Szivák-Tóth Viktor: Fényeskedjék neki, Szkéné Színház, 2022. október 29., 19:00

Játsszák: Török-Illyés Orsolya, Szikszai Rémusz, Márfi Márk, Enyedi Éva, Formanek Csaba. Díszlettervező: Valcz Péter, jelmeztervező: Zubor Kata, Komesz Borbála, dramaturg: Orbán Eszter, fénytervező: Molnár Péter hang: Bojkovszky Zsolt, asszisztens: Rohály Hanna, produkciós vezető: Szemerédi Fanni, rendező: Szivák-Tóth Viktor.  

Szivák-Tóth Viktor darabjával nem most találkoztunk először. Egy éve a – hajdan jobb napokat látott – Bajor Gizi Színészmúzeum eseményén jártunk, ahol felolvasószínházi keretben adta elő a drámát ugyanez a csapat. A figyelemfelkeltő felvezetőt Radnóti Zsuzsa tartotta, hiszen ő volt az Örkény István drámaírói ösztöndíjas szerző mentora a pályamunka megalkotása során. Különös ízt adott a felolvasószínházi estnek a sok helyről és sok szerepből verbuválódott ideiglenes társulat Szikszai Rémusz rendező-színésztől Formanek Csaba színházcsinálóig.  Hála a Szkénének, a szerző rendezésében színpadra került a dráma, és elkészült ez a kiváló produkció.

A produkció adatlapja a Szkéné Színház oldalán.

A felolvasószínházon hallott változat itt olvasható: http://szinhaz.net/wp-content/uploads/2021/04/Szivak_TothV_Fenyeskedjek_neki.pdf

Szivák-Tóth Viktor darabja elevenére tapint a mai társadalmi berendezkedésünknek. Ahogy királydrámáknál szokás – és Zozó, a halott, valóban ,,király'' a maga nemében – felülnézetből látjuk a világot, a gazdagok és befolyásosak felől. Az egyszeri embert ez érdekli: mit csinálhatnak, milyenek lehetnek a gazdagok? Milyen az életük, milyenek a gondjaik, bajaik? Ugye én is kicsit olyan vagyok mint ők? Nos, ezek a problémák jól megmutatják miért olyan vacak hely Magyarország. Jó, rendben, lehet mondani, hogy túl van ez gondolva általunk, de hadd fejtsük ki bővebben, miért képezi le jól a magyar hatalmi viszonyokat egy törzsi társadalom képében a Fényeskedjék neki.

Márfi Márk, Formanek Csaba (fotó: Slezák Zsuzsi)

A 90-es évek elején a nagy politikai és gazdasági káosz idején sokaknak meglódult a szekér, akik élelmesek vagy erőszakosak voltak. Akik pedig mindkét kiváló emberi tulajdonságból építkezhettek, kifejezetten jól jártak, szemben a 99%-kal. Az előadás színhelye az iskola, ahonnan a véd és dacszövetség által összekötött fiatalok indultak. A néhai nagy ember maga köré gyűjtötte talpnyalóit és verőlegényeit és elindult a kétes meggazdagodás hadi ösvényén. Hogy valóban nagy ember lett-e belőle, vagy sem, az nézőpont kérdése, de feltehetően a káoszban meggazdagodott vállalkozók között ő is csak tizenkettő egy tucat. A neve legfeljebb a kikötői névjegyzékben vagy a rendőrségen marad fenn. Nagy műve, a „Fejér Zoltán Oktatási Központ” valószínűleg nem valósul meg. Ami marad utána a széles társadalom szemében az egy félig lerombolt iskola, ahonnan indult, és ahol életművére a barátai és üzletfelei pecsétet nyomnak. 

Márfi Márk, Formanek Csaba, Szikszai Rémusz (fotó: Ilovszky Béla)

A svihák karakterek jól felismerhetők, az örök második (Szikszai Rémusz), a minden hájjal megkent okoskodó ügyvéd (Formanek Csaba), a gazdag férfiakon lógó puccos nők és az ideggyenge második generáció (Márfi Márk). Élő valóságunkban ez a korosztály egy tízessel idősebb mint a drámaszövegben feltüntetett kor, de így legalább kortalan, behelyettesíthető karaktereket kapunk a színpadon. A whisky és az aranyóra pedig jelzi, hogy kinek sikerült az élet. Valcz Péter díszlete és Zubor Kata jelmezei remek kor- és hangulatfestő értékkel bírnak, itt minden viszony, minden jellem disszonáns, harsány, minden mondat megbicsaklik. 

És a szöveg hasonlóképpen árulkodó. Rövid mondatokba rejtik titkaikat a karakterek. Láthatóan akarnának is mondani valamit, de mégsem teszik. A szerző hímrímekbe önti az elharapott mondatzárást, a lüktető jambikus lejtés pedig a valódi szándék valami modoros elleplezését láttatja számunkra. Akár az is kiolvasható a nyelvi regiszterből, hogy nem valami hatalmas műveltségű emberekről van itt szó. Röpködnek a közhelyek. Jól felismerhető mondjuk egy hagyatékfelvásárló felműveltsége vagy egy a társadalmi státuszt nem komoly műveltség magára szedésével elérő, hanem nyers erőből felemelkedő ember szóhasználata. 

