Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába, Vas István fordítását átdolgozta Laboda Kornél, Stúdió K Színház, 2023. január 20., 19:00

Játsszák: Spilák Lajos, Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Samudovszky Adrian, Pallagi Melitta. Átdolgozta: Laboda Kornél, díszlet- és jelmeztervező: Devich Botond, dramaturg: Barcsai Bálint, fény- és hangtechnikus: Berta Ninett, asszisztens: Mátyás Viktória, rendező: Fehér Balázs Benő.

Az Utazás az éjszakába (Long Day's Journey into Night) az amerikai drámairodalom egyik legfontosabbként számon tartott darabja. Eugene O'Neill valamit megragadott abból az élményből, ami nem más, mint amerikainak lenni a XX. század első felében. Pusztán néhány évtizeden belül az az Amerika, amelyik kisvárosok, falvak, farmok összessége volt, egy provinciális hely, a világ legerősebb szuperhatalmává nőtte ki magát, de a hagyományait, szokásait, sőt, traumáit továbbvitte a század második felébe. O'Neill drámája azt az élményt tárja elénk, amit azok éltek át, akiken az Amerikai Álom átgázolt, és ott hagyott a poros tanyán. Bátor vállalkozás a Stúdió K és Fehér Balázs Benő részéről, hogy ezt a drámát vette elő, mert az Utazás az éjszakába összességében olyan, ami messze tud lenni tőlünk. Nem szoktuk érteni az amerikai traumákat, lévén más dimenzióban mutatják magukat, és más humán kataklizmák miatt születtek mint a mieink. Éppen ezért figyelemreméltó, hogy a Stúdió K társulatának és az alkotóknak sikerült leporolniuk és jelentésessé illetve érvényes alkotássá tenniük az Utazás az éjszakába című drámát számunkra, XXI. századi nézők számára is.

Az előadás adatlapja a Stúdió K oldalán.

Fehér Balázs Benőnek sajnos nem sok rendezését láttuk (legutóbb éppen a Magyar Élet Fesztiválon az egyik fiatal drámaíró munkáját keltette életre színészekkel), de abban egészen biztosak voltunk, hogy nem lesz szokványos a tér. És valóban, az előadás, bár a Ráday utcában van, de nem a Stúdió K szokásos helyén, hanem a Vörös Postakocsival szemközti ház egyik lakásában. Mi nézők a tágas nappaliban foglalunk helyet, ahol egy magyar viszonylatban középosztályi enteriőr fogad, és valami 2000-es évekbeli miliő (Devich Botond). A Tyrone család nappalijában vagyunk, itt fognak az események történni. Ahogy a családfő, James Tyrone (Spilák Lajos) szól Mary Tyrone-hoz (Homonnai Katalin) azonnal érezzük, hogy itt nagyon kellemetlen előzmények rejtőznek a múltban, bár próbálja a pár a normalitásba visszahúzni közös életüket. Az első jelenetben, az eredeti szövegben James méltatja Mary-t, hogy jól áll neki az a néhány kiló, amit felszedett, de ezt nyilván a színházi alkotóknak módosítaniuk kellett, hiszen vajon milyen lehetett volna egy olyan Homonnai Katalin, aki még ennél is néhány kilóval soványabb. A szöveget, Vas István 1974-es fordítását, Laboda Kornél alakította a mai magyar fül számára áramvonalassá, és a koncepció- és koridegen fordulatokat kihúzta. Hasonlóképpen meghúzták a sok feleslegesnek ítélt, poros vagy redundáns jelentet, amit Barcsai Bálint dramaturggal ügyesen alakítottak kellemesen hosszúra. Ennek köszönhetően a Tyrone család augusztusi napja a kedélyes reggeltől a lidérces éjszakába egy közelmúltbeli vidéki magyar család hihető életévé változott, és így bármiféle stílusbeli törés hiányában nagyon könnyen lehet menni az eseményekkel.

