Villant Bálint: A nép ellensége – társasjáték (a hatalomért), MU Színház, 2022. május 11., 19:00

Alkotó: Villant Bálint, illusztrátor: Hollósy Réka, konzulens: Gyombolai Gábor  

A program előtt két nappal a Katonában alapoztunk a Magyar Színházi Társaság Jó kérdés beszélgetéssorozatának Színházi nevelés – felnőtteknek címet viselő kerekasztalbeszélgetésén. A Seres Gerda moderálta beszélgetés résztvevői Gemza Melinda (Debreceni Csokonai Színház), Neudold Júlia (Örkény István Színház) és Szivák-Tóth Viktor (Káva, KB35 Inárcs, Szkéné Színház) voltak. Sok újdonság nem hangzott el, vita természetesen nem alakult ki, párbeszéd se igazán, a kifejezetten szakmai közönség bevonására sem került sor. Egyre inkább úgy látjuk, hogy a kerekasztalbeszélgetés műfaja teljességgel alkalmatlan bármiféle érdemi kommunikációra, valami egészen más formában kéne gondolkodni ahhoz, hogy valódi találkozások történjenek. Erre a motoszkáló rossz érzésre és problémára kaptunk egy csattanós választ és lehetséges megoldást szerda este a MU Színházban Villant Bálinttól.

Az esemény fb oldala.

Antal Bálint 2021 őszén rendezte meg A nép ellensége című Ibsen drámát,Villant Bálint diplomamunkája ehhez az előadáshoz kapcsolódva jött létre, annak feldolgozó foglalkozásaként is jól funkcionálna, de önálló színházi nevelési foglalkozásként – akár a dráma ismerete nélkül is – tökéletesen működik. A MU Színházban összeverődött közönség nagy része nem látta a FreeSzFE-s előadást, körülbelül felünk látta a katonásat, de sokan semmilyen formában nem találkoztak még az alapanyaggal, és ez egyáltalán nem befolyásolta, hogy ki mennyire tud bekapcsolódni a játékba.

 Villant Bálint

Az alapötlet egyszerre merész és briliáns. A színházi társasjáték létező és nagyon nehéz műfaj, rendszerint saját anyagból készül, gondoljunk akár a Jurányi által befogadott Szociopolyra, a STEREO Akt és a Mentőcsónak Egység Cím nélküljére vagy az idén bemutatott Simorágos Szerencseházra. A nép ellensége – társasjáték (a hatalomért) viszont egy klasszikust adaptál működő társasjátékká. Maga a játék a stratégiai táblásjátékot ötvözi a Dungeons & Dragons fantasy szerepjátékkal, megfejelve avval, hogy csoportosan bújunk bele a szereplők bőrébe, együtt kell döntéseket hoznunk a különböző szituációkban. A bonyolult, csavaros ötlet megvalósulása elegáns és letisztult, a szabályok egyszerűek, Villant Bálint egy három körös bevezető játékkal kevesebb, mint tíz perc alatt megtanította nekünk. A játék menete pörgős és szórakoztató, a két csapatnak valóban egyenlő esélyei vannak a győzelemre, így valódi, kiegyensúlyozott verseny tudott kialakulni, az utolsó pillanatig érdemes volt küzdeni karaktereink győzelméért.

A piros csapat Peter, a polgármester, karakterét irányítva próbál minél több támogatót szerezni a városban, hogy eltusolja a fürdő vizéről kiderült szörnyű adatokat, és elhallgattassa orvos öccsét. A Thomasszal játszó kék csapat a megszólalás lehetőségéért küzd, hogy a fürdőorvos a polgárok tudomására hozhassa az egészségüket fenyegető tényeket. A két szereplő a városban járva különböző döntési helyzetekkel szembesül, amire azonnal reagálnia kell, a csoportdöntés meghozására mindenhol csak 30 másodperc áll a csapatok rendelkezésére. Döntéseink következménye támogatási pontokban realizálódik, aki egy területen jobb döntést hozott, több pontot gyűjtött, az viszi az egész területet. Végül az nyer, aki több területet tudott meggyőzni a saját igazáról. Talán már ebből a leírásából is érezhető, hogy rengeteg érdekes dolog történik játék közben, nagyon sokat tudunk meg önmagunkról, a döntési mechanizmusokról, a politika működéséről és még az ibseni karakterekről is. 

