Dekameron 2023, Budapest Bábszínház, 2023. március 13., 19:00

Játsszák: Ács Norbert, Barna Zsombor, Bartha Bendegúz, Blasek Gyöngyi, Ellinger Edina, Fodor Tamás, Hannus Zoltán, Kovács Judit, Pallai Mara, Pethő Gergő, Podlovics Laura, Spiegl Anna, Tatai Zsolt, író: Fábián Péter, Gimesi Dóra, Háy János, Jászberényi Sándor, O. Horváth Sári, Parti Nagy Lajos, Székely Csaba, Szikszai Rémusz, Tasnádi István, Závada Péter, dramaturg: Gimesi Dóra, Szikszai Rémusz, zeneszerző: Dinyés Dániel, Subicz Gábor, zenei munkatárs Udvarhelyi Gábor, mozgás: Hojsza Henrietta, bábtervező: Hoffer Károly díszlettervező: Zöldy Z Gergely, jelmeztervező: Szelei Mónika, mozgóképtervezők: Varga Vince, Horesnyi Máté, fénytervező: Szondi György, rendezőasszisztens: Aradi Regina Anna, mozgástervező-asszisztens: Bánky Eszter, ügyelő: Miklósi Ferenc, súgó: Havasi Zsuzsanna, rendező: Szikszai Rémusz 

A báb nem korosztály, hanem műfaj, hirdeti hosszú évek óta a Budapest Bábszínház mottója. Bár évadról évadra gyarapodik a felnőttek számára készített előadások száma, és egyre több bábelőadás elérhető felnőttek számára a Budapest Bábszínházon kívül is, valamint az is megfigyelhető tendencia, hogy prózai színházi előadásokban fel-feltűnik egy-egy bábos megoldás, mintha eddig mégsem sikerült volna átvinni az üzenetet a nagyközönség számára. Érzésünk szerint 2023 lesz a bábműfaj szerencseszáma, a Dekameron 2023 az az összművészeti produkció, amely áttöri ezt a falat, és megkérdőjelezhetetlenül felhelyezi a bábszínházat a magyarországi színházi térképre. A Budapest Bábszínház csapata az egyik leginnovatívabb színházi műhely a fővárosban, nyitottak a kortárs irodalomra, nem egy friss kortárs mese- és ifjúsági regényt ismertünk meg az előadásaik révén. Gyakran dolgoznak vendégrendezőkkel, Keresztes Tamással, Fábián Péterrel, Ascher Tamással és Szikszai Rémusszal, fiatal alkotókkal, mint Cseri Hanna és Szilágyi Bálint. A társulat évadról évadra erősödik, és nem csak a Bábszínház előadásaikban láthatjuk őket, hanem egyre több izgalmas független színházi produkcióban is.

Videóajánló, készítette: Márkus Sándor

Már az első hírek óta nagyon vártuk az előadást, a bemutató előtt, a Bábszínház tanárműhelyének keretében meghirdetett nyílt próbán is részt vettünk, így némi támpontunk már volt, hogy mit is fogunk látni. Zárójeles megjegyzés: példaértékű a Budapest Bábszínház kommunikációja és közönségszervezése. A Mozgató Tanárműhely egészen kivételes kezdeményezés, nem csak azért, mert megkönnyíti az iskolai színházlátogatások tervezését, de önmagában, színházi élményként is. Mindig van valami kedves ötlet, mindig van idő és mód közvetlen beszélgetésre az alkotókkal, akik még a főpróbahéten is szívesen veszik a visszajelzéseket, benyomásokat, ötleteket. A Dekameron 2023 eredetileg karanténdrámának indult, a tíz felkért alkotót egy ezzel kapcsolatos jelenet megírására kérték fel. A különböző okok miatti csúszások azonban okafogyottá tették ezt a tematikai korlátozást, amit később fel is oldottak. Így a legkülönbözőbb témák kerülhettek egymás mellé, bármi, ami az elmúlt pár évben foglalkoztatta az írókat. Ezen a nagyon vegyes anyagon kellet Gimesi Dórának és Szikszai Rémusznak elvégeznie a dramaturgiai munkát, hogy valamennyire egységes előadás szülessen. Ambivalensek az érzéseink azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire sikerült.  

