Heinrich von Kleist: Pentheszileia, k2 Színház, MU Színház, 2019. február 15., 20:00

Játsszák: Piti Emőke, Boros Anna, Horváth Szabolcs, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt. További alkotók: Horváth Jenny, Hegymegi Máté, Jankó Mátyás. Produkciós vezető: Olasz Liza, Erdélyi Adrienn. Rendezőasszisztens: Faludi Beatrix. Rendező: Kovács D. Dani. Fordította: Tandori Dezső.

Heinrich von Kleist, csaknem kétszáz évvel megelőzve korát, Akhilleusz és az amazon Pentheszileia szerelmének történetét egy olyan párhuzamos univerzumba helyezte át, amiben minden fordítva történik, és ezáltal élesen vetül a fény a mi világunk nőképének egyoldalúságára, differenciálatlanságára és manipulált voltára. Kovács D. Dániel rendező és a k2 Színház közös produkciója fenntartja a játéknak azt a bonyolultsági szintjét, amit a mitológiai történet kleisti parafrázisa diktál, és egy őrült színpadi vágtává válik az alapvetően mégiscsak az elbeszélő szövegrészekre alapuló darab. És valóban: a szerzőt a Pentheszileia elolvasása után a kortársak őrültnek gondolták. Vajon kinek jut eszébe olyan, ami ebben a daraban van? Tudjuk persze, hogy az őrület relatív és a napoleóni háborúk mindenen átgázoló férfivilágában az, hogy a nőknek egyáltalán lehetnek önálló törekvéseik, maga is őrült gondolatnak számított. Ma, a XXI. század elején, pedig még mindig nem vagyunk a normális viszonyok helyreállítása, a kibékülés, a kölcsönös elismerés közelében sem. Legalább gesztusok kellenének, amiket Akhilleusz tesz, és legalább utólagos belátás kellene, ami Pentheszileiának jut. 

Az előadás adatlapja a MU Színház oldalán.

Amint a derékmagas emelvényre tekintünk három hatalmas sereg látványa fogad minket valahol egy Trója közeli völgyben. Terepasztal, fiúk játéka, műanyagkatonák, messze a közkatonák fölé magasodó X-man-ek, héroszok. Ahogy az ember elképzeli a trójai háborút. És a szöveg is ilyen. Tandori Dezső csodálatos fordításában halljuk Kleist stilizált beszámolóját – aki Odüsszeusznak (Borsányi Dánielnek) adta a mesélés feladatát – az amazonok érkezéséről. Elsőre megrettenhetünk: ,,Dardanosz-nép'', ,,Priamosz fia'', ,,Thétisz fia''. Mi lesz ebből?! De ne felejtsük el, bár a stílus Homéroszé, ez itt egy XIX. századi német drámaíró szövege, az egyik legeredetibbé, legbátrabbé. Mondhatni épp éles modorban gúnyolja az ógörög mítoszok férfihőseiről szóló patetikus szövegeket. Szemben például Kleist Amphitryonjával, ahol szinte tejesen hiányoznak a szóvirágok és mintha egy falusi udvarban hangoznának el a mondatok. A félelmeink tehát nem igazolódnak, mert a sok utalás, eposzi jelző csak stíluselem, ha gátlástalanul átugorjuk őket gondolatban, akkor elég világos képet kapunk az előadás folyamán arról, hogy mi történik éppen.

[ODÜSSZEUSZ... a görögök ]
    Szép ifjú testükkel Arész dühöngő,
    Bátor lányának trágyáznak babért. S ez
    Több foglyot ejtett már győzedelmesen, mint
    Szempárt nekünk hagyott, siratni őket,
    Vagy kiszabadításukra erős kart.
ANTILOKHOSZ
    És nincs ki átlátná mit akarhat?
[ODÜSSZEUSZ]
    Nincs, épp ez az: mert akárhol kivetjük,
    Elménk mérő-ónja vak mélybe hull.

(Tandori Dezső fordítása)

 Borsányi Dániel (Odüsszeusz) és Horváth Szabolcs (Antilokhosz). (Fotó: Mészáros Csaba.)

A trójaiak és a görögök szájtátva nézik, hogy mindkettejükre rátámadnak szkűthia vad női és nem – mint számítottak rá – valamelyikük segedelmére sietnek Arész dühöngő, bátor lányai. Milyen stratégia ez? Mi a célja? Milyen női szeszély mozgatja ezen harcosokat? Hiszen a háború logikája világos teret nyit: vagy a görögökkel van valaki vagy ellenük.

[ODÜSSZEUSZ]
   A természetben, tudtommal, erő
   S ellenállás van csak, nincs harmadik.

(Tandori Dezső fordítása)

Nem értik, mert eszükbe se jut nézőpontot váltani és belehelyezkedni a nők szerepébe, feltételezve, hogy vannak a saját céljaiktól eltérő törekvések is, pláne nők részéről. Ebben a párhuzamos kleisti valóságban, ahová hőseink csöppentek, a Sabin nők elrablása címe a Sabin fiúk elrablása lenne. Ezt a nézőpontváltást hangsúlyozza a szöveg érdekes hangvétele. A külsőt, bájakat dicsérő jelzők mind a férfiaknak jutnak, kiváltképp Pentheszileia monológjaiban fedezhető fel a férfi nem, főleg Akhilleusz gyönyörű megjelenésének dicsérete. Szintén kiváló ellenpontban áll a terepasztal militánssága azzal, hogy az előadás végére a színpad rózsaszirmokkal teli nyoszolyává, majd újra vértóvá változik (Horváth Jenny, Jankó Mátyás).