Az első pont, amire érdemes lehet figyelni, az a csapatok megalakulása, a döntési helyzetek kezelése, és saját működésmódunk egy ilyen szituációban. Ki lesz a mi kis alkalmi falkánk vezére? Hogyan választódik ki hét nagyon egyszerű kérdés csoportos megbeszélése során? Milyen vezetési stílust követ? Mindenki elfogadja a szerepét vagy kialakul rivalizálás a csoporton belül? Működhet-e a csoportunk demokratikusan ilyen időnyomás alatt? Milyen szerepet veszek föl én? Mi minden befolyásol abban, hogy kinek az érveire figyelek jobban? Igazi önismereti tréning is ez, ha végiggondoljuk a valamivel több, mint két órás játékmenet történéseit. De kicsit hátrébb húzódva figyelhetünk magára a csoportműködésre, a döntési folyamat egyre olajozottabb működésére vagy akár a minikonfliktusok kezelésére is. Már ez az egy szegmens páratlanul érdekessé teheti az estét.  

Ha a történetbe csavarodunk bele, fontos lesz, hogy megismerjük a karakterünket, az erősségeit, a másokra tett hatását. El kell döntenünk, hogy a karakterünket játsszuk-e vagy a saját morális iránytűnket követjük. Megteheti-e a polgármester, hogy morális döntéseket hoz, van-e olyan pont, ahol annyira élesen elválik a helyes út a hatékony úttól, hogy már problémát okoz a felvállalása? Orvosként és a becsület bajnokaként hozhatunk-e amorális döntéseket, korrumpálhatjuk-e polgártársainkat a „nagyobb jó” érdekében? A mi játékmenetünk adott egyfajta választ ezekre a kérdésekre, de annyira szoros lett a végeredmény, hogy könnyen elképzelhető, hogy egy másik alkalommal teljesen más végkimenetelig jussunk. A beékelt sztorik, bár mindig egy egyértelmű dilemmát dobnak fel, kiszámíthatatlanul szerteágazó következményekhez vezetnek, kitalálhatatlan, melyik a csapat számára kedvező alternatíva.  

Ha hidegen hagynak minket a politika és a morál kérdései, viszont társasjáték-fanatikusok vagyunk, akkor is lesz mivel töltenünk az időnket. Mivel nagyon kevés információval rendelkezünk a rivális csapatról (tudjuk, melyik helyszínre mentek, milyen történetet kaptak, hogyan döntöttek), nem látjuk, hogy állnak, hány pontot gyűjtöttek, és hová szándékoznak menni. Pedig ezekkel is számolnunk kell a saját lépéseink kidolgozásakor. Azt is kalkulálnunk kell, melyik helyszínek nyerhetőek számunkra majdnem biztosan, és melyikkel felesleges vesződnünk. A történetek „megfejtésekor” erősen próbálunk belelátni Villant Bálint fejébe, vajon melyik döntést tartotta ő optimálisnak, létezik-e egyáltalán jó döntés az adott kereteken belül. Komplex, valószínűségekkel és hipotézisekkel dolgozó, rugalmasan variálható stratégiára van tehát szükségünk, aminek kidolgozása nem kis intellektuális élvezetet okoz a játék során. Mint minden jó társasjáték, ez is többször játszható, hiszen a történetek és utak töredékét jártuk csak be, párbajra sem került sor karaktereink között, és értelemszerűen csak az egyik szerepben játszottunk. Reméljük, mihamarabb lesz alkalmunk egy visszavágóra ebben a páratlanul innovatív, nagyon profin kidolgozott társasjátékban. Hát valahogy így képzeljük el a színházi nevelés felnőtt változatát, ami valódi találkozásként, élményként és fórumként megmozgat minket. 

♥

Kedves Bálint, Réka és Gábor, köszönjük ezt az izgalmas, reménykeltő, előremutató programot! Sok ilyen csodát! Szabad színházat! Szabad Magyarországot!