Wolf Erlbruch: Ente, Tod und Tulpe c. mesekönyve alapján: Kacsa, halál, tulipán, Ódry Színpad, 2019. november 23., 20:00 és 2019. december 1., 15:00

Játsszák: Hannus Zoltán, Barna Lilla, író: Bódi Zsófia, Fodor Orsolya, rendező: Fodor Orsolya, dramaturg: Bódi Zsófia, látvány és bábok: Virág Vivien, zeneszerző: Csernovszky Márk, hang és effektek: Csernovszky Márton, ének: Csernovszky Fanni, koreográfus: Kovács Domokos, rendezőasszisztens: Rohály Hanna, konzulens: Gimesi Dóra, drámainstruktorok: Milovits Hanna, Rábavölgyi Tamás, fotó: Songoro Laura.

Az előadás adatlapja az Ódry Színpad oldalán.

Hannus Zoltán, Barna Lilla (fotó: Songoro Laura)

Merjünk kicsik lenni! Fodor Orsolya 30 perces előadása másodpercre pontosan annyi ideig tart, ameddig tartania kell, a hatása viszont olyan koncentrált, annyira erős, hogy minket ellenállhatatlanul visszavonzott az Ódry Színpad Padlására, hogy még egyszer átélhessük a varázslatot. Nagyon ritka, hogy az alkotók annyira bízzanak az anyagukban, hogy ne érezzenek kényszert, hogy időtartamban is feltupírozzák a produkciójukat. A néző elvár bizonyos mennyiségi mutatókat egy előadástól a pénzéért. Ezzel a mennyiségi szemlélettel küzd a könyvkiadás is, az olvasó nem szívesen vesz meg egy bármennyire is míves könyvtárgyat, ha az csak tizenhat oldal, inkább kilóra megy, és a legalább 300 oldalas könyvet választja. Ennek a szemléletnek a meghaladására is tanít minket a Kacsa, halál, tulipán, hogy képesek legyünk meglátni a cseppben a tengert.  

Barna Lilla (fotó: Songoro Laura)

Érdekes és sokat mondó, hogy az előadást 15+-osként ajánlja az Ódry, bár az alapanyag, a 2017-ben Astrid Lindgren Emlékdíjjal kitüntetett német illusztrátor és szerző, Wolf Erlbruch, Ente, Tod und Tulpe című mesekönyve, kifejezetten kisgyerekeknek szól, nekik próbál mesélni a halálról, a saját elmúlásukról. Az eredeti művet 4-6 éveseknek ajánlják a külhoni könyvterjesztők. Magyarországon a halál olyannyira tabutéma, hogy csak nagyon halovány próbálkozások történnek arra, hogy gyerekeknek beszéljünk róla. 2006-ban a Vivandra kiadta Pernilla Stalfelt Halál könyvét, de talán itt véget is értek a próbálkozások. Ezért is üdvözlendő vállalkozás Fodor Orsolya rendezése, ő legalább már a középiskolás korosztályt megszólíthatónak érezte evvel a témával. Ehhez az életkori eltoláshoz nagy szükség volt Bódi Zsófia dramaturg munkájára, aki Fodor Orsolya mellett íróként is jegyzi a művet. 

Illusztráció Wolf Erlbruch Ente, Tod und Tulpe (2010) című mesekönyvéből

Szintén a halál elfogadásának megkönnyítése, hogy míg a külföldi előadásokban többnyire egy fiatal, gyermeki Kacsa találkozik Halállal, Hannus Zoltán Kacsája egy öreg, zsémbes kacsa, akinek reggel már recsegnek-ropognak a csontjai, és nem csak gyávaságból nem mer fölmenni a fára, amire egész életében vágyott, hanem azért sem, mert fél a combnyaktöréstől. Ehhez a koncepcióhoz illeszkedik Virág Vivien kacsabábja, koszlott-foszlott, régi, kiszolgált gyerekjáték benyomását kelti. Kacsa élete egyszerű élet, ahogy a díszlet is mutatja, – szintén Varga Vivien munkája – stég, tó, fa, minden nap ugyanaz az útvonal, ugyanaz a napi rutin. Ennek a nagyon szerethető Kacsának ill. Halálnak a mozgása az első pillanattól kezdve levesz minket a lábunkról, a koreográfia Kovács Domokos keze munkáját dicséri. A kacsalét mélységét, szépségét a zene teremti meg számunkra. Csernovszky Márk mélabús dallamai és Csernovszky Fanni éneke varázsolja elénk a tó fodrozódó vizét, az úszás mámorát.  

 Hannus Zoltán (fotó: Songoro Laura)

Hannus Zoltán Kacsájához képest Barna Lilla, mint Halál, nagyon fiatal, gyámoltalan, mindenre gyermeki kíváncsisággal rácsodálkozó karakter. Kacsa, az első ijedtség után, nem tehet mást, mint óvja, gyámolítja Halált, hozzábújik, hogy melengesse, amikor vacog a hidegtől. Ezekkel a változtatásokkal Kacsa egészen más utat jár be a halál elfogadásáig, mint mesekönyvbeli mása. Ott a fára mászás közös kaland, a bújócska közös játék, ami által a halál elfogadható, sajáttá tehető lett. Az előadásban a fára mászás egy teljes kacsaélet álmának beteljesülése, a körülnézés a fáról az élet összegzése, rálátás saját magára. A bújócska fokozatosan lesz játékká Kacsa számára, és amint föl tud oldódni a Halállal való játékban, el is jön a vég. A nézők reakciója Kacsa elhalálozására a döbbenet, hosszú ideig nem hangzik fel a taps, nem akarjuk elfogadni, hogy itt a vége, Kacsa nem fog visszatérni a színpadra. Szerencsére az alkotók nem engedik el előadás után a kezünket, mindannyian kapunk egy személyre szóló ajándékot, hogy segítse saját utunkat az elfogadásig.  

Barna Lilla (fotó: Songoro Laura)

♥

Kedves Zoltán, Lilla, Zsófia, Orsolya, Vivien, Márk, Márton, Fanni, Domokos, Hanna, Dóra, Hanna, Tamás, Laura, köszönjük ezt a megrázó és csodálatos élményt!