Varázsecset - munkabemutató
Varázsecset - munkabemutató, KB35 Színházi Nevelési Társulat, Mesemúzeum, 2022. november 7., 19:00
Játsszák: Fodor Éva, Villant Bálint
A KB35 Színházi Nevelési Társulat nagy-óvodások, kisiskolások számára hozta létre a Varázsecset című komplex színházi nevelési előadását, és meglátásunk szerint minden 6-10 éves gyerek maradandó és felszabadító színházi élményben fog részesülni, aki lesz olyan szerencsés, hogy láthatja ezt a produkciót. Ami ennél sokkal meglepőbb, hogy számunkra is kulcsfontosságúvá vált ez a kínai népmesét színpadra adaptáló alkotás. Valahogy úgy alakult, hogy az elmúlt pár nap minden színházi élménye valamiképpen a hatalom és a művészet viszonyát boncolgatta, kezdve az Itt és Most Társulat A gyávájával, folytatva az Apertúra Rebellisekjével, de még a VerShaker Závada Péter versei köré szervezett műsora a Kettőspontban is evvel a témával szembesített minket, különösen az Oidipusz-sündisznó és a Az allegória természetéről című művek. Gondolkodtunk, és tanácstalanok voltunk, billegett a véleményünk erre és arra, és akkor érkezett a Varázsecset, és végre elkaphattunk egy vezérfonalat, ami kivezetett minket összezavart gondolataink közül. Arra a kérdésre, hogy ez hogy történhetett, egy másik előadás adta meg a választ: a Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta kutatásait felhasználva készült Népmesebeavató333 (rendezte: Varsányi Péter) rávilágított a mesék fontosságára, arra, hogy éppen most, éppen ránk várt és vár egy mese, ami nekünk szól, ami segít az aktuális életproblémánk fölfejtésében és utat mutathat a megoldás felé. Ez a mese számunkra azon a héten a Varázsecset volt.
Fodor Éva, Villant Bálint (fotó: KB35 Színházi Nevelési Társulat fb oldal)
Az alkotók sokat dolgoztak az alapanyaggal, a népmese erőszakos elemei jelentősen mérséklődtek vagy eltűntek, a hatalommal szembeni erőszakmentes ellenállás felerősödött. A redundáns elemeket a különböző szereplők és események összevonásával kiiktatták. Sokkal hangsúlyosabbak lettek az alkotást, a művészet örömét és autonómiáját kiemelő részek. A mesét itt olvashatjátok el.
Eddig csak olyan színházi nevelési előadással találkoztunk, ami főképp az értelmünkre hatott, a résztvevők morális érzékét szólította meg, a vitakultúrát és a verbális önkifejezést fejlesztette. A Varázsecset egy másik úton indult el, ami nem kevésbé érdekes, mint a hagyományosabb komplex színházi nevelési előadások. A produkció a művészetterápia eszközeivel dolgozik, mind az ábrázolásmódban, mind az interaktív szakaszokban hangsúlyosak a mozgásos és zenei elemek. Sokkal inkább az érzelmeinkre hat, a nonverbális kifejezési készségünket, az esztétikai érzékünket, a kreatív énünket mozgósítja. A közös alkotásban és a mese végének közös eljátszásában csúcsosodik ki ez a hatás, igazi megnyugtató, lecsendesítő élményfürdővé téve az előadást. És erre most rettenetesen szüksége van az óvodás, iskolás korosztálynak. Iskolai tapasztalataink szerint a gyerekek ebben a tanévben rendkívül zaklatottak, mentális egészségük nagyon törékeny. Több cikk is íródott az utóbbi időben erről az aggasztó jelenségről, hadd említsünk csak egyet. Minden olyan perc ajándék, ami segít ebből a mindennapi stresszfaktoroktól hemzsegő közegbe békét, felszabadultságot és örömöt hozni. Ez az előadás ezt is adhatja a résztvevőknek.
Fodor Éva (fotó: KB35 Színházi Nevelési Társulat fb oldal)
A mese hőse Ma Liang (Villant Bálint), a szegény árva gyerek, akinek minden vágya, hogy festőművésszé válhasson. Hiába a híres piktor elutasítása, hiába, hogy csak botokkal és az ujjával festhet a homokba, a kövekre, a kunyhója falára, ő nem adja fel az álmait, és minden nap gyakorol, míg valóban sikerül kibontakoztatnia tehetségét. És ekkor álmában egy bölcs öregtől megkapja a varázsecsetet, amivel minden, amit lefest megelevenedik. És Ma Liang fest, madarat és halat, a szegény népnek – nekünk – pedig mindent, amire szükségünk lehet, mi kalapot és nyakláncot kaptunk, másnak csizmát, övet, köpenyt pingált. És mi köszönettel vesszük át ajándékait, és máris vele játszunk, ahogy magunkra öltjük az elképzelt ruhadarabokat. Ennek a csodás bőkezűségnek hamarosan híre megy, és természetesen a császár (Fodor Éva) kisajátítaná magának, szolgájává tenné ezt a bámulatos képességet. De – legalábbis a mesében – a művészet nem lehet szolga, a varázsecset csak Ma Liang kezébe kelti életre a festményeket, a császár és az önmagát eladó híres festő kezében csak hasznavehetetlen, halott tárgy. Ma Liang pedig megvásárolhatatlan és megfélemlíthetetlen.
„– Fess nekem!
– Nem lehet
– Miért?
– Mert nem akarom.”
A művészet végül, a mi segítségünkkel, legyőzi a hatalmat, méghozzá úgy, hogy a császár önként sétál bele Ma Liang furfangos csapdájába, és maga kéri önmaga elpusztítását. Ma Liangot pedig nem kísérti meg a hatalom, visszautasítja a császári címet, kedves, öreg tanítóvá válik, s mi lehetünk a tanítványai, hogy mi is megtapasztalhassuk az alkotás örömét. A közös festegetés alatt Ma Liang mester és első tanítványa (Fodor Éva) biztat, támogat és dicsér minket, a kellemes keleti zene, megnyugtató hangjuk és az ecset siklása a papíron felér egy mély relaxációval. Az előadás végére gondolataink kitisztultak, visszakaptuk a reményt és a hitet a művészet mindent legyőző hatalmában.
♥
Kedves Éva és Bálint nagyon köszönjük a meghívást és ezt a varázslatos estét!
