Gyakran Ismételt Kérdések, FAQ Színház, Barabás Villa, 2022. november 15., 19:00

Játsszák: Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, dramaturg: Al-Farman Petra, zenei játék: Darvas Kristóf, rendező: Barcsai Bálint.

Ritkán, de előfordul, hogy úgy esünk be egy előadásra, hogy semmi háttérmunkát nem végzünk előtte, nem olvasunk kritikákat, ajánlókat, nem nézünk utána a forrásszövegnek, a közreműködőknek. A FAQ Színház kiérdemelte tőlünk azt a bizalmat, hogy "lepjetek meg" felkiáltással bármilyen produkciójukra őszinte és nyitott várakozással üljünk be. Nem csalódtunk, amikor végre sikerült eljutnunk a Barabás Villába a Gyakran Ismételt Kérdésekre. Az előadást leggyakrabban a KuglerArt-ban lehet elcsípni, de járt a VIDOR Fesztiválon, melynek különdíját ezen az estén vehették át az alkotók, és a THEALTERen is.  

Messaoudi Emina (thealterphoto2022)

Egy újabb szakdolgozat az apropója ennek az előadásnak is, Messaoudi Emina a szerepkörökről írt munkája közben sokat foglalkozott Gobbi Hilda önéletrajzi kötetével, és ez is inspirálta a Gyakran Ismételt Kérdéseket. Mi még az a generáció vagyunk, akik belemerítkezhettek a budapesti presszókultúrába, a kis műmárvány asztalok mellett ihattuk üvegpohárból a dupla eszpresszót a Pálma Cukrászdában vagy a Mignon Presszóban, és hallgathattuk mellé a zongorista népszerű slágeregyvelegét. Ezt a közeget idézte fel bennünk Martinkovics Máté, Őze Lajost beszéltetve, Messaoudi Emina Gobbi Hildának kölcsönözve hangját és Darvas Kristóf zongorajátéka, aki nem csak a zenei aláfestést, de folyamatos értő figyelmét is nyújtja az előadáshoz. Nehéz műfajt választottak az alkotók interjúszínházi előadásukhoz. Ha a két színészóriás karakterének megjelenése a színpadon utánzás vagy paródia lett volna, azt inkább értékelhetnénk cirkuszi produkciónak, mint színházi eseménynek. Itt azonban valóban megidézés történt, kicsit misztikusan fogalmazva egyfajta megszállás vagy reinkarnáció létrejöttének lehettünk tanúi.

Martinkovics Máté (fotó: thealterphoto2022)

Az előadás mindenképpen csemege azoknak, akik szerették, adott esetben ismerték Őze Lajost és Gobbi Hildát. De azoknak is fontos lehet, akik egyáltalán nem találkoztak ezekkel a színészekkel, mert mondjuk túl fiatalok és kevés régi felvételt láttak ezekről az emberekről. Al-Farman Petra dramaturg és Barcsai Bálint rendező közreműködésével olyan szövegek kerültek kiválasztásra, melyek termékeny párbeszédbe tudtak lépni Messaoudi Emina és Martinkovics Máté jelenbeli énjével, és így egy nagyon érdekes, szakmai és egyben vallomásos dialógus jött létre a négy szereplő között. Az előadás vége felé gyorsuló ütemben változtatnak szerepet az előadók néha a magukat, néha a néhai színészlegendákat játszva.

https://moly.hu/konyvek/gobbi-hilda-kozben

Az előadás tempója egyre gyorsuló, a szerepekből ki-beugrálás az előadás végére már két mondatonként megtörténik, de addigra már annyira együtt rezonálunk a két színésszel, hogy zökkenő nélkül tudjuk őket követni. A pálya végéről visszatekintő, múltbeli tapasztalatok meglepő módon válaszolnak a jelenbeliekre. Mintha mindegy lenne, hogy valaki 1956-ban vagy 2018-ban szerezett volna diplomát a főiskolán vagy az egyetemen. És ez rendkívül szomorú és egyben ijesztő. Miért tartunk még mindig ott, hogy évekkel a diploma kézhez kapása után is azokat a traumákkal kelljen intenzíven dolgozni, amit az egyetemi évek alatt érték a hallgatót. Miért kell egy briliáns színésznőnek azt hinnie magáról, hogy alkatából fakadóan sohasem játszhat naivát, miért él még mindig sok rendezőben az a kép, hogy 60 évesen nem lehet hitelesen Júliát és Rómeót játszani? Mintha nem láttunk volna már ezerszer ennek cáfolatát, elég csak visszagondolnunk, hogy a társulat munkáiból válasszunk példát, az Alkésztiszre, ahol Messaoudi Emina megrendítően formálta meg Alkésztiszt, és ugyanolyan hitelesen hozta Alkésztisz apját, Phérészt. A színészi munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésében sem történt fikarcnyi előrelépés sem. Az egyetem nem készített fel a szabadúszó vagy független színházi létre, csak kőszínházi, hierarchizált struktúrában gondolkodik, minden végzett évfolyamnak újra fel kell találnia önmagát, legyen szó társulatépítésről, projektekben gondolkodásról, demokratikus struktúrában való létezésről. Ezeknek a súlyos kérdéseknek a felmerülése ellenére, egy nagyon jó hangulatú, pozitív kicsengésű, játékos előadással lettünk gazdagabbak.  

♥

Kedves Máté, Emina, Petra, Kristóf és Bálint, köszönjük ezt a bűbájos estét, ránk a továbbiakban is számíthattok!