2019. ápr 22.

Octopus, avagy Szent György és a Sárkány

írta: Két Lámpás
Octopus, avagy Szent György és a Sárkány

Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány, Ódry Színpad, 2019. április 1., 20:30 kepatmeretezes_hu_edv_4857_-704x1024.jpg

Játsszák: Krisztik Csaba, Hevesi László, Pallag Márton, Ténai Petra, Pálya Pompónia, Hajdu Tibor, Sütő András, Gyulai-Zékány István, Horkay Barnabás, Barna Lilla, Herman Flóra, Molnár G. Nóra. Zene: ifj. Balázs Elemér, látvány: Devich Botond, dramaturg: Sándor Júlia, mozgás: Nagy Péter István, Horkay Barnabás, korrepetítor: Kármán Emese, rendezőasszisztens: Barok Andrea, osztályvezető-konzulens: Horváth Csaba, rendező: Nagy Péter István.

 Ahogy idősödik az ember,  Weöres Sándorral egyre inkább bajban van. Az Octopusszal tehát hasonlóképpen, mert már csak az alcím (Szent György és a sárkány) is meséről árulkodik (pláne, hogy egy kötetben jelent meg a Holdbéli csónakossal), ennek ellenére tragikomédia a műfaj, amely akármennyire is igyekszik komédia is lenni, társadalmi kataklizmák és egyének bukásának sorát mutatja fel, valódi tragikus véget adva a történetnek. Voltaképpen hétköznapian, amolyan ,,ember tervez, isten végez'' alapon zajlanak itt az események. Ami varázslatos benne, az éppen az, amit mi magunk is varázslatosnak gondolunk szánalmas hétköznapjainkban: a szerelem, a fiatalság, a csillogó éj és a virágzó nappal, a sugárzó hit és a végtelen remény. Weöres Sándor azt mondta a színdarabjáról, hogy olyan történetet akart írni, ahol semmi sem úgy zajlik, ahogyan kellene, ahogy a drámák logikája megkívánná. Az egyének döntése mindig közbeszól. A Holdbéli csónakosnál is így volt ez, de ott még megmarad a történet a mesevilágon belül és felkerül a korona, a happy end. Nagy Péter István rendezése mindezt kiválóan felmutatja: ámulatba ejtő a kép, amit az előadás sugároz Silene városáról, borzongató a fenyegetettség, komikus az esendőség és reménytelen a vég. A Forte Társulat nagyágyúi a fizikai színházrendező és koreográfus osztály résztvevő tagjaival és a kiváló vendégművészek toronymagas minőséget nyújtanak, és lebilincselő produkciót hoznak létre, még ha picit hosszúra is sikeredik ez a három és fél óra, amely során monumentális ívet leírva mesélik el nekünk a fáradhatatlan alkotók a város végnapjait.

Az előadás adatlapja az Ódry Színpad oldalán.

Nagy Péter István valami hatalmas hangulatot tud teremteni. Éppen csak a mólóhoz csapódó hullámokat és a sirályok víjjogását nem halljuk. Ott van a mediterrán város kikötői piaca a szemünk előtt. A hordók tele minden tengeri jóval, munka közben vidám ritmusokat csalnak elő belőlük a kék köpenyes nénik. A kofák (és a dramaturgiailag jelentős főkofák: Pálya Pompónia és Gyulai-Zékány István) feleselnek, évődnek, pletykálnak, politizálnak. Az egyik fő antagonista, a béna árus (Sütő András) megágyaz az utálatunknak. Nincs semmi Egri csillagok-féle készülődés, pedig a rómaiak a kapuk előtt tanyáznak. Az emberi fantázia és az irracionalitás átszínez minden valós tényt. Először is a piacnak mennie kell, mert ezt csináljuk nap-mint-nap, másfelől itt az ünnep, a rémisztő, szorongató, tapadókorongos, puhatestű, imádnivaló óriáspolip ünnepe, a város védőállatáé, aki mindent meg fog oldani, ha kellőképpen ki van engesztelve szűzlányok áldozata által. Jó, nem irracionális ez, megvan a maga logikája, csak éppen nem működik, ha Diocletianus légiói a falak alatt fenik a kardjaikat.