(Fotó: Piti Marcell)

Az antológia műfaj mindig magában hordozza azt a veszélyt, hogy a szövegek nem azonos minőségűek, és ha még az egyenletes minőség elő is áll, az egybe szerkesztett alkotások nem hoznak létre új, magasabb minőséget, nem állnak össze szerves egésszé. A Dekameron 2023 kétszeresen is antológiának tekinthető. Nem csak tíz szerző jeleneteit kellett színpadra állítani, de ehhez a szerkezethez Szikszai Rémusz rendezőként egy olyan formát társított, ami a bábtechnikák enciklopédiájának tekinthető. Ráadásképpen Dinyés Dániel és Subicz Gábor minden jelenethez különböző zenei világot hozott létre. Szikszai Rémusz diszkógömbhöz hasonlította az előadást, ahol az egyes tükörcserepek egy-egy jelenséget, közérzetet tükröznek vissza a 2020-as évek eleji Magyarországról. Nos, nekünk nem állt össze az előadás gömbbé, csak véletlenszerűen elszórt szilánkokat láttunk. Hiányzott az a középpont, ami köré szerveződhettek volna jelenetek. Ennek egyik előnye hogy a drámaszövegek egyéni sajátosságai maximálisan megmaradtak, valóban egy kortárs irodalmi körkép került a színpadra. Ez olyannyira igaz, hogy a tanárműhelyen megismert két támpont (Háy János és Parti Nagy Lajos által írt jelenetekből láthattunk részleteket) elegendőnek bizonyult, hogy az összes jelenet szerzőjét beazonosítsuk a színlap segítsége nélkül. Valószínűleg pont ez az antológiajelleg lesz az, ami sikerre viszi az előadást, kombinálva azzal a vizuális sokszínűséggel, amire rá lehet csodálkozni a bábszínházat kevésbé ismerő közönségnek.  

(Fotó: Piti Marcell)

Számunkra két jelenet toronymagasan kiugrott a többi közül, olyan minőségi különbséget hozva létre, amit már nehezen tudtunk kezelni. Závada Péter Levél Mantovába a veronai karanténból című jelenete volt az egyik. Ács Norbert és Podlovics Laura a kapuőr és a Rómeónak szóló végzetesen elkéső levél közötti interakció lenyűgöző volt, főleg abból a szempontból, hogy végig tartani tudták a kétértelműséget, Podlovics Laurát egyszerre láttuk levélnek és lánynak, Rubin-serleg-szerűen billent át pillanatról pillanatra az észlelésünk. Közben fölépült a kapuőr figurájában egy rendkívül összetett alak, valami kibogozhatatlan egyvelege a kisember hatalmaskodásának, a bűntudatnak, a jóvátétel iránti vágynak és a félelemnek. Vele kapcsolatban is oszcilláltunk az undor és a szánalom érzése között. Ez volt az egyik olyan pontja az előadásnak, ahol tökéletesen bevonódtunk, olyan érzelmi és intellektuális impulzust kaptunk, ami továbbgondolásra sarkal. Valódi drámát láttunk a színpadon, nem dramatizált novellát. Zöldy Z. Gergely díszlete, ami a keretjáték szerint (a keretjáték a tizedik történet, Szikszai Rémusz alkotása) egy repülőtér, ahol ezek a történetek találkoznak, Szondi György fényeitől a szemünk előtt alakult át a pestis sújtotta Veronává. Szelei Mónika csodálatos jelmeze segített megteremteni a levél-lány, lány-levél alakját.  

