Maxim Gorkij, Makar Csudra, előadja: Farkas Franciska, KuglerArt Szalon és Galéria, 2018. október 30. 19:00

Előadja: Farkas Franciska, dramaturg-rendező: Soós Attila, írta: Maxim Gorkij.

Hova vezet minket Maxim Gorkij mélységesen mély története? Ez a nem evilági novella kapukat nyit a térben és időben, és amikor átmegyünk ezeken, a kis szobába érkezünk, ki-ki a húsz, negyven vagy hatvan évvel ezelőtti világba, ahol anya olvas mesét nekünk a Napról, a Holdról és a csillagokról. És valóban! Kiszállunk a metróból, elballagunk a gyorspékségek és az egymásra váró tinik mellett, egy-két lépés és a KuglerArt századelőt idéző terébe kerülünk, a falakon pedig többek közt annak a cigány kultúrának a színei, életképei, melyek évszázadok nomád kultúrájának nyomát viselik magukon. Ebbe az elfeledett, mitikus időbe vezet el minket az emberi átváltozóképesség csodája segítségével Farkas Franciska a Makar Csudra szövegének megelevenítésével. Ez az otthonosságával lenyűgöző szalon a legjobb hely arra, hogy Gorkij első kötetének egy jellegzetes cigánytörténetét meghallgassuk, és átadjuk magunkat is az átváltoztató csodának, a másként élés és másként gondolkodás varázslatának.

A monodráma adatlapja a Műcsarnok oldalán és a KuglerArt Szalon és Galéria fb oldalán továbbá a monodráma fb oldala.

A KuglerArt Szalon és Galéria termei, kiváló előadások helyszínei. (Fotó: hrglobe.hu)

A legprofánabb szereplővel érkezünk, a fiatal, csellengő Gorkij-alterego Sólyommal. Neki van a legnagyobb rálátása mindenre, a sólyom amúgy is a legmozgékonyabb ragadozó madár, még a sasnál is könnyedebb, bár ebben a mesében a sas elsősorban a szabadság madara, mely a cigány emberek büszkeségét és függetlenségét testesíti meg. Mi, akik kockaházakban lakunk és az idő és a tér uralkodik rajtunk, köszönhetjük Gorkij-Sólyomnak, hogy megfigyelte és elhozta nekünk ezt a mesét. Amelyet pedig Makar bácsitól hallott, az öreg cigányembertől, akinek megvan a véleménye a világról. Ő az a tipikus ,,kérem szépen, megmondom én, hogy vannak a dolgok'' bácsi, jól odamond a muzsiknak, a képmutató vallásosnak, a nőknek, akikkel csak a baj van, de a büszkeségből bajt csináló férfiaknak és a bölcsesség helyett csak hümmögni tudó véneknek is. Makar Csudrával nem kell egyetérteni, nem mai gyerek, ez látszik rajta, megvannak a maga korlátai. De mégis helyén a szíve, mert nagy bajokra ad jó tanácsot. Ha megrekedsz valahol, akkor repülj magasra, mint a sas, és talán akkor, felülemelkedve a napi nyűgökön, megtalálod a bajodra az igazi választ. Ezt tanácsolja nekünk is, és ezt tanácsolja meséje főszereplőinek is, Lojkónak, a cigánylegénynek és Raddának, a cigányleánynak, akiknek sem szépségben, sem ügyességben, sem büszkeségben nincs párjuk. 

– Szóval: jössz-mégy? Jól teszed! Nagyszerű sorsot választottál, sólyom! Így is kell: járj-kelj, nézz szét a világban, és ha eleget láttál, feküdj le és halj meg – ennyi az egész! 

Gorkij: Makar Csudra (MEK forrás.)

Kiről szól hát ez a mese? Rólunk, akik a városba vagyunk zárva? Vagy Gorkijról, aki kényszerű kelletlen, árva lévén, beleszabadult a világba? Vagy Makar Csudráról, a tábortűz fényénél mesélő bácsiról? Lojkóról, a gengszterről vagy Raddáról, Kossuth Lajos katonájának lányáról? Vagy a Napról és a Holdról, ahogy kergetik egymást az égen, mint két szerelmes, akiket valami sorsközösség összeköt, de akik sosem lehetnek egymáséi, mert az egyik felperzselné a másikat (vagy tán már meg is tette)? Ahogy Farkas Franciska is az egyik szerepből a másikba ugrik át – néhol Makar bácsi, néhol Radda vagy Nur vagy Danilo – úgy talál be nekünk is néha ez, néha az a mondat. A terapeutikus mese varázsa az, hogy éppen ott gyógyít, ahol szükség van rá. A mese tehát alapvetően rólunk szól.

Farkas Franciska, Makar bácsi a tábortűznél. (Foto: Makar Csudra fb oldal.)

A Makar Csudra szövege természetesen nem hangzik el maradéktalanul. Soós Attila dramaturg ügyesen kiválogatta azokat a részeket, amiket bőven elég Franciskának eljátszania, és nem kell azokat -mintegy-felolvasnia. Viszont a dramatizálás többszörösen is megjelenik a monodrámában. Egyfelől Franciska ki-be ugrál a karakterekbe, másfelől a jelenlétünkkel mi, nézők is részt veszünk a mesében. Mi persze nem tudjuk a szöveget, de nekünk beszél, vagy Franciska száján keresztül mi mondunk néhány mondatot. Makaron, Lojkón és Raddán kívül a mesében megszólalók nagy része kiosztódik a közönség között, és Franciska tekintettel vagy érintéssel jelzi, hogy ki helyett beszél most közülünk, illetve a mese karakterei közül. Éppen emiatt kiváló közeg a KuglerArt nagyszobája. Közel ülünk a tűzhöz, és gyorsan bevonódunk a történésekbe, a legtöbben a cigány tábor tagjaiként, de ha szerencsénk van, akkor Makar bácsi lányaként, vagy Radda apukájaként.

Farkas Franciska. (Foto: Makar Csudra fb oldal.)

Az előadás után közönségtalálkozó is volt, amin szíves-örömest részt is vettünk. Franciska beszélt arról, hogy orosz szakos anyukája mesélte annak idején neki a Makar Csudrát, amit ő nagyon szeretett is, és élete kedves meséjévé vált, melynek egyes tanulságos mondatait máig felidézi magában. Beszélt arról, hogy mennyiben más egy filmforgatás és egy színházi előadás, és hogy milyen más egy nagy színházban előadni ezt a monodrámát, mint egy pici, otthonos közegben (az előadás a Thália Színházban is megtalálható, de Franciska néha viszi változatos helyekre is a produkciót). Mivel a Két Lámpás imádja a tantermi előadásokat, ezért a legizgalmasabb számunkra, hogy Franciska két színházi nevelési programban is részt vesz. Az egyik egy érzékenyítő előadás Császi Ádám rendezésében, a Cigány-magyar, egyelőre a Jurányiban, de később iskolákban is. A másik pedig egy drogprevenciós, tudatosságnövelő, problémafeldolgozó foglalkozás Horváth Kristóf rendezésében, az Örömsorvasztó, amit szintén a Jurányiban lehet látni, de az alkotók természetesen viszik ország-világ ellen, hogy küzdjenek az álboldogságot ígérő kábítószerélvezet visszaszorításáért.

♥

Kedves Franciska és Attila, nagyon szépen köszönjük ezt a csodás estét a Kuglerben!