Valahogy ott van a város népének hamis tudatában a sérthetetlenség. A fellegek felett egymásba kapaszkodik egyfelől a sárkány (Octopus), másfelől a város vénséges uralkodónője (Inganga), akik eddig is mindent megoldottak már, ezután is megoldanak majd valahogy. A városlakók pedig nekidőlve ennek a mitikus paravánnak, ennek a hatalmas égszínkék, jószagú, burjánzó és éltető, ölelő és elfedő varázsfüggönynek, tökéletesen biztosak a dolgukban és semmi más nem foglalkoztatja őket, csak a szerelem, a szenvedély és persze a bacchanáliák extázisa. A napi ügyeket vivő királyi sarj (Hajdu Tibor) is így van ezzel, pedig Inganga (Krisztik Csaba) napjai meg vannak számlálva. 30, 60 vagy 90 évvel ezelőtt még elbírt volna a római sereggel, és most is halálnyugodt az öreg hölgy, csak már nem a kötél idegek adják a rezignáltságát, hanem a halál közelsége. Krisztik Csaba szerepeltetése Ingangaként zseniális ötlet. Ott volt például 18 évvel ezelőtt Törőcsik Mari, aki egy szerethető Ingangát játszott a Katona színpadán. Krisztik Csaba sokkal összetettebb karaktert formál meg. Élveteg, savanyú, tiszteletreméltó, mégis félelmetes vénséget játszik. Szerethető a városlakók részéről (akár a polip), mert megnyugtató az öröktől valónak tetsző jelenléte, de közben bántó, házsártos vénasszony, és nem mellesleg egy számító gyilkos. Az áldozat szerepében tetszeleg, és sokakért adta oda szeretteit, de valójában azok a sokak inkább egy kegyetlen államterv részeként vesztek oda. Ezt az emberveszteséget ő eközben átlátta és beárazta. Nyilvánvaló, hogy az ügyvivő királynak, Candidasnak, mellette csak a mit sem sejtő hólyag szerepe jut, amit Hajdu Tibor kiválóan hoz is.

52659589_416340772448483_5942838369344958883_n.jpg

Horkay Barna, Hajdu Tibor, Krisztik Csaba (Fotó: Éder Vera)

Komolyan venni a szöveget, kibányászni a lényeget és ezt a színház eszközeivel a nézőhöz eljuttatni igazi jóféle rendezői és dramaturgi munka (Nagy Péter István, Sándor Júlia). Márpedig olcsó lenne a fiatalokat puhánynak és ideggyengének, Ingangát kedves bölcs, áldozatos néninek beállítani. Neki volt egy választása, és az hatalmas áldozatokkal járt. Mások máshogy döntöttek volna. Pusztán az, hogy megmaradt, hogy ,,tancsapdákba hugyozott, evett lótetemet'' nem teszi őt értékesebbé, szentebbé.

Nem függetleníthetjük magunkat attól, hogy úgy esett, hogy a régóta játszott fortés Bűn és bűnhődést éppen ezen a héten láthattuk. Ott Pallag Márton három órán keresztül tolta a klasszikus szöveget, és ez egy cseppet sem fájt nekünk. Elhallgattuk volna még újabb három órán át, főleg a mindennek értelmet adó, mindent teljes képbe tevő, mindent átölelő fizikai színházas keretben. Itt persze nem mindig ő beszél, de nagyon hangsúlyos a Zöld herceg és szerelme Isbel (Ténai Petra) kettőse. Ők együtt a tökéletes pár, a nyári szerelmes éjszaka szereplői, akiknek a bőrébe álmatlan, fülledt éjszakákon beleéljük magunkat. Hát, Marci, ha a világirodalom összes monológját neked kéne elmondanod, az se lenne unalmas évek múltán sem (itt csatlakoznánk Stuber Andrea felkiáltásához: ,,hát, ennyit arról, hogy ma nincsenek nagy színészek''). A rómaiak oldalán az ellenlábas a baritonlovag Hevesi László (Giorgio), aki hasonlóképpen teljes egységben képes átható módon előadni egy hosszú monológot és közben akár a fején is állni. A hordók és emberek tetején, a neonfényű lámpához, mint istenhez intézett szózata cseppet sem patetikus. Teljesen megértjük Szent György indítékait és elhisszük őszinte szándékait, jóságát, emberszeretetét. Jellemkomikuma az újsütetű keresztények asperger-szindrómát mintázó viselkedéséből táplálkozik (és ne feledkezzünk el a Jelről a mellén: ,,What Jesus would do?''). Mi nagyon keveset látjuk színpadon Pálya Pompóniát (Nella), pedig az ő játéka is minden másodpercben lebilincsel minket.

