Lábán Katalin: Zord idők - oda Buda!, RS9 Színház, 2023. december 23., 19:00

Játsszák: Dobay Janka, Kassai László, Koleszár Bazil Péter, Nagy Ferenc, Kemény Zsigmond Zord idő című regénye alapján írta: Lábán Katalin, szakértő: Reinisch Egon, díszlet-jelmez: Korpics Moni, zene: Majoros Cserne, operatőr: Csáki Rita, fény-hang: Csáki Rita, rendező: Lábán Katalin

Kemény Zsigmond Zord idő című regénye már 1862-ben, a megjelenés évében, sem nélkülözte a szerző korának valóságára tett utalásokat. A szabadságharc bukása után, az önkényuralom éveiben a döntések következményeinek vizsgálata és az elnyomó hatalomhoz való viszony tisztázása központi témája volt a regényírónak. Lábán Katalin átirata, négy figurát megtartva a regény több tucatnyi szereplőjéből, is erre a problémakörre fókuszál. Emellett kiemeli Izabella királynét, és rajta keresztül felmutat egy kevéssé ismert, a kora újkorban atipikus női sorsot. A remek szöveg, a minimalizmusában is izgalmas látvány, a jól elhelyezett mozgások egy nagyon elgondolkodtató és a mai magyar valósággal párbeszédre lépő színpadi művet hoztak létre.

Az előadás videóajánlója itt megtekinthető. 

Most életem talány fog maradni a történelem előtt is.

Történelmi tanulmányaink Izabella királynét, Szapolyai János 23 éves, lengyel királyi családból származó özvegyét meg sem próbálták a korabeli hatalmi játszmák nem túl jelentős sakkfigurájánál többnek mutatni. Lábán Katalin – Kemény Zsigmond nyomán – kontúrt ad a királynénak. Dobay Janka egy rendkívül intelligens, kompetens uralkodót játszik, aki teljes mértékben tisztában van sarokba szorított helyzetével, talán a felvonultatott szereplők közül ő meri látni mindenféle öncsalás nélkül a lehetőségek bezáródását. Empátiával tud fordulni tanácsadói felé, miközben tisztában van vele, ebben a helyzetben nincs nyerő stratégia. Mintaadó személyiség, akire a XVI-XVII. századi főúri asszonyok példaként tekinthettek, mikor özvegyként vagy férjük tartós távolléte miatt birtokaikat igazgatták, politikai vagy harcászati kérdésekben döntöttek. Dobay Janka egyszerre tudja megmutatni Izabella fiatalságát, sebezhetőségét, magányosságát és realitásérzékét, céltudatosságát.

...s úgy képzelem, hogy mi Buda várában ily palackba fojtott madarak vagyunk, kik máris nehezen tudunk lélegzeni, s néhány hét alatt aligha ki nem fogyunk minden levegőből.

Fráter György (Kassai László), Werbőczy István (Koleszár Bazil Péter) és Turgovics Miklós (Nagy Ferenc) a megszállókkal szemben három eltérő viszonyulást képvisel. Turgovics Miklós, Buda városának főbírájaként, csak a város polgáraival törődik, az „én nem politizálok” hozzáállás azonban nem válik be, zord időkben a csendes meglapulás, az én csak végzem a munkámat attitűd ugyanolyan végzetes lehet, mint az aktív ellenállás. Turgovics a dráma végére mindent elveszít, a családját, az önbecsülését és a városát is. Werbőczy a kollaborációt választja, Buda főbírájaként hivatalban marad, és bízik önmaga pótolhatatlanságában, illetve abban, hogy a megszállók a konszolidációban érdekeltek, s így valamiféle jogbiztonság elérhető. Ennek illúzió volta már a Turgoviccsal folytatott utolsó dialógusban kiderül. A drámán kívüli időben pedig erős a sejtés, hogy Werbőczyt a szultán a tiszteletére adott vacsorán megmérgeztette. Fráter György a manipulációban hisz. Kijátszani egymás ellen a hatalmasokat, és így elérni politikai eredményt. Izabella ezért viszolyog tőle. Ismert történelmi tény, hogy végül szövetségeseit is annyira összezavarta átláthatatlan lépéseivel, hogy Castaldo, II. Ferdinánd tábornoka, egyszerűbbnek látta leszúrni. Loósz István: Kemény Zsigmond és a történeti hűség című 1910-es tanulmányában utána olvashatunk a regényíró forrásainak, és a történelmi szereplőknek.

Úgy fog vándorolni az országban, mint a sátoros cigányok? Vagy mint egy vándor színésztársaság igazgatónője? 

Az előadás mozgásvilága egészen elragadó és elgondolkodtató. A színészek szinte teljesen statikus szerepet vesznek fel, ezért interakcióik figyelemfelkeltőkké, jelentésessé válnak. Mindegyik karakterre jellemző néhány gesztus, ami mintha egy geszta lapjairól előbújva elevenedne meg. Néha a királynő úszik az előtérbe, néha a párbeszédeket folytató férfiakat látjuk a fókuszban. Hatásuk az események folyására egyre jelentéktelenebb, erőtlenebb. Ebben a világban ugyanis csak két eléggé erős ágens létezik, V. Károly császár és Nagy Szulejmán, akik kényük kedvük szerint törölnek el országokat vagy alapítanak újakat. Az előadás végül önmagába záródik, mind dramaturgiailag, a történelmi szükségszerűséget követve, mind mozgásban. Az utolsó jelenetben hangtalan kerengő dervisekké, szomorú árnyakká válnak kultúrájukat, hatalmukat vesztett nagyjaink, magukkal rántva Európát és elindulva a 30 éves háború apokalipszisét kitermelő 17. századba.        

A fent vázolt attitűdök, szerepmodellek felmutatása ma is elgondolkodtató, a dráma direkt aktualizálás nélkül is rezonál jelen politikai állapotunkra. Egy, a történelmi helyzetet bemutató videó után lassan épül föl az előadás. A fojtogató atmoszférát, a kiúttalanság drámáját erősíti az RS9 pincéjének szűk, sötét tere, a színészek közti interakció, és Lábán Katalin szövege, különösképpen Turgovics Miklós hasonlatai. Ha vidámabbak nem is lettünk, gazdagodtunk egy átmentett klasszikussal és számos töprengésre méltó gondolattal.

♥

Kedves Janka, László, Péter, Ferenc, Moni, Cserne, Rita és Katalin, köszönjük ezt a csodás, elgondoltató előadást!