Lovas Dániel, Samudovszky Adrian, Spilák Lajos (Fotó: Dömölky Dániel)

Már annak, aki akar menni egyáltalán az eseményekkel... Tudjuk, hogy az amerikai társadalmi dráma nyúlós, nyálas, kesergő és unalmas tud lenni. Ezért még mindig megválaszolatlan a kérdés, miért gondolták az alkotók, hogy éppen ezt az 1912-ben játszódó és 1945-ben írt darabot kell éppen most elővenni. A felszínen két, azóta örökzöldé vált téma alkotja O'Neill darabjának fő konfliktusait. Mindkettő mellbevágóan őszinte témaválasztás volt abban az Amerikában, ami éppen az idealizálás évtizedét élte. A boldog 50-es évek hallani se akart arról, hogy Amerika másmilyen is lehet, mint a hibátlan és teljes családok országa, amiknek a tagjai a magazinok címlapjairól mosolyogtak a néptömegekre. Ehhez képest ebben a drámában a fő problematika az alkohol- és drogfüggőség valamint a társadalom gyorsforgalmi útjai mellett araszoló vesztesek és lemaradók élete. O'Neill saját családjáról mintázta a dráma szereplőit, kérte is, hogy a darabot csak a halála után huszonöt évvel mutassák be (az első bemutató, már 1956-ban, az első film már 1962-ben elkészült, persze). James Tyrone egy hajdan szép remények elé néző, szegény családból származó színész, aki a gazdasági haszon céljából egyetlen népszerű szerepet kezdett játszani és ezzel megalapozta vagyonát. Ám, ezzel együtt elsekélyesedett a művészi repertoárja, végül kisiklott a karrierje és az ingatlanbizniszben találta meg a boldogulását. Mary Tyrone még a sztárba szeretett bele, majd katolikus neveltetése szögezte le őt a már nem sztár Tyrone mellé. Az elsőszülött fiú, a vágyak reménybeli beteljesítője, Jamie (Lovas Dániel), apja nyomdokait követve szintén színész. A fiatalabb fiú, Edmund (Samudovszky Adrian) saját utat járva költő, világutazó lenne, ha a sors ebbe az idillbe bele nem rondít. A pszichoanalitikus dráma (a mélyrétegek felé ereszkedünk), ebben az alaphelyzetben üti fel a fejét és teljesít be gyerekkori átkokat, tör össze reményeket, tesz tönkre lelkeket.

Samudovszky Adrian, Homonnai Katalin (Fotó: Dömölky Dániel)

A kérdés tehát, hogy ma, a nyavalygáson és a függőségpornón túl mit ad nekünk O'Neill darabja. A válasz pedig, hogy ebben a rendezésben az az érdekes, miként viselkedik a Tyrone család abban, amit ebben az időben mi már másképp csinálnánk. A Tyrone család tragédiája részben abból származik, hogy a századelő világa a közösségeket nagyon összepréselte, erősen egymásra voltak utalva a tagok mind anyagilag, mind kapcsolatilag, amin ráadásul az ír katolicizmus sem enyhített. A család időszámításának elején a súlyos tragédiák, csalódások és sikertelenségek traumákhoz, a feldolgozatlan traumák pedig a családi kapcsolatok megromlásához vezettek. A férfiak az alkohol, Mary a morfium által reméli elfelejteni a múlt tragédiáit, és elég jól élnek is ezekkel a valóságból való menekülést lehetségessé tévő eszközökkel. Ami a bemutató idején megérintette a nézőt az a nap-nap után folytatódó egymás agyára és főleg egészségére menő játszmázás. Ezek az emberek rettenetesen kellemetlen személyiségek. Az öreg Tyrone zsugori, Jamie önsorsrontó, Edmund álmodozó, Mary meg nem is ebben a világban él, és mindent tagad, ami az általa elképzelt álomképbe nem illik bele.

Spilák Lajos, Samudovszky Adrian, Lovas Dániel, Homonnai Katalin (Fotó: Dömölky Dániel)

