Guilt Trip - Vitaszínház a fenntarthatóságról, Gondolat Generátor, Trafó House, 2024. április 15., 16:00

Játsszák: Kovács Domokos, Tóth Laura, szakmai konzulens: Gébert Judit, hang designer: Csiki Áron, rendezők és moderátorok: Kocsonya Zsófi, Szepes Anna

A STAGES európai uniós program keretében jött létre a Trafó House Jérôme Bel című előadásához kapcsolódva a Guilt Trip -vitaszínház a fenntarthatóságról. Nagyon jót tett az esemény dinamikájának, hogy a szerevezők – a Gondolat Generátor – kinyitották az alkalmat, és nagyon sokfelől érkeztek résztvevők erre a hétfői délutánra. Humánökológia szakos hallgatók, a Károli Gáspár Egyetem drámatanár szakos hallgatói, középiskolás diákcsoport és színházközeli érdeklődők alkották azt az igen változatos tapasztalatokkal és nézőpontokkal rendelkező közösséget, amelynek tagjai akik vitába bocsátkoztak a fenntarthatóságról.

Kocsonya Zsófi és Szepes Anna a hatás, hatékonyság köré építette föl a délutánt, arról kellett gondolkoznunk a jelenetek kapcsán legfőképp, hogy milyen eszközök hatásosak, ha tartós attitűdváltozást és állampolgári aktivitást akarunk kiváltani bolygónk megmentésének érdekében. A Kovács Domokos és Tóth Laura által előadott jelenetek hangoltak rá minket azokra a kérdésekre, amelyek kapcsán a résztvevőknek dönteniük és érvelniük kellett. A szégyen és a félelem elrettentő hatású? A hangszórókból  nagyon vegyes mondanivalójú mondatok áradtak, amelyekben mentegetőzéstől kezdve a fenyegetőzésen át a megszégyenítésig nagyon sok szólam megszólalt a környezetvédelmi kérdésekről. Közben a színészek zseblámpával pásztázták a hallgatóságot, így testközelből megélhettük azt a szorongást, amit az ilyen beszélgetések résztvevőiként, ilyen posztok olvasásakor érezünk. A közönség erősen polarizálódott, fele-fele arányban oszlottak el a nézők a vélemények között. Ami különösen érdekes volt számunkra, és ami már egy új vitaszínházi előadás csíráját is magában hordozhatja, hogy a középiskolások közül többen azzal érveltek, hogy a köztük mindennapos body shamingnek milyen pozitív hatásai voltak az ő életükben (és ezért a megszégyenítést kifejezetten hatékony eszköznek látják).

Nagyon lírai volt a mozgásos aláfestéssel meghallgatott novellaszerű jelenet a kanadai darvakról és az őket etető élete vége felé haladó Alzheimer-kóros bácsiról. Épp ez a líraiság tette olyan nehézzé a döntést a feltett kérdésben, egyszerűen beleszerettünk a történetbe, és ez erősen befolyásolt minket a döntéseinkben, miközben persze tudatában voltunk annak, hogy ez nem egy éles helyzet. Hallgathatunk a ráció helyett következmények nélkül a hedonista énünkre, akinek itt és most fontosabb egy szép történet, mint egy madárfaj kihalása. Mindazonáltal az előadás ezen része felhívta a figyelmünket arra, hogy az érzelmi ráhatás is erősen befolyásoló tényező lehet. A fenntarthatósági kérdések történetté alakítva egészen más döntési mechanizmusokat hívhatnak elő, mint tudományos kérdésekként tálalva.

Az utolsó jelenetben formát váltottunk. José (Kovács Domokos), a tehenészet tulajdonosa vitatkozott Lolával, az állattartás ellen küzdő környezetvédelmi aktivistával (Tóth Laura) a résztvevők által felvázolt stratégia és érvkészlet alapján. Arra is lehetőség volt, hogy a szereplők bőrébe bújva a nézők folytassák le a vitát. Mielőtt még nagyon vehemensen beleéltük volna magunkat a vállalkozó vagy az aktivista szerepébe, oldalt cseréltünk, és az eddigi vitapartner oldalán kellett érveket gyűjtenünk.

Mint látható, Szepes Anna és Kocsonya Zsófi egy igen változatos, többféle formát mozgósító vitaszínházi előadást alkotott. A két órás játékidőn túl a különböző csoportok még órákig beszélgettek egymás között és az alkotókkal a tapasztalatokról, a Két Lámpás pedig vándorolt csoportról csoportra belehallgatni ezekbe az eszmecserékbe. Leszűrhető volt, hogy a továbbiakban nagyobb igény lenne a csapattal együtt dolgozó ökológiai közgazdász szakértő, Gébert Judit nagyobb mértékű bevonására, hogy elkerülhető legyen a ténykérdéseken való vita, mindezt persze úgy, hogy a szakértő információforrásként és ne a vita döntnökeként funkcionáljon. A résztvevő, hamarosan szakértővé váló hallgatóknak – legyenek humánökológusok vagy drámapedagógusok – nagyszerű tapasztalat volt megismerkedni a középiskolások nézőpontjával, gondolkodásmódjával. Több ilyen alkalom kéne, ahol a különböző tudások összekapcsolódhatnak.

♥

Kedves Domokos, Laura, Judit, Áron, Zsófi és Anna, köszönjük ezt az izgalmas délutánt!