Zsupsz
Zsupsz, TrainingSpot Társulat, TeátRoom Lakásszínház, 2020. október 25., 19:00
Játsszák: Manyasz Erika, Boros Ádám. Zene: Boda Tibor, rendezte: Bora Levente.
Karinthy Ferenc 1966-ban írt Dunakanyar című egyfelvonásosát Manyasz Erika és Boros Ádám adta Bora Levente rendező kezébe, hogy gyúrjon belőle eljátszható, érvényes anyagot. Levente lehántott minden történelmi utalást, minden hatvanas-hetvenes évekbeli presszó-életérzést az eredetiről, és jó érzékkel megtartotta azt az alaphelyzetet, ami ma is megdöbbentően újszerű és időszerű, és ami az 1973-as tévéjátékban is a székhez szögezhet minket. Ezt a kétszereplős, nagyon személyes, egymást nyűvő, párkapcsolati kérdésekre választ kereső játékot az isten is lakásszínházi színpadra teremtette. A TeátRoomban nem csak az előadást nézhetjük meg, de az előadás után egy finom tea vagy pohár bor mellett arra is lehetőségünk van, hogy az alkotókkal és alkalmi nézőtársainkkal alaposan kibeszéljük a látottakat, segítsük egymást az értelmezésben, osztozzunk egymás érzéseiben, tapasztalataiban. Ettől válik különlegesen inspirálóvá és feledhetetlenné ez a színházi este.
Boros Ádám, Manyasz Erika (Garam Tamás fotója)
Az előadás eseménye a fb-on.
A Zsupsz alapanyagát adó Dunakanyar újdonsága a két magányos ember egymás számára tartott pszichodrámája. A pszichodráma módszerét Jacob Levy Moreno dolgozta ki még az 1920’-as években Bécsben. Ott alapította meg a Stegreiftheater-t (Rögtönzött Színházat), aminek tapasztalataiból a terápiás metódus kinőtt. Magyarországon Mérei Ferenc kezdte meghonosítani Moreno 1963-as magyarországi látogatása után. Ennek beemelése a Dunakanyarba igazán naprakész vállalkozás volt. A terápiás szituáció színpadra állítása sok történet elmondásának fontos kerete, gondoljunk csak Peter Shaffer 1973-as Equus című darabjára vagy a KV Társulat Médeia variációjára. A Zsupsz teker egyet-kettőt az eredeti történeten, izgalmasabbá, több rétegűvé téve az alapvetően egyszerű, lineárisan építkező alapanyagot.
Sztankay István, Hámori Ildikó, Dunakanyar, tévéjáték, 1973, rendezte Szinetár Miklós
Háromféle megszólalásmódból kell összeraknunk az eseményeket, az időrendet, a szereplők személyiségét, motivációit, maguknak se bevallott vágyait és reményeit. Bizony, megtornáztatja az előadás a figyelmünket, logikánkat, empátiánkat. Egészen a történet végéig halljuk a fejünkben az újratervezés-utasítást, ahogy építjük be az új és új információkat a bennünk összeálló sztoriba. Egy házaspárt látunk egy gyerekszobában, akik mindent beleadva próbálják megmenteni széthullóban lévő kapcsolatukat. A gyerek miatt? Vagy még tényleg fontosak egymásnak? Valószínűleg igen, olyan energiával vetik bele magukat a szerepjátékba, amin keresztül megpróbálják elmondani egymásnak, hogy lehetne összeragasztani a széttört cserepeket. Ezeket a párbeszédeket szakítják meg a feleség és a férj nekünk címzett monológjai, melyeket elvileg a másik szereplő nem hall, mi mégis az ő arcát fürkésszük, hogy hatnak rá a róla szóló szavak. A harmadik megszólalásmód a legizgalmasabb, legszínesebb. A férfi és a nő egyszer csak bábokat vesz a kezébe, és a király és a királylány csodálatos, mesébe illő története elevenedik meg a bábjátékban. Ez a bábjáték úgy hat, mintha egy nagyon színes, nagyon mozgalmas és nagyon vicces rajzfilmet néznénk. Szinte mi is szeretnénk bábok lenni, hogy az legyen a legnagyobb gondunk, hogy kerül a hal a királylány serpenyőjébe.
Boros Ádám, Manyasz Erika (fotó: Izer Janka)
Manyasz Erika és Boros Ádám nagyon jól működik együtt színpadon, ez már Egressy Zoltán 4X100-ának előadásán kiderült számunkra. A Zsupsz erre a jól együttműködésre épül, a két színész egymásra hangoltsága működteti az előadást. Ádám férje hol finomabban, hol egyértelműbben manipulatív, Erika feleség figurája ennek hol nem tud ellenállni, hol elnéző mosollyal teszi helyre a próbálkozást. Kapcsolati dinamikájuk egyre inkább behúz minket a történetbe. A monológok önreflexiója és őszintesége húsbavágó, nehezen elkerülhető, hogy saját kapcsolatainkon ne kezdjünk el gondolkodni.
Boros Ádám, Manyasz Erika
És hogy sikeres-e az önterápia, megtalálja-e azokat a közös alapokat a kapcsolat, amire újra lehet építeni? Nem áruljuk el! Fedezzétek fel magatok!
♥
Kedves Erika, Ádám, Tibor, Levente és nem utolsó sorban a TeátRoom lakásszínház csapata, köszönjük nektek ezt a csodálatos estét és az azt követő izgalmas beszélgetést!