Nagyon érdekes, hogy a darab ezen látványa egészen gyökeresen megváltozott az évek hosszú sora alatt. Hogy csak egy példát mondjunk, amikor Tyrone (Spilák Lajos) afelett aggodalmaskodik, hogy ne ússzon fényárban a lakás, majd azért mégis egyenként csavarja vissza a villanykörtéket, teljesen megértjük az indulatát, főleg, hogy el is hangzik a kulcsszó: villanyszámla. Régen ez a jelenet – ami egy-az-egyben benne van az eredeti darabban – pusztán azt a célt szolgálta, hogy erősítette a nézőben az öreg zsugori mivoltát. Ma, az energiaválság kellős közepén, ez a jelenet életre kel, sőt végtelen szimpátiát érzünk James karaktere iránt. Ma a család problémáit simán meg lehetne oldani azzal, ha a tagok szétspriccelnének a négy égtáj felé. Mary elmenne egy katolikus jótékonysági szervezethez hivatásos segítőnek vagy egyszerűen találna a facebook-on egy csoportot, amit örömmel olvasgat, Tyrone maradna a bejárónővel, aki amúgy is rajong érte, Edmund digitális nomádként járná a világot kulturális vlogot üzemeltetve, Jamie pedig egy nagyváros sötét sikátorában túladagolná magát és örök álomba szenderülve oldódna meg a kínlódása. Kölcsönösen ghostingolnák egymást, és a probléma egy csapásra meg lenne oldva. Ezzel szemben itt egy olyan családot látunk, amelyik elképesztő mennyiségű energiát tesz bele abba, hogy egymást megmentsék. Ilyen mértékű közösségi mentálhigiénés munkát ma már ritkán teszünk bele a társas kapcsolatainkba. És ez a munka a ma felől nézve a Tyrone családot már nem egy visszataszító rettenetnek, hanem egy terápiás szeretetcsoportnak láttatja.

Samudovszky Adrian, Spilák Lajos (Fotó: Dömölky Dániel)

Nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy a produkcióban a fény külön szereplőként funkcionál. Amikor belépünk a lakásba, jóllehet kint sötét téli este van, némileg összezavarodunk, mert augusztusi napsütést látunk átszüremleni a redőny résein. Felvetődik bennük, hogy jó, persze ez egy kiváló beállítás, de nem fog végigmenni az előadáson. Berta Ninett fényei azonban hamar rácáfolnak a kishitűségünkre. A fényváltozások rendre követik a lelki utazás napszakjait, és a verőfényes napsütésből lassan ködös délutánba, majd a fáradt fényű éjszakába érkezünk. 

Pallagi Melitta (Fotó: Dömölky Dániel)

Amellett, hogy érezzük a Spilák Lajos által megformált karakter furcsa szerethetőségét, az etikai percepció a XX. század során úgy változott, hogy a másik központi figurává nem Mary, hanem Edmund (Samudovszky Adrian) vált. Elvileg a dráma hangsúlyai Mary (Homonnai Katalin) felé mutatnának, de megtörtént az a morális váltás az elmúlt évtizedekben, hogy egy fiatal felnőtt halálos betegségét már nem a sors akaratának, hanem elviselhetetlen katasztrófának fogjuk fel. Akivel együtt megyünk, aki iránt érdeklődünk és akiért aggódunk, így már egyáltalán nem Mary, hanem Samudovszky Adrian Edmundja. Ez a morális hangsúlyeltolódás azért meglepő, mert a függőségdráma Mary élettörténetén keresztül szándékozná elénk tárni a család jelen zombiállapotának okát. Edmund feltehetőleg gyors lefolyású betegsége azonban jelenidejűvé teszi a nappaliban történteket, így nem annak az okát keressük, hogy miért olyan Mary, amilyen, hanem annak a lehetőségét vágyjuk meglátni hogy Edmund megmenthető. Nos, a Tyrone-ellendrukkerek biztos szomorúan hallják, de a fiatalember gondos kezelését a párbeszédek alapján talán valóban sikeredik kikényszeríteni.

Szintén meglepő empátia ébred bennünk Jamie (Lovas Dani) iránt. Tele van a dráma reflexiókkal, ami a színészlétre reagál, hiszen mind a darab hátterét adó személyes történet, mind a karakterek sorsa dúskál a színházi eseményekben. Jamie vallomása Edmundnak ellentmondásos módon, de mégis azon jelentek egyike, amelyik aláhúzza azt az erőfeszítést, ami ebben a családban él a kapcsolatok fennmaradása érdekében. Kedélyes és vicces jeleneteknek is tanúi lehetünk, és ez tovább enyhít a feszültségen. Ilyen például Pallagi Melitta slampos Cathleenjének egyszemélyes partyja (sounds like romanticized alcoholism, but OK). Az így kialakuló, a koncepcióból adódó sokrétegűség teszi izgalmassá, elgondolkodtatóvá és a mai néző számára is jelentésessé a produkciót, ami egyértelműen Fehér Balázs Benő rendezői munkáját dicséri.

♥

Kedves Lajos, Kati, Dani, Adrian, Melitta, Kornél, Botond, Barcsai Bálint, Ninett, Viktória és Benő, nagyon köszönjük ezt a értékes estét!