Woyzeck előadás és közönségtalálkozó, Szkéné Színház, 2019. április 5., 19:00/20:30

Az évadban utoljára játszotta a csapat a Szkéné Színházban a Woyzecket, ennek apropóján a színház szervezése beszélgetésre hívta az alkotókat és a nézőket, amelyet Gács Anna irodalomelmélész vezetett. (Fotó: Szkéné Színház fb)

A beszélgetésen az alkotók közül Hegymegi Máté rendezőt, Garai Judit dramaturgot, a Marie-t játszó Tóth Zsófiát, a Franzot játszó Major Eriket, Nagypál Gábort, a tamburmajort, Bánki Gergő bohócot és Horkay Barnabás Andrest kérdezhettük. Gács Anna körkérdésére, hogy az ad hoch társulat tagjai hol találkoztak először a darabbal kiredült, hogy a fiatalabbak olvasmányaikban, vagy főleg videón illetve filmen találkoztak vele (Szász János filmje ill. a Schilling-féle W-Munkáscirkusz), az idősebbek pedig persze már játszották is: Nagypál Gábor volt már tamburmajor, Bánki Gergő pedig doktor. Tóth Zsófi jegyezte meg, hogy a fizikai színházrendező és koreográfus felvételin írnia kellett egy rendezői tervet, és azt a Woyzeckből készítette.

Georg Büchner: Woyzeck, r.: Hegymegi Máté, előadáskép (Fotó: Ilovszky Béla)

Gács Anna – aki készülve a beszélgetés vezetésére a város összes jelenleg futó Woyzeckét már megnézte (RS9, MU, Nemzeti és Szkéné játssza most) – aziránt érdeklődött, hogy maga az alkotói folyamat kezdetét hogyan kell elképzelnünk. Hegymegi Máté már régen érdeklődött a darab iránt, de amikor végzett, egyszerre kezdte el foglalkoztatni Büchner ezen fragmentumokból álló írása és egyszerre félt tőle. Most vált elég bátorrá, hogy a félelmét legyőzve már hozzá merjen kezdeni. Először a dramaturggal Garai Judittal ült össze, és hosszú napokon keresztül próbálták a büchneri puzzle-t összerakni, illetve megtalálni azt a vázat, koncepciót, amire fel tudják építeni a produkciót. Érdekes, ahogy a szöveget olvasva, rakosgatva már az elején körvonalazódtak mozgási alapmotívumok. A Büchner-szövegben van egy szakasz, ami a bolygók közös messzeségéről, de egymást mindig elkerülő keringéséről szól. Ezek az emberek egymás körül keringenek, de érdemben sosem érintik, értik meg egymást. Ez ihlette meg az alkotókat, hogy a körkörös mozgást megjelenítsék az előadásban. Már csak azt kellett kitalálni, hogy mik legyenek azok a bolygók, amik a keringést végzik: a laktanya, Marie háza, orvosi rendelő. Majd idővel meghívták a díszlet és jelmeztervezőt (Fekete Anna, Kálmán Eszter) és a zeneszerzőt (Kákonyi Árpádot), illetve Peer Krisztiánt, aki a nem meglévő, de odakívánkozó erősen költői szövegrészeket írta meg (például Marie és Andres dalait). Ezeken a megbeszéléseken alakul ki, hogy a rendezői vízióból mi az, ami megvalósítható. Nézői kérdésre válaszolva kiderült, hogy ezen a ponton épülnek be a produkciókba a Hegymegi-rendezésekre oly jellemző egységes anyagválasztások: fólia (Peer Gynt), víz (Kohlhaas), kő és kötél (Woyzeck). Ezután jöttek az olvasópróbák, ami alatt kivételesen (nem véletlenül Büchner meghatározhatatlan jelenetsorrendje miatt) még komolyabb koncepcióbeli változtatás, jelenetsorrendbeli módosítás is történt. A díszletben magában elég kevés tárgy van, de ezeknek az életrekeltésében Máté számíthatott a színészekre. Horkay Barna csodákat tud tenni egy tárggyal, amit a kezébe nyomnak, és elküldik vele egy kis időre, hogy játsszon vele (így vált a fürdőkád barrakká, uniformissá, mindenféle szimbolikus tárggyá). Hasonlóképpen csodákra képes Nagypál Gábor is tárgymegelevenítésben, példáként az ajtót említették, amellyel (pontosabban a gravitáció rá gyakorolt hatásával) Gábor erősen, de láthatóan eredményesen birkózott. 

