O. Horváth Sári: Lenni vagy nem, KV Társulat – E-Mancik Színházi Manufaktúra – MASZK, Jurányi Ház, 2020. január 31. 19:00

Játsszák: Dobra Mara, Herman Flóra, Róbert Gábor, Sárközi-Nagy Ilona, Száger Zsuzsanna, Szirmai Melinda, Tarr Judit, Urbanovits Krisztina, látvány: Jeli Sára Luca, technikus: Major Mátyás, produkciós asszisztens: Balogh Zsuzsa, rendező: Widder Kristóf.

O. Horváth Sári 2018-ban ezzel a darabjával, ill. 2019-ben a folytatásával elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díját. Ez igen bíztató ómen, hiszen az eddigi díjazottak között több személyes kedvencünk feltűnése (Znajkay Zsófia, Mikó Csaba, Székely Csaba) jó társaságba keveri a 2017-ben Marosvásárhelyen színházrendezőként végzett szerzőt. További kedvező előjel, hogy a KV Társulat vesz részt a produkcióban: ha ők benne vannak, akkor bátor témákra és kivételes érzékenységű megközelítésre számíthatunk. Az E-Mancik Színházi Manufaktúrát vétkes hanyagságból eddig mi még nem ismertük, pedig az RS9-ben vagy a Magvető Caféban találkozhattunk volna velük, most azonban végre őket is láthattuk.

Az előadás adatlapja a Jurányi Ház oldalán.

A hét nőből és egy férfiból álló szereplőgárda a gyerekvállalásról beszélget velünk ezen az estén. Beszélget, mert minden karakter, minden szituáció megszólít és reagálásra késztet. Valószínűleg minden nézőnek lesz olyan szereplő vagy helyzet, ami mélyen betalál, aktuális problémákra rezonál vagy visszhangként régi tapasztalatokat idéz fel. Hogy ez nem egy cukormázas mesevilágról szóló előadás lesz, már abból sejthetjük, hogy a pszichológust játszó Dobra Mara Susan Forward Mérgező szülők című könyvét olvassa.

Száger Zsuzsanna, Róbert Gábor, Dobra Mara, Herman Flóra, Szirmai Melinda, Urbanovits Krisztina, Sárközi-Nagy Ilona. (Fotó: Gulyás Dóra.)

Kezdetben a monológokon keresztül ismerkedünk a szereplők élethelyzetével, a terhességhez, gyerekekhez, saját gyerekkorhoz fűződő érzéseikkel, de nem sokáig maradnak statikusak a színpadi történések. Az élettörténet-töredékekből csakhamar kirajzolódik, hogy az onkológust alakító Róbert Gáboron keresztül mindenki kapcsolódik mindenkihez, és teljes természetességgel lehet őket egy csúcsponti jelenetbe terelni, ami új kapcsolódásokhoz és döntésekhez vezet.  

Tarr Judit, Róbert Gábor, Urbanovits Krisztina, Sárközi-Nagy Ilona, Száger Zsuzsanna. (Fotó: Gulyás Dóra.)

Miközben szinte katalógusszerűen elképesztő mennyiségű tabusított élethelyzet kerül elő, mégsem válnak a szereplők csupán ezek hordozóivá, hús-vér emberek mozognak a színpadon, megteremtődik a szociokulturális helyzetük, megismerjük a jó és rossz oldalaikat, előítéleteiket, egyéni motivációikat. Herman Flóra nem redukálódik rákbetegséget túlélő fiatal nővé, akinek meg kell küzdenie reproduktív szerveinek elvesztésével, hanem öntudatos jogász, érzelmi manipulációban sem utolsó barátnő, és az örökbefogadással kapcsolatos elbeszélését hallgatva kiderül, hogy nem kevés rasszista előítélettel is rendelkezik, bár ez utóbbi miatt bűntudata is van. Urbanovits Krisztina és Sárközi-Nagy Ilona leszbikus párt játsszanak, akik gyerekvállaláson gondolkodnak, ám ez a helyzetbeállítás sem pusztán ilyen egyrétegű. Nem mintha az alapszituáció a mai Magyarországon ne lenne embert próbáló, kapcsolatot felörlő, megalázó amúgy is, de nem is maradnak csak ennek a jelenségnek a színpadi illusztrációi, hanem belső konfliktussal színezik a képet. Megmenthet-e egy nem túl erős kapcsolatot egy gyerek? Ha önmagamat sem tudom felvállalni, hogyan tudom majd megvédeni a gyerekünket, akinek két anyukája van?

Száger Zsuzsanna csúcs sikeres üzletasszonyból, önmaga bevallása szerint teljesen inkompetens anya lett. Talán az ő karaktere sérti leginkább az anyaság köré szőtt kötelezően elvárt viselkedésmódot. Ez az édesanya nem boldog, nem kötődik a gyermekéhez, és pontosan tudja, hogy, ha erről beszélni merne, rosszabbnak kiáltanák ki egy tömeggyilkosnál. Hiába kér pszichológustól segítséget, a tabu túl erős ahhoz, hogy a szakember közreműködését komolyan vegye. A férj (Róbert Gábor) teljesen vak a felesége gyötrődésére, inkább lemásolja a neki rengeteg fájdalmat okozó apai mintát. Szeretőt tart, és valami atavisztikus késztetéstől fogva szórja magját a világba. Eközben empatikus orvosa Herman Flóra karakterének és szerető bátyja Szirmai Melindának. Szirmai Melinda játssza talán a legszimpatikusabb szerepet. 16 éves diákként kellett átélnie, hogy kémiatanára megerőszakolta. Ám képes volt földolgozni a traumát, és szeretetben fölnevelni erőszakból fogant fiát. Persze nem kevés elfojtás árán, nem tudjuk, milyen hatással volt a gyerekre, hogy miután 17 évig halottnak hitte az apját, anyja elmeséli neki az igazat.

Dobra Mara, Herman Flóra, Urbanovits Krisztina, Róbert Gábor, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda, Száger Zsuzsanna, Tarr Judit (Fotó: Gulyás Dóra.)

Az orvos szeretőjének, Tarr Juditnak szinte hihetetlen a naivitása és az önbecsapásra való képessége. Annál fájdalmasabb végigkísérnünk a vetélés tragédiáján, és annál szívszorítóbb átérezni a magárahagyottságát. Az egyetlen hiányérzetünk Dobra Mara pszichológusának történetével kapcsolatos. Bátor dolog lett volna a tudatos gyermektelenséget választó pszichológust meghagyni ebben a választásában, és nem a „mérgező szülők-téma” egy újabb variációjának betudni, hogy miért nem szeretne szülni.

Jó döntés, hogy nincs lekerekítve a történet. A legtöbb szereplőt válaszúton hagyjuk magára. Milyen anya lesz Herman Flóra fiatal lánya? Elhagyja-e az orvos a feleségét? És miközben morfondírozunk a megismert sorsokon, talán eljutunk odáig, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan mások döntései felett, szorítsuk háttérbe önigazolási kényszerünket, és legyünk nyitottak a színházon kívül is.  

Száger Zsuzsanna, Dobra Mara. (Fotó: Gulyás Dóra.)

♥

Kedves Alkotók! Köszönjük ezt a fontos, részletgazdag és elgondolkodtató előadást!