Reggeli a Stúdió K-nál :)
Reggeli a Stúdió K-nál :) 2017. december 8. 10:00
Résztvevők: a Stúdió K csapata, Mezei Néző, a Két Lámpás szerkesztősége és mások.
December 15-én lesz Fekete Ádám Reggeli dinoszauruszokkal (brontoszauruszokkal, főleg) című darabjának Stúdió K-s bemutatója, és a színház szervezése sajtóreggelire hívott minket, hogy beszélgessünk az új produkcióról. Pár profi újságírón túl két színházi blog is szeretettel elfogadta a színház meleg invitálását: rajtunk kívül Mezei Néző bloggerkolléga is megtalálható volt a megannyi briós,croissant, kávé-tea uralta jellegzetes büfékörnyezetben – ja, bocs, ez most nem színikritika :) A város legkedvesebb, legotthonosabb színházában reggelizni, lehet-e nagyobb öröm egy színházi blog számára?
Lássuk az alkotói csapatot!
Dinoszauruszokkal reggelizők: Spilák Lajos, Homonnai Katalin, Sipos György, Pallagi Melitta, Lovas Dániel, Nyakó Júlia, György Zoltán mv., Songoro Laura mv.
Díszlet: Márkus Sándor, jelmez: Szabados Luca, fény: Szapu Márk, hang: Bartha Márk, rendezőasszistens: Székely Rozália, írta és rendezte: Fekete Ádám.
Az előadás plakátját Szabados Luca (a produkció jelmeztervezője) tervezte
A neveket olvasva rögtön felmerül két érdekesség: Székely Rozi most rendezőasszisztensi szerepben próbálja ki magát, ő pl. az Árvák c. előadásban alakított zseniálisat, de nagyon méltattuk a Tünet együttes Négy fal között c. előadása kapcsán is. Márkus Sándor pedig a Hatszín Teátrumban egy-egy gyerekelőadásában is látványtervező, kiváló színészi munkáját a Két Lámpás a Bányavízbeli alakításáért dicsérte.
Fekete Ádám és Stefanovics Angéla Kárpáti Péter Tótferi c. előadásában. (Fotó: Mónus Márton.)
Miután a színház új ügyvezető igazgatója Imely Zoltán köszöntött minket, átadta a szót az alkotóknak. Fekete Ádám író-rendező azzal kezdte, hogy a darab írásánál már tudta, hogy kikkel fog dolgozni, és ezért már a kreatív folyamatban is nagyon inspirálta, hogy elképzelt egy színészt, mondjuk Sipos Györgyöt, szőtt köré egy kis világot, amiből egy jelenet képe rajzolódott ki előtte, és már meg is lettek azok a pontok, ami köré a darabot meg tudta írni. Ádámot például az olyan elég gyakori, hétköznapi jelenségek érdeklik, amikor valaki belelavírozza magát egy élethelyzetbe, amibe idővel alaposan bele is ragad, korábban talán nem is sejtve, hogy ez milyen rossz, később azonban már nehezen rálátva arra, hogy kényszerpályára került. Ami ebből színpadi jelenet tud lenni, hogy mi van akkor, ha hirtelen történik valami, és az egyén mégis elfeledkezik az állapotáról, és egy másik helyzetben találja magát. Nyilvánvalóan nem akart szpojlerezni, de a színházértők tudják miről beszélt: a jó színjátszás az ilyen váratlan, kiszámíthatatlan átalakulásokból áll. Legyenek azok akár folyamatos hangsúlyeltolódások vagy hirtelen változások, amiknek az értelme csak a játék végén derül ki, de amik miatt végül nagyon izgalmassá válik a produkciót, annyira, hogy más emberként jövünk ki az előadásról, mint ahogy bementünk.
Ádám hangsúlyozta, hogy ennek ellenére nem akar pszichologizálni, nem szereti, unalmasnak tartja azokat a megoldásokat, amikor a valakinek a viselkedését a darab pontról pontra levezeti egy korábbi élethelyzetből. Sőt! Azt szeretné, ha a magyarázatok csak foltokban lennének felajánlva, hiszen a valóságos életben sem lehet az emberek viselkedését pusztán egy-két jól körülhatárolható pszichológiai mozgatóra visszavezetni. Spilák Lajos meg is említette, hogy ez egy közös pont Ádám és az ő művészetében, ő is az olyan david lynches megoldásokat szereti, amikor nem csak gondolkodni hagy teret az előadás a nézőben, de akár még a megoldhatatlanság is benne van a pakliban. Ezen a ponton kicsit megijedt a Két Lámpás analitikus színikritikai blog szerkesztősége, hiszen mi mégis csak a racionális végig gondolásban vagyunk erősek. Persze küzdöttünk már meg hasonló jellegű problémával a Pitbull kapcsán, és sikerült.
Próba. Fekete Ádám, György Zoltán, Nyakó Júlia (fotó: Stúdió K).
Mezei Néző kérdezte, hogy Ádám rendezése által tér nyílik-e a Stúdió K számára új nézői rétegek színházba csábítására. Valóban, a Trafóbeli A Jeditanács összeül (amit szintén Ádám írt) nézőközönsége megjelenhet itt is, ez világos, de azért egy előadás nem fogja megváltoztatni a budapesti színházjárók szokásait. Bár a Négyeshatos c. előadás példátlanul sikeres volt a középiskolások körében, Spilák Lajos megemlítette, hogy a Reggeli dinoszauruszokkal korosztályfüggetlen előadás, nincs egyetlen korosztály megcélozva, Nyakó Júlia pedig buzdított arra, hogy nézzük meg és az alapján döntsük el, hogy kinek érdemes ajánlani a produkciót.
Minket a zene szerepe érdekelt volna nagyon az új előadásban, hiszen, ha Spilák Lajos az alkotók között van, egészen biztosan számíthatunk különleges zenei élményre. A válasz kellőképpen sejtelmes volt ahhoz, hogy csak még felcsigázottabban érkezzünk december végén a dinoszauruszok reggelijére.
Egyetértettek az alkotók abban, hogy számukra szakmailag is új dolog ez a kezdeményezés, és a Stúdió K törzsközönsége is fog látni olyan színészi megoldásokat, amiket eddig még nem láthatott.
További információk a darabról a Stúdió K fb oldalán: itt.
A reggeli végeztével Mezei Nézővel vad szakmázásba csaptunk át, megbeszéltük az amatőr színházi blogok szerepét és összevetettük a profi kritikusok szűkös lehetőségeivel. Nyilván nekünk sokkal jobb dolgunk van, mert hobbiként az ember másként áll a színházhoz, mint profiként.
Spilák Lajos érdekesen beszélt nekünk arról, hogy kedvenc színházunk kedvenc előadásainak kedvenc jelenetei milyen körülmények között jöttek létre. Például, hogy a Szürke galambban a jellegzetes autós üldözős jelenetben mennyire féltette először a cintányérokat, de aztán megbékélt azzal, hogy a nagy cél érdekében jó dolog bevonni a színészi játékba féltett kincseit. Vagy beszélt arról, hogy Ceglédi néni karaktere (amit egy ceglédi kanna ,,személyesít'' meg) hogyan alakult ki a próba során.
♥
Kedves Stúdió K, nagyon köszönjük a meghívást és az exkluzív élményt!
