A férjem, magyar - macedón összművészeti projekt, Képező Galéria, 2022. december 9., 19:00

Játsszák: Száger Zsuzsa, Levko Esztella, látvány: Fajgerné Dudás Andrea, asszisztensek: Aradi Fanni, Tajti Boglárka, Rumena Buzsarovszka azonos című novelláskötete alapján, fordító: Rajsli Emese, kulturális konzulens: Zlatko Panzov, rendező: Pass Andrea.

Az előadás alapjául Rumena Buzsarovszka észak-macedón írónő 2014-ben megjelent A férjem című novelláskötete szolgált, ami Rajsli Emese fordításában magyarul is olvasható az Európa Könyvkiadó jóvoltából. A kötet tizenegy novellájából hat történet elevenedik meg a színpadon. Mintha a mára aforizmává vált tolsztoj-i regénykezdet - „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” - terjedelmes lábjegyzetét néznénk a Képező Galéria jól kihasznált belső terében. A több eseményből álló összművészeti projektnek ez az előadás csak egy része, a további kapcsolódó eseményekről itt tájékozódhattok: https://www.facebook.com/magyarmacedonstorytelling  

https://moly.hu/konyvek/rumena-buzsarovszka-a-ferjem 

Fajgerné Dudás Andrea teremtette látványvilágba érkezünk, a pici játéktér két színteret személyesít meg, egy konyhát és a egy nappali dolgozó-kávézósarkát. Ebben a két leszűkített térben hangzik el a hat feleség monológja. Játékba jön még három festmény (elég hamar el tudtunk vonatkoztatni a galéria falán látható többi képtől), számtalan apró kellék, a minden karakterre kitalált jelmez és egy kivetítő, amin a jelenetek címe és néhány párbeszédtöredék olvasható. A kellékek nem a kis-realista játékmódhoz szükségesek, inkább csak jelzések, mintegy metonimikusan magukba sűrítik egy-egy jelenet esszenciáját. Pass Andrea rendezése remekül kihasználja a színházi térnek csak hatalmas képzelőerővel alkalmas sávnyi színpadot, az ajtók és a fényváltozások együttes alkalmazásával visz mozgalmasságot a statikus elrendezésbe. És ez a megoldás már átvezet az értelmezéshez, ezeknek a nőknek a helyzetéhez. Ajtók vezetnek a külvilágba, mégis ezek a feleségek a négy fal között élik az életüket egyetlen kapcsolat által meghatározva, hogy ők feleségek. Mindössze kettejükről derül ki, hogy van munkájuk. A költő felesége történelemtanár és műfordító, de mintha ő is átvenné férje önbizalom-romboló értékelését a hivatásáról, nem tudunk meg semmit a nő viszonyáról a munkájához, a munkatársaihoz. A Nőnap című jelenet ugyan egy céges rendezvényen játszódik, de ebben a jelenetben sem fontos a közös munka, csak a házasságról folyik a szó és a jelenetbeli feleség kihangosított gondolatai is csak a munkatársak házassági esélyei és a saját házassága körül forognak.

 Levko Esztella, Száger Zsuzsa 

Száger Zsuzsa és Levko Esztella finom árnyalatokkal személyesíti meg ezeket a női sorsokat, mindkettejüknek jut tragikus, komikus és tragikomikus történet is. A Leves és a Lile című jeleneteket, a gyászoló özvegyet (Száger Zsuzsa) és a kislányát elvesztő anyát (Levko Esztella) nem csak a gyász és a bűntudat köti össze, de az anyával való ambivalens viszony is tematizálódik mindkét jelenetben. Az komikus helyzeteket a Házasságtörés (Levko Esztella) és a Nőnap (Száger Zsuzsa) hozza a legtisztábban. A megcsalás színe és visszája ez a két jelenet, az elsőben a feleséget csalják meg, a másodikban a férjet. Mindkét szekvencia bőven él bohózati eszközökkel, de ezek mögött fölsejlik a kiszolgáltatottság, a patriarchátus elnyomó gépezete, és az a jelenség, hogy az ebbe a szisztémába való beilleszkedés apostolai szintén nők, akik saját nyomorult sorsukat mutatják föl az egyetlen követhető példának. Az önigazolási és a megfelelési kényszer teszi lehetetlenné a darab világában a női szolidaritás kialakulását. Az első jelenetek, az orvos (Száger Zsuzsa) és a költő feleségeinek (Levko Esztella) monológjai egyszerre viccesek és hátborzongatóak, mintha A stepfordi feleségek fojtogató világába csöppentünk volna.

Rumena Buzsarovszka, Száger Zsuzsa, Levko Esztella

Lehet, hogy mi a szerencsés kisebbséghez tartozunk, de nem ismertünk rá saját léthelyzetünkre, saját párkapcsolatainkra. Nem tudjuk, de lehetséges, hogy az alapanyagtól való kulturális távolság volt számunkra áthidalhatatlan, ezért éreztük végig anakronisztikusnak a jelenetekben felvázolt kapcsolatokat. Mintha ezek a feleségek egy Plautus-vígjáték rabszolgaszereplői volnának. A jus murmurandi joga megadatik nekik, de soha nem érhetik el a szabadságot és az önrendelkezést. Kifigurázhatják, meglophatják, becsaphatják gazdáikat, de szolgálniuk kell halálukig és tűrniük a fizikai erőszakot vagy annak lehetőségét, ami szinte minden jelenetben felsejlik. A magánytól való félelem, az anyagi függés vagy a feleségként élvezett társadalmi státusz tartja ezekben a rettenetes házasságokban a nőket? A hat karakter közül egyben sem merül föl az új, önálló élet felépítésének még a lehetősége sem.  

♥

Az alkotók, Száger Zsuzsa, Levko Esztella, Pass Andrea, Fajgerné Dudás Andrea, Aradi Fanni, Tajti Boglárka, Rumena Buzsarovszka, Rajsli Emese összmunkája a valódi válasz arra, hogy ki lehet-e törni a nőknek szánt mókuskerékből, létezhet-e közös munka, valódi szolidaritás, értelmes élet ezen a bolygón a XXI. században a nők számára. A projekt megszületése és sikere bizakodással tölt el bennünket. Köszönet érte!