Piti Emőke (Pentheszileia), Boros Anna (Prothoe), Borsányi Dániel (amazonfejedelem), Domokos Zsolt (Akhilleusz). (Fotó: Mészáros Csaba.)

A két nagy játékos Odüsszeusz (Borsányi Dániel) és Antilokhosz (Horváth Szabolcs), a műanyagbábukkal és egymással eljátsszák a csatatéri eseményeket. Jól észrevehető Hegymegi Máté segítsége a mozgásukban és az egyensúlyozós jeleneteiknél, amelyek Akhilleusz hatalmas menetét hivatott lefesteni, lévén a szöveg is csak elbeszéli a látottakat. A rendező által kiválóan megszerkesztett szerepkettőzés, hogy ők játsszák az amazonfejedelmeket is.

Az előadás kétségkívül három szakaszra bontható és az első szakasz vége Akhilleusz (Domokos Zsolt) megjelenésével veszi kezdetét. Ő az egyetlen, aki észleli, hogy ez már nem az a világ, amiből jöttek, és hogy jogosan követi szíve hívását, Pentheszileia amazon királynő (Piti Emőke) felkutatását. Lényeges fordulópont a darab dramaturgiájának szempontjából, amikor a férfiak közti háború folytatásáról mond le. A második, amikor már teljesen világossá teszi Akhilleusz, hogy őt semennyire se érdekli Trója. Ezt az amúgy is vicces szöveget az alkotók némi betoldással tették még átélhetőbbé.

AKHILLEUSZ (közelebb lép Odüsszeuszhoz)
    Laertész fia: Ha most Trója vára
    Elsüllyedne – érted? –, és a helyén
    Kék tó hullámzana, szürke halászok
    Jönnének, holdfényben, s csónakjukat,
    Sorra a szélkakasokhoz kötöznék,
    Ha Priamosz trónjáról egy csuka
    Uralkodna, s egy vidra- vagy görénypár
    Ölelkezne Heléna nyoszolyáján:
    Az engem ugyanígy nem érdekelne.

(Tandori Dezső fordítása)

Szórakoztató közjátékok, de ami késik nem múlik. Mégis csak Pentheszileia és Akhilleusz tragédiájáról szól Kleist drámája. Van-e létjogosultsága egy matriarchális államnak, illetve épülhet-e egy matriarchális állam olyan elvekre, amelyeket a nők – kényszerűségből, életüket és gyermekeik életét védve – a férfiaktól lestek el? Mindaddig, amíg a szerelem kiegyensúlyozásáról szól a történet, hogy választhassanak a nők is, egyenrangú félként lépjenek fel a világunkban, rendben vannak a dolgok. De amint átbillen a mérleg, és a férfiaktól eltanult agresszív uralkodási és bosszúállási hagyományt követik, tragédiába torkollik a kezdeményezés. Nem arról van szó tehát, hogy a férfiak jobban csinálják az uralkodást és a harcot, hanem hogy ezt nem szabad csinálnia senkinek sem.

Piti Emőke (Pentheszileia), Domokos Zsolt (Akhilleusz). (Fotó: Mészáros Csaba.)

A gesztusok, melyek a szituáció megértéséből fakadnak alapvetően a legempatikusabb, tehát legszimpatikusabb szereplő részéről érkeznek. Akhilleusz itt nem az akaratával, brutalitásával, hatalmával ér el győzelmet – ha csak erkölcsi is ez a győzelem –, hanem okosságával és beleérző képességével. Ezúttal is Odüsszeusz az, aki ugyan furfangos, de a kegyetlensége, irgalmatlansága negatív szereplővé teszi alakját. Pentheszileiát pedig a férfiak bosszúszomjas logikája mozgatja, és nem látja, hogy ami felé vágtat, az éppen az, amit elkerülni szeretne.

Piti Emőke (Pentheszileia), Boros Anna (Prothoe). (Fotó: Mészáros Csaba.)

Nagyon fontos kiegyensúlyozó szerep jut Boros Annának, aki amazon udvarhölgyet játszik. Érzelmes viszonya Pentheszilleiához ellentétbe kerül a női államhoz való ragaszkodásával. Királynőhöz való hűséges viszonyulása és egyben az állam mellett való kiállása miatti durcája teljesen más színben tünteti föl az Amazon királyságot, mint amilyen sztereotíp képünk lehet róla, ha csak a királynő monológjait figyeljük. Az előadás közepe Domokos Zsolté, de ahogy Akhilleusz finoman aláveti magát Pentheszileia akaratának, az előadás fókusza is finoman átlendül Piti Emőke csodálatos játékára.  A vége poént nem mondjuk el, de az alkotók egy kicsit másképpen zárják le a kleisti párhuzamos univerzum gondolatot. Lehet, hogy ez a történet mégis ebben az univerzumban történt meg?

A k2 Színház és Kovács D. Dániel a legjobbat hozták ki egymásból. A társulat minket a jelenbe repítő hitelessége  és témaérzékenysége kapcsolódott össze Kovács D. Dániel kreativitásával és úttörő késztetéseivel. Köszönet illeti Orlai Tibort, hogy létrehozta ezt a csodálatos koprodukciót és lehetőséget adott nekünk arra, hogy megcsodáljuk a k2 Színház színészeinek lebilincselő játékát.

♥ 

Kedves Emőke, Anna, Szabolcs, Dániel, Zsolt, Jenny, Máté, Mátyás, Liza, Adrienn, Beatrix, Dani, Dezső és Tibor, köszönjük ezt az elgodolkodtató, felszabadító, bámulatos előadást!