F. M. Dosztojevszkij műve alapján: Feljegyzések az egérlyukból, Exit Generáció, Eötvös 10, 2023. január 6., 19:00

Játsszák: Porogi Ádám, Lábodi Ádám, Dankó István, Mikola Gergő, Nagy Katica, író: Mikó Csaba, zene: Szemenyei János, fény: Markó Zsolt, rendező: Farkas Ádám.

Kell itt lennie valami nagyon fontos és megértésre váró dolognak, ha a színházi alkotók közül ennyien úgy érzik, hogy muszáj foglalkozniuk egy problémával. Márpedig az utóbbi években számos előadást láttunk, amely a szociális kapcsolatok nélküli, társadalmon kívüli outsider figuráját helyezi középpontba. Kezdve Keresztes Tamás briliáns monodrámájával, az Egy őrült naplójával, folytatva a Tér12 Párker Péterével, a Kovács Domokos – Bodócs Diána kettős táncszínházi performanszával, a The Underground Files-szal, ami szintén a Feljegyzések az egérlyukból alapján készült, és bizonyos szempontból ide sorolható a Kettőspontban látható Diogenész is. És most itt van nekünk az új év első színházi élménye, az Exit Generáció előadása. Már az előadás plakátja is azt sugallja, hogy itt a kisregényből Mikó Csaba által drámává átdolgozott mű középponti karakterének alapos analízise várható tudományos precizitással és távolságtartással.  

Az előadás adatlapja a társulat honlapján. 

A Porogi Ádám által játszott főhős az önsajnálat és az önmegvetés, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi komplexus négyszögében bolyong oda-vissza, mint egy rosszul meglökött biliárdgolyó. Vélt és valós sérelmeinek dédelgetése életprogram számára, és fontosabb, mint hogy megragadja azokat a lehetőségeket, amik még az ő sivár életében is adódnának a kapcsolódásra másokhoz, a világhoz. A szolgáját, Apollont (Mikola Gergő) és a prostituált Lizát (Nagy Katica) nem tekinti magához méltó embereknek, a volt iskolatársakat, akikhez tartozni akarna társasági félszegsége miatt nem tudja megközelíteni.

(Fotó: Éder Vera) 

Nézőként mi is ellentétes érzések között hánykolódva nézzük vergődését, a sajnálat és a viszolygás között egyre inkább úrrá lesz rajtunk a tanácstalanság. Mit lehet kezdeni a kozmikus sértődöttséggel? Az előadás csak diagnózist ad erről a speciális embertípusról, terápiás javaslata nincsen, ennek kidolgozását már ránk hagyják az alkotók, már amennyiben egyáltalán kompetensek vagyunk egy ilyen diszfunkcióval élő emberről szakvéleményt kiállítani. Azt a kérdést viszont simán feltehetjük magunknak, hogy mi mennyire vagyunk hajlamosak, hogy a főhőshöz hasonlóan belecsússzunk ebbe a nagyon destruktív viselkedésmódba. Előfordul-e hogy a Férfihoz hasonlóan rosszul választjuk meg a referenciacsoportunkat, ami csak irigységhez és önutálathoz vezet? Felismerjük-e, hogy a főhőshöz hasonló munkatársaink, ismerőseink milyen lelki terheket hordoznak, van-e empátiánk és türelmünk valóban feléjük fordulni, meglátni őket? Nem könnyű és nem kellemes tehát az élmény, amivel távozunk a színházból, ám annál nyugtalanítóbb, és nem hagyja, hogy szabaduljunk tőle, amíg valahogy dűlőre nem jutunk a felmerülő kérdésekkel.  

(Fotó: Éder Vera)

Tény, hogy a főhős jelleme gyorsan lejön és egy egész kisregényen vagy előadáson keresztül nézni azt, amit egy pszichológiai tankönyv egy bekezdésben vagy egy meme-oldal egy kompozícióval elintéz, unalmas tud lenni. Nem segít a helyzeten, hogy Dosztojevszkíj Gogolhoz képest elég humortalan író. Jól látták viszont az alkotók, hogy a minél "rosszabb érzés, annál jobb" magyarázata nem elég a nézőnek. A téma és a történet miatti rossz szájízünket felülírja, hogy a produkció kivitelezése lenyűgöző élmény. A monodráma formát követelő anyag dinamizálása, többszereplőssé alakítása remek megoldás. Nagy Katica, mint fókuszba helyezett hallgatóság, és az elmesélt jelenetek megelevenítése Lábodi Ádám, Dankó István, Mikola Gergő által képes akkor is megtartani a közönség figyelmét, amikor a névtelen Férfi monomániája már eléggé fárasztó lenne. A díszletként funkcionáló biliárdasztal és drapéria variabilitása igazán szórakoztató. Megjelenítheti a lepukkant legénylakást, a bordély különszobáját, de lehet villamos, konflis és még valódi biliárdasztal is. Sőt, még arra is alkalmas, hogy az előadás hangjai is általa jöjjenek létre, a biliárdgolyók csattanása és az asztal alkotóelemeiből kicsalt zörejek hozzák létre a produkció hangzásvilágát.

Az Exit Generáció minden eddigi előadásában dicsértük a szereplőválogatást. A Feljegyzések az egérlyukból sem kivétel. Porogi Ádám csodálatos játszótársakat kapott maga mellé, leginkább Nagy Katica karakterével tudunk azonosulni, Liza kísérletének kudarca – az a kudarcos vállalkozás, hogy megérintse ezt az embert, hogy a részese legyen az életének – mélyen érintett minket. Az a koncentrált figyelem és csak nonverbális jelekkel reagálás, ami Porogi Ádám hosszú monológjai alatt a szerepe volt ellenállhatatlanul vonzotta a tekintetünket. Nagy öröm volt Mikola Gergő és Dankó István játékát látni és felfedezni Lábodi Ádámot, akit eddig még nem ismertünk. Finom karikírozásuk nem ment át paródiába, de mindvégig jelezte, hogy akiket látunk, azok nem valós emberek, hanem a főhős fejében róluk élő kép. Az ő nélkülözhetetlen jelenlétük csempészett humort és kiengedést az egyre nyomasztóbb és kilátástalanabb történetbe.  

♥

Kedves Ádám, István, Ádám, Gergő, Katica, Csaba, János, Zsolt és Ádám köszönjük ezt a fergeteges játékot és érdekes színpadra állítást!