Woyzeck olvasópróba, Tóth Zsófia, Major Erik (Fotó: Slezák Zsuzsi)

Jó volt hallgatni azokat az elemzéseket, amiket a színészek a saját figuráikkal és más szerepekkel kapcsolatban  elénk tártak. Nézői kérdésre válaszolt Hegymegi Máté, amikor azt vezette le, hogy miért nő (Csoma Judit) játssza a doktor szerepét. A darabból kivágtak minden női karaktert, mert azt akarták, hogy Franz egyetlen nő, Marie körül keringjen, ő süssön rá, mint nap. Ebből viszont az adódott, hogy a két domináns férfi szerep nem talált egyensúlyra, a kapitány és a doktor lényegében ugyanazt a karaktert személyesítette meg. Máté ezért a doktort inkább egy anyai, a kapitányt apai figuraként képzelte el. Horkay Barna meg is jegyezte, hogy a doktor Franzot kísérleti nyúlként kezelve, sajátosan egyszerre gondoskodó szeretettel és tragikus destruktív viszonyulással veszi körül. Anders a fizikai szinten képes óvó társként funkcionálni Franz számára, ám amint valami intellektuális teljesítményre lenne szükség, beszélgetésre, terápiára, ez már Anders képességeit messze meghaladja. Bánki Gergő foglalta össze rendkívül plasztikusan, hogy a kapitány egyszerre szánalmasan szétesett, élete értelmét a világban nem találó karakter, és az akaratát mindenen átverő hatalmasság. Egyszerűen terápia szinten van szüksége Franzra, hogy összerakja magát, de olyan végtelenül önző, hogy Franzból gyakorlatilag semmit sem lát meg.

Garai Judit beszélt arról, hogy a darab sok, de alapvetően két gyilkosság peranyagán alapul. Schmolling vallomása azért van az előadás végén, hogy jól értsük, hogy itt nem egy totálisan elborult elméjű gyilkosról van szó, hanem olyanról, aki maga is vágyik, hogy a problémáját elmondhassa másoknak, és ezzel feldolgozásra kerüljön számára az elviselhetetlen konfliktus. A távolságtartó beszámoló formájánál maradtak az alkotók ezzel kapcsolatban, amit Tóth Zsófia mond el, ez kevésbé is veszi lelkileg őt igénybe. Woyzeck sokat próbálkozik, hogy a problémáit kibeszélje, nagyon jól is fogalmazza meg, hogy milyen rémálmok, gondolatok gyötrik, de a környezete teljesen elzárkózik előle. Anders nem tud mit kezdeni a problémával, és aludni küldi, a kapitány és a doktor pedig elhajtja hogy ne filozofáljon (miközben mindkettő megveti, hogy milyen műveletlen). Nézői észerevétel volt, hogy Franz világosan érzi, a környezet elutrasítását, és nem is lenne képes kifejezni rendesen a gondolatait, mindazonáltal az, hogy nem jól verbalizálja a betegségét, csak a környzete által hirdetett állítás, valójában ennél pontosabban és költőiebben nem lehetnek megfogalmazni Franz érzéseit és történeteit.

Hegymegi Máté (Fotó: Slezák Zsuzsi)

Gács Anna jegyezte meg, hogy érdekes választás Franzot fiatalemberrel játszatni, amikor a legtöbb feldolgozásban Woyzeck idősebb. (Pedig a szelf szétesése inkább fiatal felnőttkori probléma, mint későbbi.) Hegymegi erre azzal válaszolt, hogy nehéz bemutatni a katonaság hierarchikus, autokratikus rendjét, hiszen a fiatalabb generációnak erre irányuló tapasztalata nincs. De van azzal kapcsolatos tapasztalata, hogy egy középgeneráció hiányában a fiatalok és idősek világa szinte átjárhatatlan, távolságuk áthidalhatatlan. Példaként hozta fel, hogy a színházi intézményrendszer olyan minálunk, hogy az 50-es, 60-as korosztály vezeti az intézményes budapesti kőszínházakat, a fiatal alkotók független csoportokban dolgoznak, a köztes színházvezető generáció pedig egyszerűen nincs az országban. Kimarad egy korosztály, a 30-as, 40-es, akik nincsenek az intézményesedett színházi struktúra vezető pozíciójában, így a fiatalok egyszerűen áthidalhatatlan szakadékot éreznek a kőszínházi vezetés és köztük. Az, hogy Franz huszonéves, a hatalom birtokosai pedig idősek, jól mutatja, hogy milyen az, amikor nincs megértés, nincs visszabeszélés, nincs bátorság, szóba se kerül a generációs különbség áthidalhatósága. (Máshol volt is olyan vélemény, hogy a fiatal Woyzeck rossz választás. Pedig éppen a legjobb.)

Szó esett még sokmindenről, például, hogy meg kell-e jeleníteni konkrétan, ki rakja rá Woyzeckre a terheket, vagy hogy a színészeknek vannak-e szerepálmaik a darabbal kapcsolatban, melyik karaktert játszanák el a későbbiekben. Mi szívesen megnéznénk Nagypál Gábort és Bánki Gergőt is a doktor szerepében, érdekes lenne, látni, ahogy Horkay Barna bírkózik Woyzeckkel, és az az előadásváltozat is izgalmasnak hangzik, ahol Tóth Zsófia Franz és Marie gyerekének adna nagyobb jelentőséget.

♥

Nagyon köszönjük Tana Kovács Ágnesnek, Csóka Tímeának és Gács Annának a közönségtalálkozó megszervezését és levezetését. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy sok ilyen értelmező, nézőt-alkotót összekötő eseményt életre hívjanak. Köszönjük az alkotóknak a megvilágító beszámolókat és a nézőknek az okos kérdéseket.