Hotel Apátia – A Litera 21. előszilveszteri partija, Trafó House, 2023. december 30., 20:00

A Kétlámpás hagyományos év végi fix programja, hogy jegyet vált a Litera előszilveszterére. Idén ötödjére látogattunk el a Trafóba december 30-án, hogy meghallgassuk, mit válogatott nekünk az irodalmi portál az aktuális évre visszatekintve. Idén már a címre – Hotel Apátia – is nagyon rezonáltunk. A Litera idén egy tökéletes irodalmi estet rakott össze, ahol minden elem egymást támogatta, nem zökkentett ki minket semmi, a felolvasott szövegek köré szerveződött a műsorvezetés, a zene és a látvány. Tóth Barnabás színész, filmrendező, forgatókönyvíró tökéletes választás volt a konferanszié szerepére. A hotel recepciósaként megteremtette azt a sejtelmes hangulatot, ami felvezette szállodabeli bolyogásunkat. Nagyon finoman, a felolvasók keze alá játszva csúsztatta át a figyelmünket egyik szövegről a másikra, és átkötéseivel létrehozott egy történetet az estének. VJ UNFLYABLE videóinstallációja már tavaly is elvarázsolt minket, most egy kicsit könnyebb dolga volt, a felolvasott alkotások közti belső rímelésekre és Dresch Mihály meditatív zenéjére komponált vetítése tökéletesen szervesült az estébe. Hét figyelemre méltó szöveggel lettünk gazdagabbak, ráadásul, nem csak az egyenletes minőség, hanem főleg a visszatérő, egymással párbeszédre lépő motívumok miatt az este olyan lett, mint egy átgondoltan megszerkesztett antológia.

Babarczy Eszter írása hozta be az este egyik fő témáját, az időt, és a hozzá való viszonyt. A novellában szereplő család úgy dönt, hogy nem hagyja tovább haladni az időt, maradnak 2023-ban, ennek az évnek a retteneteit már ismerik, megbarátkoztak velük, köszönik, nem kérnek az új évből, akármit is hozzon. Teljesen megértjük ezt a hozzáállást, azt, hogy egyszerűen elég volt, nincs kapacitásuk több szörnyűség, sőt egyáltalán több változás földolgozásához.

Hotel Opátija helyett a Hotel Apátiába keveredik Láng Orsolya írásának főhőse. És ezzel tovább építi az előző fölolvasásban fölvetett problémát. A varázslatos régvolt nevek – Lungomare, Villa Rosalia – hozzák elő a nosztalgia érzését, ami úgy tűnik, közeli rokona az apátiának. Mindkettő magába szív, és megakadályozza a jelen megélését; ha ránk telepszik, egymás után peregnek ki a napok az életünkből. Láng Orsolyánál jelenik meg a tenger motívuma, ami a következő írások némelyikében is visszaköszön. Az elvágyódáshoz, a máshol levéshez és az idegenség-érzethez kapcsolódik minden esetben.

Terék Anna verse, a Karácsony Amerikában a tenger motívummal és azzal a szomorúsággal kapcsolódik Láng Orsolya novellájához, amit az érez, aki máshol és mással akar lenni, mint ami adatik éppen neki. Idegennek lenni, újrakezdeni, kihűlt testtel és kihűlt lélekkel bolyongani egy másik országban, kapcsolódásra képtelenül a talán örökre elmúlt élet foglyaként. Talán ez volt a legkétségbeejtőbb szöveg mind közül ezen az estén.

Vonnák Diána novellája is egy tenger melletti idegen városban való bolyongásról szól, de itt már minden eligazítást jelentő konkrétum megszűnik. Teljes dezorientáció jellemzi ezt a történetet, a városnak nincs neve, az idő lóugrásban múlik. Hotel Hisztériából Hotel Apátiába tart a történet. A város főterén csoportok tüntetnek, ki tudja miért, valaki fölgyújtja magát, ki tudja, milyen eszméért. Vonnák Diána elbeszélése elég pontosan lefesti az elmúlt pár évünket. Ismerős az irányvesztés, az értelem nélküliség, értjük, miért költözik el a főhős az Apátiába azzal az egyetlen kéréssel, hogy szobájának ablaka ne nézzen a főtérre.

Lovag Dulcinea – széphistória, Kemény István készülő művéből kaptunk részleteket. Ebben az esetben is voltak figyelemreméltó rímelések, Babarczy Eszter írásával az éppen költözködő emberi szellem hozza össze, akinek okádhatnékja van a múlttól és a jövőbe se néz bizakodva. A kóborlás és a világon kívüliség a többi eddig elhangzott szöveggel köti össze.

Kiss Tibor Noé egy levelet olvasott föl, melyben a hálás lakó köszönetet nyilvánít a kapott lakosztályért a főigazgatónak. Igaz, hogy kicsi, és a csap is csöpög, de olyan szépen esik be a fény a rácsokon. Ebben a műben is előkerül, hogy mintha megállt volna az idő a levélíró számára. Ez a mentsége: nem én változtam, hanem a világ. Hátborzongató alkotás szervilizmusról, önfelmentésről, beletörődésről.

Az utolsó felolvasás fekete humora tette föl a koronát az eseményre. Egressy Zoltán beszámolója nagymamája, Apáti Artúrné, szállodájáról, a Hotel Apátiáról olyan parabola, ami kivételesen szórakoztató szóvicceivel nagyon sötét képet fest az elmúlt évünkről. És pont itt, ennek az írásnak a végén jelenik meg némi mozgósítás, valamiféle aktivitásra való felhívás, hogy magunk mögött hagyjuk az Apátia Hotelt. Tökéletes lezárás.

♥

Kedves Barnabás, VJ UNFLYABLE, Mihály, Eszter, Orsolya, Anna, Diána, István, Tibor Noé, Zoltán és a Litera szerkesztősége, nagyon köszönjük ezt a remek évzárást, várjuk a videókat és már most a jövő évi előszilvesztert!

♥

Ezt az írásunkat a ma elhunyt Kovács András Ferenc emlékének ajánljuk. Nyugodjék békében!