és fontos előadást!

∴

Az előadás számos helyen sikert aratott. Legutóbb a XI. SLOSZT-on (Soltis Lajos Országos Színházi Találkozón) nyerte el a legjobb előadás díját.