TELIK
Márfi Márk: TELIK - egy óra az életedből, Lóvasút, 2022. március 6., 19:30
Írta és játssza: Márfi Márk, dramaturg: Bíró Bence, zene: Mester Dávid, alkotótárs, rendező: Tóth Péter
Több szempontból is különleges előadás Márfi Márk monodrámája, amit egy számunkra új helyen, a budai Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban, néztünk meg. Láttunk már szakdolgozatból színpadi művet – Kárpáti Péter doktori értekezésének részét képezi a Tótferi című dráma – de ennyire személyes szakdolgozathoz még nem volt szerencsénk. Másrészt, eddig csak nők álltak elénk ennyire húsbavágó, monodrámává alakított életanyaggal, Mészáros Piroska Call Girlje, Béres Márta One-Girl Showja, Huzella Júlia Anya-e vagy? -ja vagy Ónodi Adél Dear Future Me-je képviselték az utóbbi években ezt a vonulatot. A férfiaktól eddig csak külső anyagot feldolgozó monodrámákat láttunk, ezért is nagyon bátor és úttörő vállalkozás a TELIK. Mindemellett Márfi Márk Bíró Bence dramaturg segítségével színpadra állított szövege kifejezetten beleillik az utóbbi évek egyik meghatározó szépirodalmi trendjébe, ami Karl Ove Knausgård önéletrajzi regénysorozatával, a Harcommal lett igen népszerű, itthon talán a legújabb fejleménye Bereményi Géza Magyar Copperfieldjének megjelenése.
Márfi Márk (fotó: Bánszegi Rebeka)
A megszokottól jelentősen eltér az előadás térhasználata is. A monodrámák általában erősen szűkített térben játszódnak, gyakran az amúgy sem túl nagy színpadon dobozszerű díszletet építenek, és szinte mindig kiemelik a játszót a hátteret homályban tartó fényezéssel. Márfi Márk ezzel szemben végig éles fényben játszik be egy hatalmas területet, ami még tágasabbnak tűnik a Lóvasút színháztermének szabadon hagyott gigantikus ablakai miatt. Ez a tér plasztikusan jeleníti meg a beszélő gyerekkorának helyszínét, a szögesdróttal körbekerített, végtelen távolságokon elterülő pulykafarmot, ahol konkrétan és szimbolikusan is próbálja megtalálni a szüleit, testvérét és önmagát. Az éles, kíméletlen fény nem hagyja, hogy elfordítsuk a tekintetünket az önviviszekcióról. Hatalmas tétje van ugyanis az előadásnak. Sikerül-e legalább kezelhető mértékűvé csökkenteni a szülői ház elhagyása miatti bűntudatot, sikerül-e feldolgozni a családi történeteket, a gyerekkori sérüléseket és boldog emlékeket, hogy ne visszahúzó, hanem építő elemei legyenek a fiatal felnőtt stabil személyiségének? Láttuk, hogy a Márfi Márkhoz hasonló korú nézők nagyon tudtak menni az előadással. Mi – szerencsére – kevésbé vonódtunk be, elég nagy baj lenne, ha középkorúként nem végeztük volna már el azt az érzelmi munkát, amiről az előadás szól.
Márfi Márk (fotó: Bánszegi Rebeka)
Számunkra talán az a folyamatos oszcilláció volt a leginkább érdekes, amit nézőként átéltünk. Mindig nagyon érdekesek azok az anyagok, amik el tudják érni, hogy végig, követhetetlen gyorsasággal kelljen váltogatnunk több nézői szerepet, legutóbb ilyet szintén egy monodráma ért el nálunk, Boda Tibor Szabadok Klubja című performansza. A TELIK esetében a színháznéző, analitikus, darabelemző agyunkat akasztotta meg az empatikus, a másik emberre nyitott részünk. Amikor túlságosan belemerültünk abba, hogy elhelyezzük az előadásban felrajzolt anya és apa figurát, összerakjuk a viszonyokat, mindig közbeszólt egy másik hang, ami igen keményen ránk dörrent: Ne ítélkezz! Csak hallgasd meg, legyél részese! A két hozzáállás váltogatásához természetesen szükség volt arra, hogy az előadás színház legyen, a darabot irodalmi szövegként lehessen befogadni. Erről gondoskodott az előadás finoman végigvitt szimbolikája, a víz, a magasság-mélység és az idegenség-önmagába zártság visszatérő motívumai. Érezhető, hogy külső szemek is – Tóth Péter rendezőé és Bíró Bence dramaturgé – részt vettek az önreflexió irodalommá szublimálásában, nem parttalan introspekciót nézünk, hanem egy remek ritmusú, feszes ívvel rendelkező előadás részesei lehetünk.
Márfi Márk (thealterhoto2021)
Márfi Márkra már az Ódry Színpadon látott Pixelben fölfigyeltünk (aki nem hiszi, járjon utána), és az utóbbi hónapokban két színházi nevelési előadásban is megnézhettük, a Láthatáron Csoport Ketrecharc című produkciójában és a MáSzínház BeRealjában, sőt még Szivák-Tóth Viktor kiváló, abszolút színpadi megvalósulás után kiáltó, Fényeskedjék neki című drámájának felolvasó színházi bemutatóján is élvezhettük a játékát. Aki maga is meg szeretne győződni arról, hogy ez utóbbi darab feltétlenül színpadra való, olvassa el a Színház folyóirat megfelelő számából. Márfi Márkot ezután is keresni fogjuk, és ezt ajánljuk nektek is!
♥
Kedves Márk, Bence, Dávid és Péter, köszönjük ezt a megrázó, elgondolkodtató előadást!