(Fotó: Piti Marcell)

A másik csúcspont Gimesi Dóra O. hazatér továbbáll című jelenete volt. Nem csak azért mert a felkért szerzők többsége elfelejtett szerepet írni a társulat színésznőire, bár ezt a hiányérzetünket is jelentősen pótolta ez az írás. Itt szintén ki kell emelnünk, hogy végre újra drámát láttunk a színpadon, hatalmas bejárható ívvel, valódi lezárással. Mivel még a címét sem olvastuk el előre Gimesi Dóra írásának, így fokozatosan ismertünk rá a szituációra és a szereplőkre. A szeretett férfi öt arca, az öt nővel való kapcsolata, az ellenük elkövetett bűnök önálló szólamai a jelenet egy pontján oratóriumszerű kórussá állnak össze, a férfi bábjának együttes mozgatásával létrehozva egy női sorsközösséget. A témát kifejtő írónők legjobbjaival, Margaret Atwooddal és Madeline Millerrel egybeolvasható, csodálatos alkotás jött létre. Kovács Judit és Spiegl Anna felejthetetlenek a jelenet utolsó perceiben. Nagyon benne felejtkeztünk ebben a történetben, így erős stílustörés volt számunkra a Fábián Péter Hiddel Béla című írásából készített zenés bohózat.  

(Fotó: Piti Marcell)

A többi jelenettel kapcsolatban voltak problémáink, miközben mindegyikben volt olyan momentum, ami elkápráztatott vagy szórakoztatott minket, de valahogy egyikhez sem tudtunk kapcsolódni. Tasnádi István Numidákjában az árnyjáték és a homokanimáció emlékezetes, és a Hannus Zoltán-Ellinger Edina valamint a Fodor Tamás-Blasek Gyöngyi párosok játékát is jó volt nézni. Sajnos a történet, példabeszéd a példabeszédben, annyira didaktikus, hogy ledobott minket magáról. A finálé, O. Horváth Sári Lehet, hogy ez az utolsó című jelenete is ebbe a hibába esik, pedig Tatai Zsolt és Pethő Gergő kettőse parádés, és dramaturgiailag is remek zárlata az estének. Fantasztikusan sikerült a Háy János írásból készített Istenháta című bábfilm. A nyílt próbán még nem látszott számunkra, hogy ez ennyire működőképes koncepció. A tiszazugi történetre emlékeztető sztori skandináv krimi stílusú megközelítése nagyon erős hangulatisággal bír, Hoffer Károly bábjai talán ebben a jelenetben a leglenyűgözőbbek. Mégis a történetnek valahogy nincs tétje, nem tudunk kötődni a szereplőkhöz, ezért nem is igen érdekes, hogy mitől halnak halomra. Hiába ez a leghosszabb, három epizódra szedett jelenet, mégis mintha csak egy expozíciót kapnánk, ami az utolsó jelenettől kezdene igazán érdekes lenni. Jászberényi Sándor Magok című jelenete igen erős kép lenne egy novellában, így kiragadva nem igazán tudtunk vele mit kezdeni. De a sátorrá alakuló óriásbáb elképesztő ötlet. Parti Nagy Lajos Sybles és fia című írásának is inkább a technikája, a fekete színház, az érdekes, nem igazán van dinamikája, az abszurd helyzet nem vezet sehova. Székely Csaba jelenete, a Saját kis koronavírusunk rendkívül szórakoztató, Spiegl Anna virtuóz módon zongorázza és narrálja végig a jelenetet. A bábok viccesek, és jó látni egy olyan klasszikus technika, mint a paraván és a kesztyűbáb újraértelmezését. Itt is feltűnő volt Zöldy Z. Gergely páratanul izgalmas díszlete: a falból kigördülő zongora meglepő és csodálatosan kidolgozott elem. Ennek ellenére teljesen súlytalan a jelenet, és stílusában is erősen kilóg a többi írás közül.  

(Fotó: Piti Marcell)

♥

Kedves alkotók, köszönjük ezt a monumentális vállalkozást, reméljük, írásunk elején említett jóslatunk beteljesedik, és egyre több estén kell felnőtt előadást játszanotok a hatalmas érdeklődés miatt. Néhány írást szívesen olvasnánk, ha valamilyen formában a közönség elé tárnátok a jelenetek szövegét.