Formanek Csaba, Szikszai Rémusz, Török-Illyés Orsolya (fotó: Ilovszky Béla)

Első ránézésre a szereplők geometriája igen egyszerű, mindenki még a halála után is a piramis csúcsán ücsörgő  néhai Zozóval van függő viszonyban. A bántalmazott feleség, a huszonnégy évesen is kamasz sorban tartott fiú, az alfahím szerepre hiába áhítozó, frusztráltságát státuszszimbólumokkal és erőszakos nagypofájúsággal kompenzáló üzlettárs és barát, a körben csak Zozó kegyelméből bent maradó zugügyvéd (aki ezért cserébe készségesen vállalja a bokszzsák szerepét) és csatolt részként a felesége. Ha kicsit mélyebbre nézünk, bonyolultabb dinamikákat is felfedezhetünk a karakterek között. Ezeknek Myrtill, Ervin felesége fontos szereplője. (Vitatkoznánk tehát Molnár Zsófia És-ben megjelent kritikájával, ahol azt írja: "Török-Illyés Orsolyának jut a legkevésbé árnyalt szerep: Myrtill az a nő, akivel a társaság minden férfi tagjának dolga volt, van vagy lesz, és Török-Illyés nem is igen hoz ki belőle többet." ) Myrtill (Török-Illyés Orsolya) kívülállóként van jelen a csoport életében, nem része a Zozó, Zsolt, Ervin, Mara középiskolai négyesnek, és ezt folyamatosan próbálja is kompenzálni. Jobban rá is lát a beteges összefonódásokra, az iskolás korban kialakult hierarchiákra. Zsolt szeretőjeként ő hívja fel arra az abszurd függésre a figyelmet, hogy Zsolt Zozóra való tekintettel halogatja, hogy összeköltözzön vele, holott ez a magánéleti döntés csak rájuk és Ervinre tartozna.

Szikszai Rémusz, Enyedi Éva, Formanek Csaba (fotó: Ilovszky Béla)

Az előadás egyik legszebben végigvitt kapcsolati szála Myrtill és Mara (Enyedi Éva) rivalizálása. A halotti tor kétféle dekorálása, Myrtill szerpentinjei és Mara fekete rózsái, az italok ide-oda pakolása, Zozó kedvenc számainak ki-be kapcsolása először csak nonverbális szinten jelzik a két nő közti konfliktust, hogy aztán Zozó síron túli üzenetei kiprovokálják a verbális összecsapást is. Bár az, hogy kiderül, Zozó lefeküdt Myrtillel, a két nő közti konfliktus eszkalálódását okozza, ez a momentum valójában nem Marára mér csapást, hanem Zsoltra. Ekkor derül ki, hogy Zozó nem csak Zsolt első szerelmét, Marát szerette el tőle és vette feleségül, de a Myrtillel való kapcsolatában is csak Zozó pótléka tudott lenni. Amikor aztán mindenki számára kibomlik az eddig is sejtett feleségbántalmazás, Myrtill és Mara között mégis létrejön a női szolidaritás. Myrtill Ádámhoz, a szintén bántalmazott és elhanyagolt gyerekhez szintén kapcsolódni tud, hiszen Márfi Márk karaktere egész gyerekkorában az ügyvéd házaspárhoz menekült, ha az otthoni helyzet életveszélyessé vált számára. Ervin függetleníti magát a leginkább attól a mérgező kapcsolati rendszertől, amit Zozó létrehozott. Elfogadja a neki kiosztott lúzer szerepet, és teljesen elmerül saját világában, nem hajlandó látni, hallani és beszélni, de mint a darab végén kiderül, nagyon is átlátja Zozó manipulatív lépéseit, és képes keresztül húzni a nagy ember számításait.

Török-Illyés Orsolya, Formanek Csaba, Márfi Márk, Enyedi Éva (fotó: Ilovszky Béla)

Ádám, mint a király szerepében tetszelgő Zozó fia, hamleti monológjával kezdődik a dráma, és az ő döntésével is ér véget. Az idősebb generációról már nagyon hamar lemondtunk, a darab tétje leginkább az, hogy Ádám tud-e saját döntést hozni, képes-e morálisan és érzelmileg is vállalható alapokra helyezni az életét apja halála után. Az apa azonban csak két mérgezett alma közötti választást ajánl föl neki. Ha elfogadja, hogy a cég apja döntése értelmében kikerül az eddigi kör kezéből, akkor apja végrendeletét hajtja végre, az ő kinyilvánított akarata szerint cselekszik. Ezzel a gondolattal egy tarantino-s jelenetben el is játszik, bosszúálló angyalként beteljesíti Zozó akaratát megbüntetve a lázadókat. A valóságban azonban pragmatikusan cselekszik, csatlakozik a többiekhez, és meghamisítja apja végakaratát, így ő maga is olyanná válik, mint Zozó, kisstílű svindlerré, aki örökre hozzá köti magát apja és a többiek életformájához. 

Török-Illyés Orsolya, Szikszai Rémusz, Márfi Márk, Formanek Csaba, Enyedi Éva (fotó: Ilovszky Béla)

Csak kapkodjuk a fejünket azon az örömteli fejleményen, hogy milyen visszhangja lett egy új magyar dráma független színházi ősbemutatójának. Szinte minden fontosabb színházi és nem színházi orgánum hírt adott a Szkéné új bemutatójáról, és kritikák is szép számban születtek. Az RTL Klub híradója, a HVG, a Fidelio, a PRAE, és a Deszkavízió is beharangozta az előadást, kritika jelent meg az ÉS-ben, a Revizoron, a Telexen, a Magyar Narancsban, A WeLoveBudapesten, Az Olvass bele oldalon és a Hallgatón. Reméljük, nem egyszeri fellángolásról van szó, és ezek a felületek érdeklődése a későbbiekben is kitart a független színházak előadási iránt. Nagy lépés lenne ez a színházi kultúra visszaépülése felé, és hatalmas segítség a függetlenek számára. 

♥

Kedves Orsolya, Rémusz, Márk, Éva, Csaba, Péter, Kata, Borbála, Eszter, Péter, Zsolt, Hanna, Fanni és Viktor, köszönjük ezt a kiváló előadást!