45210_thumb.jpg

Hevesi László, Horkay Barna, Pálya Pompónia, Ténai Petra, Molnár G. Nóra,  Gyulai-Zékány István, Sütő András. (Fotó: Éder Vera)

Nagyon sok szerep van a darabban és nagyon sok jelenet fér bele a játék három órájába. És ezt mi megelégedéssel és csodálattal nézzük is. Vezérfonalunk legyen, hogy felgöngyölítjük a sok és erős jelentéssel bíró szerepkettőzéseket. Az előadásra verbuválódott társulat tagjai végig sokszor vannak a színpadon, hol az egyik, hol a másik vagy harmadik szerepükben. Horkay Barna egyszerre minden jónak elrontója, a korlátolt bosszúálló, gyűlöletes bürokrata és tenger gyümölcseit játszó komikus. (Ahogy Hegymegi Máté mondta: ,,Barnában lehet bízni: adjunk oda neki egy kádat, küldjük el egy fél órára és ő visszajön egy komplett koreográfiával''.) Hogy a lányok (Barna Lilla, Herman Flóra, Molnár G. Nóra) Drindrin oltári szüzeiből római katonák legyenek semmi más nem kell, mint egy piros pufidzseki (azaz még az sem). A citrusfélék kiválóan megteszik, ha a lányokat megőrjítő röviditalt kell bemutatni, és alkalmas a lányoktól megőrülő római heregolyók megjelenítőjeként is. Bájos kikacsintás, amikor a városi proletárság örömünnepet ül a rómaiakat kiűző férfiak tiszteletére, akiket csupa kék overálos lány játszik. Újfent nesze neked macsóság!

Sütő András a csaló nyomorék és a hatalmat átmentő köpönyegforgató miniszter is egyben. Hogy ez két karakter vagy egy, tulajdonképpen teljesen mindegy. Egy jellem van itt a színen: a hataloméhes, számító opportunista, aki mindenkin átgázol. Szegény Gyulai-Zékány István pedig egyetlen mégoly komoly tettéért – hogy pszichopata gyilkosként élvezte a polip áldozatainak feláldozását – kétszer is megbűnhődik. Amikor főpapként legyőzetik, és amikor politikai üldözöttként a győztes populista keresztény miniszter áldozatává válik. Rajta kívül Hevesi László játszik még női karaktert. Uttaganga, a félkegyelmű királynő, akkor emeltetik fel, amikor Szent György lovag már elhagyta a várost (illetve a színpadot). És kocsmárosnak ki más lenne alkalmasabb, mint a Candidas királyt játszó Hajdu Tibor.

52312595_2333744526859425_7142331705387984311_n.jpg

Jelenet a színdarabból (Fotó: Éder Vera)

A drámaírói szándék érvényesült. És valóban, a város végnapjaiban az események kaotikusan zajlanak. A káoszt pedig az emberek szabad akarata okozza. Egyszer csak valaki úgy dönt, hogy hű vagy hűtlen lesz mondva csinált vagy valóságos elveihez, és lép. És ez mások életének tragikus végkimenetelét okozza. Csodás nézni, ahogy a pánikba esett miniszterek (Horkay Barna, Sütő András és Gyulai-Zékány István) a proletariátus hatalomátvétele után egymásnak dobálják a lehetőségeket és menekülési utak ötleteit, és egyszer csak, akiről nem is gondoltuk lesz képes a népet maga mellé állítani, és a többi minisztert lámpavasra lógatni. És éppen az intrikus Sütő András által játszott karakter képmutató vallásossága és prüdériája az, ami a szerelmesek (Pallag Márton, Ténai Petra) végzetét, azaz a városba való visszahajózásukat okozza. Az emberi életek kihunyását az emberi értelem kihunyása követi. Az álszent, populista keresztény diktatúra – amely szerint vége az emberáldozatnak, bár az ellenséges minisztereket azért ki kell végezni – az ostoba Uttaganga névleges uralkodásával megkezdődik. A többi néma csend, illetve húgyszag.

Kedves Csaba, László, Márton, Petra, Pompónia, Tibor, András, István, Barnabás, Lilla, Flóra, Nóra, Elemér, Botond, Júlia, Emese, Andrea, Csaba és Péter, nagyon köszönjük a csodálatos estét, amit veletek tölthettünk!

Szólj hozzá

SZFE Ódry Színpad Nagy Péter István